Rügen

A Keleti-tenger partjának egyik legkedveltebb turista célja Rügen, amely Németországnak a legnagyobb szigete.

Csupán a Strela-sund szoros vízfelülete választja el a parttól, ahol a hajógyáráról és a hangulatos, régi belvárosáról is ismert Stralsund épült. Onnan vezet át vasúti és közúti híd is Rügenre.

(c) pixabay

2007-ben adták át Németország leghosszabb hídját, amely Rügen-szigetet köti össze a szárazfölddel. A 4,1 kilométer hosszú hidat két évig építették, hat egymáshoz sorolt hídból és egy gátból áll. Az építéshez 180 ezer tonna betont és 22 ezer tonna acélt használtak fel.

A 125 millió euróba került híd Stralsund városánál szeli át a strelasundi tengeri csatornát. A közkedvelt németországi üdülőhely, a Rügen sziget így gyorsabban megközelíthető.

A vasút a sziget keleti partján épült Sassnitz kikötővárosig vezet, ahonnan nagy, közúti-vasúti komphajók közlekednek a svédországi Trelleborgig. A megnövekedett forgalom miatt már napi 17 ezer gépkocsi kel itt át a Strela-sundon, ezért határozták el egy egészen új közúti átkelési rendszer építését.

Rügen önmagában is vonzó, hiszen nagyon tagolt partjain több (nekünk ugyan kicsit hideg vizű) üdülőhely is található. Legészakibb pontja az Arkona-fok. A Piekberg 161 méter magasra emelkedik, s északi partjának fehér krétasziklái szinte meredeken ereszkednek a tengerig. A Stubbenkammer és Königsstuhl nevű pontokról csodás kilátás nyílik észak felé. A keleti parti Binz városkánál hosszú, szállodákkal beépített strandos part várja az üdülőket, Puttbus városkában pedig élénk kulturális élet. A forgalmat azonban főként a Németország és Skandinávia között közlekedő áruszállító kamionok fokozták immár olyan mértékűre, hogy rendszeresen dugók alakulnak ki, s ez a helyzet kikényszerítette az átkelés bővítését.

(c) pixabay

Az A20-as autópályához csatlakozó új bekötő út 28,6 kilométer hosszú. Ennek egyik, mindössze három kilométeres szakaszán hat hidat, illetve áthidalót is találunk. A legfontosabb és legnagyobb a 622 méter hosszú Ziegelgraben-brücke, ami a téglagyári agyaggödrök egykori helye közelében, a fő átkelőhelynél épült meg. Két, párhuzamos, kereszt-támokkal összekapcsolt függőleges pilonja 128 méterre magasodik a víz fölé. Pályatestét a pilonokról ferdén melléje futó kábelek tartják. A formája miatt hárfa-szerkezetűnek nevezett hídnak a vízszint fölött 42 méter magasságban átívelő pályateste alatt a stralsundi hajógyárban készülő legmagasabb hajók is áthaladhatnak.

A főhidat úgy helyezték el, hogy pilonjai az óváros sokszor megcsodált panorámáját ne takarják el a tenger felől közeledők szeme elől, noha húsz méterrel magasabbra nyúlnak az óvárosi Mária-templomnál. 

A híd hat egymásba illeszkedő hídból és egy gátból áll, amely mellett párhuzamosan még egy vasúti híd is fut. Az építéshez 180 ezer tonna betont és 22 ezer tonna acélt használtak fel.

A híd három sávon biztosítja a "vérkeringést" Németország szárazföldi része és Rügen-szigete között, a három sávból kettőt mindig a nagyobb forgalom irányába nyitnak meg, azaz vagy Rügen, vagy pedig Stralsund felé.

A Rügeni-öböl gyöngye: Vilm

Csak kevesen tudják, hogy az üdülőfalvairól, homokfövenyes strandjairól és pazar szállodáiról híres Rügentől alig kőhajításnyira található a Balti-tenger egyik legkisebb szigete: Vilm.

Az alig két kilométer hosszú és átlagosan 300 méter széles szigetecske népessége soha nem volt nagy. A középkorban remeték lakták, egyszerre legföljebb négyen. Később halászok telepedtek meg rajta. Stratégiai jelentőséggel nem bírt (nem a nyílt tengeren, hanem a Rügeni-öbölben fekszik), ezért a haditengerészet sem érdeklődött iránta.

Bár a sziget 1949-től az NDK-hoz tartozott, még a keletnémetek 99 százaléka számára is ismeretlen volt. Ennek magyarázata, hogy a kelet-berlini kommunista vezetés az 1950-es évek végén zárt területté nyilvánította, és ott rendezett be magának exkluzív üdülőtelepet. Hivatalos elnevezése "az NDK Minisztertanácsának üdülőszigete" lett, ahová közönséges földi halandó nem tehette be a lábát. Még Erich Honecker is - aki előbb a Központi Bizottság egyik titkára, majd elődje, Walter Ulbricht megbuktatása (1971 március) után főtitkára volt - csak a feleségének köszönhetően vehette igénybe Vilm szolgáltatásait. Neje, Margot ugyanis közoktatási miniszterként tagja volt a minisztertanácsnak, s mint ilyen persze "magával vihette" oldalbordáját a szigetre.

