Basilica di San Frediano - Szent Zita múmiája

Több legenda is fűződik Szent Zita nevéhez, aki már élete során nagy tiszteletnek örvendett, igazán felkapottá azonban csak 1272-es halála után vált, pontosabban azután 300 évvel, amikor testét exhumálták és megállapították, hogy az nem indult oszlásnak - az exhumálást követően teste teljesen kiszáradt és mumifikálódott.

Szent Zita a háziasszonyok, háztartási alkalmazottak, házvezetőnők, cselédek, felszolgálók, pincérek, szolgálóleányok védőszentje.

A Lucca melletti Monsagrati olasz faluban született 1218-ban, szegény, de vallásos szülőktől. Szülei már 12 éves korában cselédnek adták Luccába a Fatinelli családhoz. Zita egész életében megmaradt a család szolgálatában. Hamarosan belépett a ferences rendbe, később megtanult írni-olvasni, hogy a ferences zsolozsmát tudja végezni. Elérte azt, hogy a kezdetben egyáltalán nem vallásos család és a cselédség is buzgó kereszténnyé lett. A tisztaság erényét nagy gonddal őrizte, jellemezte még a hűség, a munkaszeretet és a szegények iránti törődés.

A San Frediano bazilika festményei a hozzá fűződő legendákat örökítik meg:

• a rózsacsoda legenda
• angyalok sütik a kenyeret, miközben ő az imában elmerül
• a kútnál vizet merít a vándornak és a víz borrá változik
• egy koldust köpenyével betakar, sötét este őrangyala kíséri zarándokútján

Egészen hatvanéves koráig dolgozott, és Luccában, a Fatinelli-házban halt meg 1278 április 27-én.

1696-ban XII. Ince pápa a szolgálóleányok védőszentjévé avatta. A luccai San Frediano templomban őrzik egy ereklyetartó szekrényében Szent Zita, Lucca és a szolgálólányok védőszentjének a mumifikálódott földi maradványait.