» Franciaország » Île-de-France
Antoine Bourdelle (1861-1929) francia szobrász és tanár volt, aki monumentális bronzszobrairól és domborműveiről volt ismert. Auguste Rodin tanítványa volt, és osztozott annak érdeklődésében az emberi alak olyan megragadása iránt, amely erőteljes érzelmeket és belső zűrzavart fejez ki. Bourdelle munkáit kifejező erő, a részletekre való odafigyelés és a klasszikus utalások jellemzik. Bourdelle hatása számos szobrász munkájában megfigyelhető, különösen azokéban, akik a hagyományos technikákat a forma és az anyagok innovatív megközelítésével kombinálják. Számos köztéri emlékművön dolgozott, köztük a franciaországi Montaubanban található I. világháborús emlékművön. Régi párizsi műtermében ma a Bourdelle Múzeum található, ahol számos szobra, rajza és fotója látható.
A Bourdelle Múzeum a történelmi épület konzerválása és megőrzése érdekében végzett széles körű munkálatok után 2023-ban újra megnyittotta kapuit. A Párizs városa és a Paris Musées által végzett felújítás két évig tartott, ebből hét hónapig a múzeum állandóan zárva volt. A felújítás során helyreállították a szobrász eredeti műhelyét, és megnyitották a Bourdelle lányáról, Le Rhodia-ról elnevezett új kávézó-éttermet.
A múzeum a művész szobrászati műtermében kezdődően végigvezeti a látogatót Bourdelle életén és munkásságán. Ebben az emblematikus térben a szobrok úgy vannak elhelyezve a teremben, hogy tükrözzék, hogyan nézett ki a műterem azokban az években, amikor Bourdelle elfoglalta, ahogyan azt archív fényképek is megerősítik. Az új falak, csempék és padlóburkolatok, amelyeket korábban a nedvesség és a kártevők károsítottak, most visszaadják a műterem eredeti szépségét.
A műterem szomszédságában található az új "Technika-szoba", amely interaktív teret kínál a látogatóknak, ahol érintőképernyők, hangos leírások, optikai illúziók és lépésről lépésre történő bemutatók segítségével ismerkedhetnek meg a szobrászattal. Ebben a teremben található egy rejtvényeket és játékokat kínáló gyermeksarok is, valamint egy olyan terület, ahol le lehet ülni és rövidfilmeket nézni.
Innen fedezze fel a központi udvar oázisát. A virágzó fákkal és bokrokkal körülvett szobrok színpompássá, ugyanakkor nyugodt hangulatúvá teszik ezt a teret.
A következő részleg Bourdelle alkotásai, tanításai és hatása előtt tiszteleg. Kiemelkedik az 1902-ben készült, Tarn-et-Garonne halott harcosainak és szolgáinak emlékműve című, 1870-1871-ben készült alkotás, az első nagyméretű mű, amely a szobrász közhírnevét hozta meg. A tér folyamata további témákat követ, mint például: "A szimbolizmustól a szecesszióig", "Beethoven előtt", "Apollon", "Héraklès", "Pénélope", "Le Théâtre des Champs Élysées", majd az utolsó, "Transmission" című teremben, amely az oktatás kérdéseivel foglalkozik. Ezen a területen belül Bourdelle-t nemcsak saját művein keresztül ismerhetjük meg, hanem kortársai és tanítványai, például Auguste Rodin és Jean Arp munkáin keresztül is.
Bourdelle részt vett a Le Théâtre des Champs Élysées színház építészeti tervezésében, beleértve a monumentális márványfríz és 40 gyönyörű freskó elkészítését.
Lenyűgöző a nagyszerű Gipszöntvény-terem is, amelyet 1961-ben Henri Gautriche építész épített Bourdelle nagyméretű gipszöntvényeinek megőrzésére és felerősítésére. Az ebben a teremben található öntvények mind referenciaként szolgáltak a végleges bronzművészeti alkotásokhoz, beleértve a Théâtre számára tervezett teljes domborművegyüttest is. Ha közel kerülünk ezekhez az öntvényekhez, egyedülálló szögből tekinthetjük meg a grandiózus műveket.
A kávézó-étterem tökéletes hely egy italra vagy harapnivalóra a múzeumban töltött idő után. A Bourdelle lányának és férjének egykori lakásán belül kialakított helyiséget úgy alakították át, hogy az Bourdelle számos hatását magába foglalja, például a fali lámpákat, amelyeket a Le Théâtre des Champs Élysées számára tervezett darabok reprodukciói borítanak.
A múzeum időszaki kiállításoknak is otthont ad.
Musée Bourdelle
Émile-Antoine Bourdelle francia szobrász 1861. október 30-án a bretagne-i Mountauban városban született.
A toulouse-i képzőművészeti főiskolán tanult, majd 1885-ben Párizsba ment. Először Jean-Baptiste Carpeaux-nál, Alexandre Falguére-nál és Jules Dalou-nál tanult, majd Auguste Rodin tanítványa lett, akinek egész pályáján a hatása alatt maradt, de az egyiptomi, az archaikus görög és a gótikus stílus befolyása is érzékelhető művészetében.
1900-ban készítette első jelentős művét, Apolló-fej című szobrát, melynek fenséges méltósága és nagy síkfelületei a korai klasszikus görög alkotásokat idézik. Nagy sikert aratott 1910-ben a párizsi Szalonban Íjazó Heraklész című alkotásával, mely szintén az archaikus, illetve klasszikus görög műveken alapul, noha testtartása mozgalmasabb, s az izomzat hangsúlyosabb. E témát több változatban is kidolgozta. Rodin hatását mutatja Ingres, Beethoven és Anatole France mellszobra. Beethoven - nagy tragikus maszk című műve dúlt felületei révén portrén túli erővel fejezi ki a zeneszerző drámáját, idegenségét a világtól.
Ekkor készítette a Rodin munka közben című egész alakos portréját, melynek feje Michelangelo Mózesére utal. 1912-ben reliefeket készített a Champs Elysées Színház számára, ezeken Apollót és a táncoló múzsákat ábrázolta, igen összefogott formában. 1914-ben keletkezett újabb kiemelkedő alkotása, a Haldokló kentaur, amellyel a pogányság vereségét kívánta érzékeltetni. Jelentős szobra az Elzászi szűz című műve is.
Az I. világháború után készítette monumentális emlékmű-szobrait: Léon Chladel, és az 1870-71-es porosz-francia háború emlékművét Montaubanban, a Mickiewicz-emlékművet Párizsban, Alvear tábornok lovasszobrát Buenos Airesben és Minerva-szobrát, melyet az első világháború halottainak emlékére készített. Ezek sajátos, erőteljes, mozgalmas plasztikai alkotások.
Festőként és grafikusként arcképeket, zsánerképeket, grafikákat, könyvillusztrációkat készített. A Le Raincy-i templomban üvegablaka látható. Kora jelentős művészeti tanára volt, műterméből alakult később az Académie de la Grande-Chaumiére. 1929. október 1-jén halt meg a Párizs közeli Le Vésinet-ben.
Bourdelle Rodin és Maillol mellett a XX. század elejének legjelentősebb szobrásza, de Rodin árnyékából sosem tudott kilépni. Mesterétől főleg felületeinek töredezettségében, alkotásainak tragikusságában különbözik.
A magyar mesterek közül Kisfaludi Stróbl Zsigmondnál és Kerényi Jenőnél mutatható ki a hatása.
|
Értékeld te is!