Capestrano: Kapisztrán János-ház

Az Abruzzo hegységben lévő Capestranóban látta meg a napvilágot 1386-ban az a későbbi szerzetes, aki Hunyadi Jánossal együtt diadalmas csapást mért a törökre Nándorfehérvárnál.

San Giovanni da Capestrano Rómától 160 kilométerre, Aquila mellett található. A kisváros történelmi központjában áll a 80 négyzetméter alapterületű, téglából és kőből készült kétszintes Capestrano-ház.

2009-ben a magyar állam támogatásával újították fel.

Kapisztrán Szent János halálának évfordulóján (október 23-án) Capestranóban minden évben megemlékezést tartanak. Az alig 1000 lelkes történelmi kisvárosban, és ahol magyar nyelvű tábla is üdvözli az érkezőt, minden évben koszorúzással, misével és körmenettel ünneplik a patrónust. Az ünnepi processzió során körbeviszik a szent mellszobrát, miközben - olasz szokás szerint - díszlövések hangzanak el a környező dombokról.

1836. június 24-én született Kapisztrán Szent János (Giovanni da Capestrano) itáliai ferences rendi szerzetes, teológus, inkvizítor, a nándorfehérvári diadal egyik hőse. 

A dél-itáliai Abruzzo tartományban, az Aquila melletti Capestrano faluban született, apja feltehetően német származású zsoldos volt, aki a nápolyi király hűbérese lett. A tehetséges ifjú Perugiában tanult jogot, majd a nápolyi vicaria, a legfőbb bíróság elnöke, majd Perugia kormányzója lett. Élete 1415-ben vett fordulatot: a város lakói egy lázadás során fogságba vetették, s a börtönben megjelent előtt Assissi Szent Ferenc, s arra buzdította, hogy változzon meg. A látomás hatására szétosztotta vagyonát a szegények között, felbontotta eljegyzését és csatlakozott a ferences rend akkor szerveződő obszerváns irányzatához.

Élte a ferencesek életét, járta a világot és nagyhatású beszédeket tartott, nevének hallatán sokszor akkora tömeg gyűlt össze, hogy a templomok nem tudták befogadni az embereket. Prédikációinak Itálián kívül is nagy hatása volt, noha azokat fordítani kellett, mert csak olaszul és latinul tudott. Kapisztrán János az eretnekséget ostorozó műveket is írt, a rendi reform buzgó szervezője lett, támogatva Szent Bernardin szigorúbb, hierarchikus fegyelmet előirányozó reformjait. Álláspontját Rómában is megvédte, sőt ezután inkvizítorként tevékenykedett Itáliában. Pápai legátusként járt a Szentföldön és számos európai királyi udvarban, a francia király mellett pápai követi megbízást teljesítve 1449-re neki sikerült végleg felszámolnia az avignoni ellenpápaságot.

Apostoli nunciusként 1451 után működési helyét Bécsbe, a Habsburgok udvarába tette át. Bejárta a Német-római Birodalom, Csehország, Lengyelország területét, az inkvizíció vezetőjeként irányította az eretnekek és a zsidók üldözését, de mindenekelőtt a huszitizmus elleni harcot tekintette fő feladatának. A török terjeszkedés láttán 1454-ben a frankfurti birodalmi gyűlésben a törökellenes összefogásért és Magyarország megsegítéséért lépett fel. 1455 májusában jött magyar földre: Győrben kapta kézhez III. Callixtus levelét, amelyben a pápa megbízta a török elleni hadjárat megszervezésével. Az év folyamán megfordult Budán, Székesfehérváron és Szegeden, majd Hunyadi János után ment Erdélybe, ahol az ortodox románokat térítette.

Carvajal bíboros, pápai követ 1456. februárjának végén Budán adta át neki a pápa által küldött keresztet és a megbízást a törökellenes keresztes háború meghirdetésére. Kapisztrán április 15-én indult el Budáról, s pár hét leforgása alatt több tízezres sereget toborzott. 1456 júliusában Hunyadi Jánossal együtt Nándorfehérvár felmentését és védelmét segítette, személyes bátorságával oroszlánrészt vállalt a diadalban: az öreg és törékeny szerzetes Hunyadi oldalán keresztjét magasra emelve vezette a kitörő sereget, amely elsöpörte az ostromlókat.

Kapisztrán nem sokkal a győzelem után a táborban dúló pestis áldozata lett, 1456. október 23-án halt meg a szerémségi Újlak kolostorában. 1690-ben avatták boldoggá, 1724-ben XIII. Benedek pápa avatta szentté, emléknapja egybeesik halála napjával.

A capestranói harcos

A capestranói harcos egy szobor, amelyet 1934-ben véletlenül talált meg egy helyi gazda, amikor éppen szőlőt telepített. A szobor, amely Nevio Pompuledio névre is hallgat, az i. e. 6. század közepéről származik, és egy férfi alakot ábrázol, aki mellkasán összefont karokkal, katonai öltözetben és nagy, széles karimájú kalapban áll.

A szobrot, amely a Gran Sasso Nemzeti Park szimbóluma és Abruzzo jelképe, ma a chieti Nemzeti Régészeti Múzeumban őrzik. A harcos életnagyságú másolata a capestranói Piccolomini-kastély csarnokában található, amely egy ideig a Medici családé volt, és a falu fő műemléke.

A szobor feliratából kiderül, hogy az i. e. 6. században élt Nevio Pompuledio egyike volt azoknak az utolsó királyoknak, akik Abruzzo ősi népét, a vestiniket irányították, akiket később a rómaiak meghódítottak. A szobrot egyetlen mészkőtömbből faragták ki, és a talapzat nélkül több mint két méter magas. Eredetileg a sírhalom tetején állt.

A későbbi ásatások a harcos megtalálásának területén egy nekropoliszt is felszínre hoztak, amely néhány sírhelyet és temetkezési tárgyat tartalmazott az i. e. 7. és az i. e. 4. század közötti időszakra keltezve. Ez a régészeti terület, amely Capestrano mellett, Collelungóban található, Abruzzo egyik legfontosabb régészeti területe.

A faluban a S. Pietro ad Oratorium templom a középkori építészet csodálatos példája, amelyet a 8. században egy lombard király építtetett, és 1100-ban újították fel.