Château de Chillon

Chillon vára a Genfi-tó keleti végében, Villeneuve és Montreux között, egy sziklára épült vízivár Svájc leggyakrabban látogatott történelmi épülete. A középkorban fontos és jövedelmező vámőrség volt itt.

A várból szemmel követhették a Genfi-tó hajóforgalmát és a tó melletti utat és vámot róhattak ki az áthaladó árukra. A várban a kényelmes, falfestményekkel és kandallóval ellátott lakószobák mellett ünnepi fogadásokra alkalmas terem is volt.

A reformáció idején a várban raboskodott François Bonivard genfi apát, akit Savoya urai hat évig (1530‑1536) tartottak fogva a vár börtönében, mert a reformációt és Genf függetlenségét támogatta. A fogva tartott apátról szól Lord Byron A chilloni fogoly című műve. François Bonivard genfi apátot Savoya-ellenes nézetei miatt Chillonban III. Jó Károly zárt börtönbe. Az első két évben egy toronyszobában őrizték, később a herceg parancsára levitték a pincében lévő sötét tömlöcbe. A cella kőpadlóján ma is látható a fogoly lábnyoma: „Úgy ráértem a sétálásra, hogy a börtön sziklapádimentomába olyan utat koptattam, mintha csak pöröllyel verték volna bele.” – írta Bonivard. 

A romantika kora rajongott a középkorért, Chillont népszerűvé tette. Számos neves személyiség, korabeli író és költő kereste fel és tett róla említést művében. Itt játszódik Rousseau 1761-ben írt Az új Heloise (Julie ou la nouvelle Héloïse) című művének egy része. Lord Byron Rousseau nyomát keresve zarándokolt a várba 1816-ban. Híres verse – A chilloni fogoly - François Bonivard genfi apátról szól. A fogságban eltűrt szenvedéseit felmagasztalva Byron a szabadság szimbólumává emelte őt, a vár pedig egyfajta szakrális jelleget kapott.

Karácsonykor a tó partján található Chillon kastélyban megelevenedik a középkor – dalnokok, lovagok és várkisasszonyok töltik meg a tereket, valamint tűnnek fel a mesefesztivál alkalmával.