Ennek neve amúgy szláv eredetű, és szilfadombot jelent. A putbusi gróf, akinek birtokát képezte Vilm a kései középkorban, 1527-ben az összes fát kivágatta, és eladta stralsundi kereskedőknek. Csupán 60 "hagyásfa" maradt meg közülük - azóta viszont új fajok vették birtokukba a parányi földdarabot. Elsősorban a vérbükk terjedt el a szigeten - egy ilyen fáról letört vastag ág a 70-es évek közepén csaknem agyonütötte az erdőben sétáló Honeckert. A greifswaldi tájkutató és természetvédelmi intézethez pár nappal később kemény hangú levél érkezett Berlinből, az alábbi kérdéssel: miként lehetne elejét venni hasonló veszélyes eseményeknek? A válasz rövid volt: ki kell vágni az egész erdőt

Szerencsére erre nem került sor, sőt a szigeten háborítatlan élővilág alakult ki, hiszen a nyári hónapoktól eltekintve - amikor a miniszterek és családjaik 2-3 hetet töltöttek Vilmen - a terület egész évben lakatlan volt. E paradicsomi állapotra csak a német újraegyesülés nyomán a (volt) NDK-ba betörő kapitalizmus jelentett fenyegetést. 1990 tavaszán, amikor az utolsó keletnémet választások után még a vízcsapból is a "privatizáció" jelszó folyt, komolyan fölmerült Vilm eladásának a lehetősége. Szerencsére ez nem következett be. Az NDK minisztertanácsa - immár Margot Honecker nélkül - utolsó ülésén, szeptember 12-én határozatot fogadott el a (végnapjait élő) ország nemzeti parkjainak létrehozásáról és védelméről. Ennek értelmében Rügen dél-keleti részét (a Putbus és Zirkow vonaltól az öböl felé eső területet) bioszféra-rezervátummá nyilvánították. Ezen belül pedig Vilm lett a legszigorúbb védettséget élvező övezet.

A Rügentől alig egy kilométerre fekvő szigetre ma naponta egy kis hajó jár át, egyszerre 20-30 kirándulóval a fedélzetén. Ők reggel jönnek, délután visszatérnek Rügenre. A szigetnek ma sincsenek állandó lakosai (az egykori miniszteri üdülőtelep házikói elhagyottan árválkodnak), legalábbis kétlábúak nem. Állandóan itt "lakik" viszont négy róka, harminc őz, egy borzcsalád a maga többgenerációs földalatti várában, több tucat csigafaj és 153 madárfaj. Újabban jégmadár is költ a szigeten, és ornitológusok az idei nyáron - hosszú évek óta először - egy fiatal rétisast is megfigyeltek Vilmen. Előtte az utolsó rétisast még a 80-as évek közepén üldözte el a szigetről a keletnémet kormány, amikor munkásai éppen a ritka ragadozó madár fészke mellett állították fel a nyugatnémet tv-adások vételét szolgáló 20 méter magas antennát.

Rügen a náci korszakban

Az 1930-as években a társadalmi béke és a hatékonyabb munka feltételeinek megteremtése céljából alakított ki a náci rendszer egy munkás vakációs központot az északi Rügen szigetén. Egy 4,5 kilométer hosszú épületsorban, "a világ legnagyobb fürdőhelyének" nevezett blokkokban 20 ezer embernek biztosítottak pihenést a 2,2x4,74 méteres spártai szobákban. A Rügen-szigeti Prorához hasonló üdülők az ország több más pontján is épültek volna, a háború kitörése miatt azonban csak ez készült el. A munkaerőre immár a hadjáratokban volt szükség.

De a Prora is csak rövid ideig szolgálta az eredeti célt. Hadifoglyokat helyeztek el benne, 1945 után menekülteket, később az NDK hadseregének egyik bázisa lett, ahol baráti országok tisztjeit képezték ki.

Az egyenként 550 méteres blokkokból már csak öt áll, 1992 óta ezek is üresen és elhanyagolt állapotban.

Új Skywalk épült a Jasmund Nemzeti Park krétaszikláján

© Nationalpark-Zentrum Königsstuhl

Németország egyik nevezetességénél, a Königsstuhlnál egy akadálymentesített, lebegő kilátó épült, ahonnan a vendégek lenyűgöző kilátást élvezhetnek a krétapartra, a Balti-tengerre és a Königsstuhlra.

Nyitvatartási idő:

A Königsweg november és március között 10 és 17 óra között, áprilisban, májusban, szeptemberben és októberben 9 és 18 óra között, június és augusztus között 9 és 19 óra között tart nyitva.

Belépődíj:

Felnőttek 12 eurót, családok 25 eurót, gyermekek (6-14 éves korig) 6 eurót fizetnek, 5 éves korig ingyenes a belépés. Az ár tartalmazza a Königsstuhlban található Skywalk-ot, valamint a Königsstuhl Nemzeti Parkközpont által kínált kiállításokat, rövid vezetett túrákat és rendezvényeket.