Oradour-sur-Glane

A második világháború kísérteties emlékműve. 1944. június 10-én nácik a faluban hajtották végre a legsúlyosabb mészárlást Franciaországban. A háború után emlékhellyé nyilvánították a megsemmisített falut, kerítéssel vették körül és megőrizték.

1944. június 10-én, négy nappal a szövetségesek normandiai partraszállása után egy németekből és elzásziakból álló Das Reich páncélos hadosztályból Toulouse felől a front felé haladva a Limoges város közelében lévő csendes, nem éppen az ellenállókról nevezetes kis falura, Oradour-sur-Glane-ra törtek rá a katonák, miután útjukat az előző napokban szabotázsakciók nehezítették. Túszokat akartak, és névsort követeltek Oradour polgármesterétől, de ő ezt megtagadta. Ekkor a nőket és gyerekeket a falu templomába zárták, az épületet felgyújtottak, az előzőleg különválasztott férfiakat pedig agyonlőtték.

Összesen 642 embert gyilkoltak így le, és a falu lakói közül csupán hat ember: öt férfi és egy asszony tudott megmenekülni. 

A háború után a település üszkös maradványait mementóként úgy hagyták, ahogy a rémségekkel teli nap végén maradt. Még a templom idomtalan fémtömeggé olvadt harangja is ott van a szentély romjai között. Az új település a régi melletti dombon épült fel 1947 és 1953 között. 1999-ban emlékközpont nyílt meg a régi és az új település között, ahol a látogatók az 1933-tól 1945-ig közötti fasizmus történetének dokumentumait, valamint Oradour tragikus, 1944 nyári napjának eseményeit, és hallhatják, láthatják a néhány megmenekült ember visszaemlékezéseit.

Azóta sok százezer ember rótta le kegyeletét a mészárlás színhelyén, amely úgy maradt meg, mint egyfajta Pompeji: 1944. június 10-i állapotában. Az utcákon ma is ott állnak a kiégett gépkocsik, az üres házakban ott maradtak a berendezési tárgyak, amelyeket a megölt lakók használtak: varrógépek, lábosok, a gyerekek bölcsői, az iskolások füzetei.

A falu bejáratában felirat: Souviens-toi - Emlékezzél.

A vérengzésben részt vevő 207 SS-katona közül mindössze 21-et állítottak bíróság elé a háború után. Egy bordeaux-i bíróság két vádlottat halálra ítélt 1953-ban, de nem hajtották végre a halálos ítéletet, hanem életfogytiglani szabadságvesztésre módosították. A többi vádlott különböző súlyosságú szabadságvesztés-büntetést kapott, de 1963-ban már senki sem ült börtönben a tettesek közül, amnesztiával kiszabadultak. Tizenhárom elzászi elítéltet azzal az indoklással részesített amnesztiában a francia nemzetgyűlés, hogy kényszerrel sorozták be őket az SS kötelékébe.