Musée des arts et métiers

Tudomány és technológia múzeuma Párizsban. Az egykori apátságban működő Művészetek és Mesterségek Múzeumát 1794-ben alapították, azzal a céllal, hogy a mérnökök segítse.

Jacques Vaucason francia mechanikus végrendeletében XVI. Lajosra hagyta automatáit, gépeit, szerszámait, ez a gyűjtemény vetette meg a múzeum alapját.

Jacques Vaucason 1709. február 24-én született a francia Grenoble városában egy kesztyűkészítő tízedik gyermekeként. Szűkös körülmények között nőtt fel, és arról ábrándozott, hogy egyszer órásmester válik belőle. A jezsuitáknál tanult, de a teológiánál jobban érdekelték a mechanikus szerkezetek és az emberi test anatómiája.

A XVIII. századot gyakran emlegetik a mechanika koraként. A nagy filozófus, Descartes szerint a lélek is a mechanika szabályait követi, csak a lélekben ható okok mechanizmusa kissé másként alakul az emberekben, mint a gépekben. Az automatákban a filozófusok eszményeik igazolását, valóra váltását látták.

Vaucasont tizennyolc éves korától kizárólag az emberi és állati testek „mozgó anatómiája" foglalkoztatta, és megszerkesztette első automatáit. 1737-ben megépítette híres szerkezetét, egy ember nagyságú flótást. A pásztornak öltöztetett alak a hangszert a szájához emelve fújta, ujjait váltogatta a billentyűkön. Tizenegy különféle melódiát tudott eljátszani, de alkotója kesztyűt húzott a kezére, mert nem volt elégedett az ujjak kivitelezésével. Egy év múlva a zenélő pásztort már az akadémikusok előtt mutatta be Párizsban. Következő szerkezete szintén zenész volt, egy tamburás.

Legtökéletesebb alkotása a kortársak szerint a kacsa volt, amelynek több mint 400 mozgó alkatrésze volt. A mechanikus szárnyas változatos mozgásokra volt képes: nemcsak hápogott és dülöngélve lépegetett, azaz kacsázott, hanem úszkált is, lubickolt a vízben. Ezenkívül ivott a vízből, gabonaszemeket csipegetett, és az emésztés végtermékét is „produkálta", éppúgy, mint hús-vér rokonai.

Automatáit egyik bemutatóról a másikra vitte, és ezeken a nevezetes eseményeken úgy tolongtak az előkelőségek, mint a falusiak a búcsúban. Ezért nem véletlen, hogy XV. Lajos minisztere, a selyemmanufaktúrák felügyelője a zseniális mechanikust bízta meg azzal, hogy korszerűsítse a termelést. 1745-ben megépítette a világ első automata szövőgépét, amely mintegy fél évszázaddal előzte meg Joseph-Marie Jacquard találmányát. A lyukkártyák vezérelte gép bonyolult minták szövésére is alkalmas volt, de egyet sem rendeltek belőle, ezért haragjában kövekkel zúzta szét a szerkezetet. 1746-ban a Francia Tudományos Akadémia tagjává választották.

Végrendeletében XVI. Lajosra hagyta automatáit, gépeit, szerszámait, ez a gyűjtemény vetette meg az alapját a francia Művészetek és Mesterségek Múzeumának. A forradalom nem kímélte a flótást, a tamburinost, a kacsát és társaikat sem, a nép lázadó fiai ezekben a furcsa szerkezetekben is különc, elpusztítandó előkelőségeket láttak. A ma megtekinthető példányok egytől egyig rekonstrukciók.

A múzeumban őrzik a Foucault-inga eredeti példányát.

Foucault egy 2 méter és egy 11 méter hosszú ingákkal végzett előzetes kísérletek után 1851. március 26-án apárizsi Panthéonban egy 67 méter hosszú, 28 kilogramm tömegű ingával nyilvánosan szemléltette a Föld forgását. 2010. április 6-án egy szerencsétlen baleset révén az inga kötele elszakadt és a szerkezet helyrehozhatatlanul összetört.

Umberto Eco olasz regényíró 1988-ban megjelent, A Foucault-inga című regényének egyik kulcsmotívuma az inga eredeti helyen felállított kicsinyített mása. Ez a motívum jelenik meg a mű első soraiban is:

„Ekkor láttam meg az Ingát.

 Hosszú huzal legvégén a szentély boltozatáról függve, méltóságteli kimértséggel rótta széles lendületű íveit a gömb.”

A múzeum egyik érdekes darabja egy zenélő Marie Antoinette robot 1784-ből. A francia királyné ajándékba kapta miniatűr mását, amely egy cimbalom mellett ül és apró ütőkkel játszik a hangszeren.

A kulccsal működő  szerkezetet még ma is működik.

Az automatát David Roentge német bútorasztalos készítette 1784-ben XVI. Lajos számára, aki ajándékul szánta Marie Antoinette-nek. A cimbalom előtt ülő, körülbelül 50 centiméteres nőalak csipkeruháját ugyanabból az anyagból varrták, mint a modellét, Marie Antoinette-ét, sőt a haja is eredeti, a királyné hajából készült. A kis zeneautomata nyolc dallamot tudott lejátszani.

Roentge maga is jó viszonyt ápolt a királynéval. A szintén német anyanyelvű uralkodónő gyakran küldött az Európa-szerte utazgató mesterrel különféle ajándékokat és a legutolsó párizsi divat szerint felöltöztetett babákat édesanyjának és testvéreinek. A babák ruhái tulajdonképpen a női rokonok szabóinak szóló mintadarabok voltak, amelyek alapján azok lemásolhatták a francia divatot.