A lutéciai pétanque pálya

Tudod, melyik Párizs legrégebbi műemléke? Ha nem számoljuk a Concorde téren álló Egyiptomból importált obeliszket, a főváros legrégebbi műemléke egy nagy pétanque pálya.

 

Valójában egy lutéciai aréna volt (Párizs római neve Lutécia), az első századból, a római uralomból származik. Ekkoriban, hogy eleget tegyenek a „kenyeret és cirkuszt” kifejezésnek, a rómaiak az összes gall városba építettek egy színházat és egy arénát.

A lutéciai arénának az volt a különlegessége, hogy mindkét funkciót ellátta: egyben volt aréna és színház.

A színpad még ma is látszik. A nyugati tájolással a színészeknek tökéletes világításuk volt, mert az előadások nagyrészt a délután közepén zajlottak. Óriási volt, körülbelül 12 000 ember befogadására képes!

Annak érdekében, hogy az összes néző hallja a párbeszédeket, egy leleményes ötlettel álltak elő: a színészek magasított fülkékben beszéltek, amely továbbította a hangot a közönség felé. A fülkék egy része még ma is megvan, ezek azok a kis fal körívek, amelyekbe padok vannak elhelyezve a sétálóknak.

Mikor arénaként használtak, gladiátor harcokat, kivégzéseket lehetett figyelni, vagy vadállatok csaptak össze. A vadállatok ketrecei szintén megmaradtak, ma székeket raktároznak itt előadások alkalmával.

Az aréna látképét a császár szobra uralta: amikor az éppen aktuális meghalt és egy új követte, a rómaiak csak a fejét cserélték ki, a teste maradt.

A 19. században omnibusz garázzsá akarták alakítani. Csak Victor Hugo közbenjárásának köszönhető, hogy ez nem történt meg: figyelmeztette a kormányt a romok eredetére, és hogy meg kell őket őriznünk.

Ma már a gladiátorok elhagyták az arénát átadván helyüket a pétanque játékosoknak és alkalmi szabadtéri előadásoknak.