Saint-Denis katedrális

A Saint-Denis apátság a középkor leghíresebb kolostora, egyben frank-francia nemzeti szenthely, a francia forradalomig Franciaország királyainak temetkezési helye. A gótika szülőhelye.

Az évente több mint 130 ezer ember által látogatott bazilikában 43 uralkodó nyugszik, közöttük Magyarországi Klemencia, X. (Civakodó) Lajos király második felesége, Anjou Martell Károly leánya.

A XII. század közepén készült színes üvegablakok mérföldkőnek számítanak az üvegfestészet történetében, ennek köszönhetik a különlegességüket. A restaurálás során azonban másolatokra cserélték.

Szent Dénes, Párizs első püspökének és vértanú társainak életéből főként a legendás elbeszélések alapján alkothatunk képet, kevés a megbízható adat. Tours-i Gergely szerint a harmadik században élt Denis (Dionysios) egyike volt annak a hét püspöknek, akiket Decius császár idején Galliába küldtek téríteni. Dénes lett Párizs első püspöke, s mivel sok embert térített meg, szembekerült a pogány papokkal. Végül vértanúhalált szenvedett társaival, Rusticus áldozópappal és Eleutherius diakónussal együtt. Őt magát a pogányok 250 körül lefejezték Párizs legmagasabb hegyén, a mai Montmartre-on, amelyet "mártírok hegyének" neveznek. A legenda szerint lefejeztetése után fejével a kezében több kilométert tett meg, majd angyali énekszó mellett sírjába szállt.

Genovéva, aki később Párizs védőszentje lett, 475 körül bazilikát építtetett sírja fölé, majd amikor 574-ben a templomot egy háború során kifosztották, szerzetesek vették át annak gondozását. A frank királyok gazdag adományainak köszönhetően e szerzetesközösség apátsággá szerveződött, s a Saint-Denis apátság ennek révén válhatott a középkor leghíresebb kolostorává, egyben frank-francia nemzeti szenthellyé, a francia forradalomig Franciaország királyainak temetkezési helyévé. A 7. században, I. Dagobert király idejében az egész kolostor épületegyüttesének átépítése alkalmával felújították a bazilikát. 775. február 24-én Nagy Károly jelenlétében szentelte fel Fulrad apát a templomot.

Suger apát (1081-1151) nevéhez fűződik a katedrális átépítése, amelynek során tulajdonképp megteremtette a gótikát. Az apát fiatalon, a került Saint-Denis-apátságba, 1122-ben apáttá választották. 1127-től reformálta meg az apátságot. VII. Lajos tanácsadójaként közreműködött a király és Aquitániai Eleonóra házasságának létrejöttében, később pedig igyekezett a válásuk ellen hatni. Történeti munkái közül a legfontosabb VI. Lajosról szól, de saját tevékenységéről is két könyvet írt.

Suger apát Saint-Denis átépítésével nemcsak elviekben alapozta meg a gótikát. A templom hagyományos tájolása (kelet felé néző szentély) a fény, vagyis Isten szolgálatában áll úgy, hogy a felkelő nap a szentélyt világítja meg, a lemenő pedig a nyugati főhomlokzatot. A szentély elrendezését ezért úgy oldotta meg, hogy minél több fény beáramolhasson: megmagasította a boltozatokat, de úgy, hogy közben szerkezetüket is megmásította (bordás boltozat). Változtatott a nyugati homlokzaton is: hármas kapuzat (utalás a Szentháromságra), rózsaablak, függőleges tagolás. A fény poézisét a főhajóba is szerette volna bejuttatni, de halála miatt erre nem került sor, csak sejthetni lehet írásai alapján, hogy a csarnokteret tartotta megfelelőnek ahhoz, hogy mindenki átérezze a liturgiát.

Suger apát példaképe Salamon, a Templom építője volt, s vezéreszméje a dilectio decoris domus Dei, az Isten házának szépségében való gyönyörködés. Bár ő maga egyszerű és mértékletes volt, a kolostort fényűző módon alakíttatta át. Olyan építészeti rendet teremtett, ami megfelelt teológiai-művészeti nézeteinek, nevezetesen annak a fénymisztikának, ami Suger nyomán az egész gótikus művészetet áthatotta.

A gyermekáldás. 1144 júniusában a VII. Lajos király és Aquitániai Eleonóra királyné meglátogatták a Saint Denis katedrálist, ahol Eleonóra találkozott Clairvaux-i Szent Bernáttal, hogy egy vitás államügyet elintézzenek. Bernát, akit felháborított a királyné viselkedése, megfeddte Eleonórát, amiért az beleavatkozik az állami ügyekbe és nem tanúsít bűnbánatot. Eleonóra könnyekre fakadt és azt válaszolta, hogy viselkedésének keserűsége az oka, mivel már hosszú ideje nem született gyermeke. Bernát ekkor kedvesen azt válaszolta, hogy békítse ki a királyt az egyházzal, igyekezze befolyását jobb dolgokra használni és akkor majd közbenjár az Úrnál. Hogy mi történt nem tudjuk, mindenesetre 1145-ben Eleonóra életet adott első gyermekének, Máriának.

A francia királyok története. Szent Lajos király látta a francia királyok hagyományos pantheonjában (saját későbbi nyughelyén), Saint-Denis apátsági templomában a királyi sírokat az elhunytakat királyi díszben bemutató síremlékekkel (1263-1264), és ez vezette, amikor megrendelést adott az apátság egyik szerzetesének, hogy ő az elérhető latin nyelvű krónikák alapján alkossa meg a francia királyok történetét. Ebből az 1274-re elkészült műből nőtt ki utóbb a francia monarchia hivatalos és „nemzeti” krónikája, a Grandes Chroniques de France. 

Szent Dénes Párizs és Franciaország patrónusa, a tizennégy segítőszent egyike. A hagyomány szerint megvédi a hozzá fohászkodókat a megszállottságtól és a fejfájástól. A képzőművészet Dénest teljes püspöki ornátusban ábrázolja, kezében tartja püspöksüveges fejét. Jelképei: a pálmaág mellett a kard vagy egy nyitott könyv. Ruháit néha liliomminta ékesíti. Szobra látható a többi közt a párizsi Notre Dame-ban, valamint a clunyi apátságban.

Október 9. - Szent Dénes ünnepe, az itáliai születésű galliai keresztény vértanú, Párizs és Franciaország patrónusa.