Amalfi-part - Costiera Amalfitana

Az UNESCO Világörökségi listáján szereplő Amalfi-partnak, híres üdülőhelyei Sorrento, Positano, valamint a vidék "névadójának" számító Amalfi.

1997-ben az Amalfi-partot az UNESCO világörökségi listájára is felvették a mediterrán táj kiemelkedő kulturális és természeti értékei miatt.

AMALFI

A legendák szerint a város Héraklész egyik szerelme, egy Amalphi nevű nimfa után kapta a nevét, akit ezen a vidéken temettek el.

A várost 320-ban, Nagy Konstantin császár katonái alapították, az első írásos feljegyzés róla a 6. század végéről származik. Ezután Bizánchoz tartozott. Az Amalfi Köztársaság 850-től 1135-ig élt, bukása után Amalfi hanyatlásba kezdett. Az újabb fellendülést az eredményezte, hogy 1807-ben Napóleont annyira elvarázsolta szépsége, hogy út építését rendelte el Nápolyból. 1861-ben a város a Nápolyi Királysággal együtt az Olasz Királyság része lett, a 20. század eleje óta pedig kedvelt turistacélpont.

Amalfi hangulatát meghatározza csodálatos természeti környezete, a város szűk, kanyargós, meredek utcái, a sziklák és a fehér sziklafalak, valamint a buja déli növényzet. A 1315 méter magas Monte Cerreto lábánál fekvő vidék szépsége számos művészt megihletett. 

A tengerpart és a csodás táj mellett, több építészeti látványosság is megtekinthető. Amalfi fő nevezetessége impozáns székesegyháza, a Szent András Katedrális. A Piazza Duomon, Amalfi szívében álló katedrális a 13. században épült, de 9. századi részeket is tartalmaz. A 13. század óta többször átépítették, felújították. A katedrális homlokzata a 19. században teljesen megújult. A székesegyház belső tere is rendkívül gazdag, igazán szép kincsek láthatók itt. A székesegyház épületegyütteséhez tartozik még egy 9. században épített templom, valamint kolostor, kripta, harangtorony és lépcsősor. Szent András apostol földi maradványait 1208-ban helyezték el a dóm alatti kriptában.

A város főterének (Piazza del Duomo) oldalán található a Sant'Andrea (Szent András)-díszkút, amely 1760 épült barokk stílusban. Kezdetben a katedrálissal szemben állt, később azonban áthelyezték mai helyére. A kút talapzatát a helyiek mindig friss virággal díszítik, így köszönve meg védőszentjüknek, hogy 1544-ben megmentette a várost a szaracén kalózok fosztogatásától. A legendák szerint amikor a lakosok meglátták a közeledő szaracén hajókat, imádkozni kezdtek Szent Andráshoz, aki megkönyörült rajtuk és hatalmas vihart kavart a tengeren, visszavonulásra késztetve a kalózokat, akiket a hírhedt Hayreddin (ismertebb nevén Barbarossa, azaz Rőtszakállú) vezetett.

A győzelemről minden évben Szent András névnapja (június 27-e) emlékeznek meg. A győzelmet Szent András segítségeként könyvelték el, ezért évente nagy fesztivált rendeznek tiszteletére. Ilyenkor a szent két és fél méter magas, ezüstből készült szobrát kihozzák a katedrálisból és a tengerpartra viszik, ahol ünnepi misével tisztelegnek előtte.

A tengerparti sétány, azaz a Corso Repubblica Marina mentén is több szép épület tekinthető meg: többek között a városháza (Palazzo del Municipio). A sétány végén a Piazza Flavio Giola tér, tőle nyugatra Európa egyik legrégebbi hajógyárának maradványai látszanak.

Piazza Flavio Gioia téren áll a névadó, Flavio Gioia bronzszobra, aki 1302-ben született a városban, nevéhez kötődik az iránytű második felfedezése. Az iránytűt tulajdonképpen a 7. században fedezték fel kínai utazók, akik aztán továbbadták tudásukat az araboknak. Mivel Amalfi kereskedői szoros kapcsolatban álltak az arab világgal, így ők az elsők között voltak a nyugati világban, akik az eszközt használhatták utazásaik során.

A város nyugati végében áll a kapucinusok kolostora (Convento dei Capuccini), amelyet 1212-ben alapítottak a ciszterciek s csak később került a kapucinusok tulajdonába. Ma a város nagyhírű szállodája működik benne, amely a 19. század végén és a 20. század elején az európai művészek és nemesség egyik kedvenc találkozóhelye volt.

A város északi végében, a Chiarito által kialakított szurdokvölgyben található a Valle dei Mulini, azaz a Malmok völgye, amelynek érdekessége két, napjainkban is működő papírmalom: a Cavaliere és Amatruda. Amalfi virágkorában tizenhat malom működött itt és a 19. századig ezek látták el a Nápolyi Királyságot papírral.

Az Amalfi felé emelkedő hegy tetején fekszik Pogerola, egy kis falu, amely napjainkban csendes üdülőközpont. A falu helyén egykor vár állt, amelyet 1201-ben alapítottak Castrum Pigellule néven az arab támadások elleni védelem céljából. A kis településen három templom áll, amelyek közül a legjelentősebb a 13. században épült San Michele, értékes bizánci stílusú freskóival. Az egykori várból egyetlen torony maradt fenn, a Torre Pogerola.

Amalfiban három múzeum működik:

Museo Civico: Amalfi történetét mutatja be. Legértékesebb kincsei a Tabula Amalphitana eredeti példánya és Domenico Morelli néhány festménye.

Museo Della Carta: a papírkészítés történetét és módszereit mutatja be.

Museo Flavio Gioia: az iránytű második feltalálójának egykori házában rendezték be a tudós életét bemutató kiállítást.