Toledo

Toledo falakkal körülvett városa az egyik legnépszerűbb kirándulóhely Madridból. Az arab, zsidó és keresztény történelemben gazdag egykori spanyol főváros az UNESCO Világörökség része.

Toledo óvárosa olyan látnivalókkal rendelkezik, mint a katedrális vagy az Alcazar, valamint olyan általános légkörrel, amely a látogatót Cervantes és Don Quijote korába repíti.

A város felfedezésének legjobb módja, ha eltéved Toledo szűk utcáin, különösen a Plaza Santa Clara körüli szűk sikátorokban.

Ha azonban egy célzottabb útvonalat szeretne, El Greco műveit követve eljuthat a város leglátványosabb helyszíneihez. Menjen a középkori Catedral de Toledóba, hogy megnézze El Greco Krisztus levetkőztetése című alkotását, mielőtt a Museo del Greco múzeumba látogatna, amely Spanyolország egyetlen, a művésznek szentelt múzeuma.

Az útvonal a Museo de Santa Cruzba is elvezet, ahol a Sagrada Familia con Santa Ana című művét láthatja a díszítőművészet és kerámiák hatalmas gyűjteménye mellett.

Toledo további megismeréséhez látogasson el a 14. századi Sinagoga del Tránsitóban található Museo Sefardíba, ahol megismerheti a spanyolországi zsidó kultúra történetét, vagy nyerjen betekintést Toledo arab múltjába a Mezquita del Cristo de la Luzban, amely kb. 1000-ből származik. 

El Greco Múzeum

Az El Greco-házban a festő sohasem lakott, több mint száz festmény látható, az érdeklődők a görög származású mester tanítványainak munkáit is megcsodálhatják.

Az 1541 és 1614 között élt művész nem az azóta múzeummá alakított házban élt, hanem kétszáz méterrel arrébb, az utca másik oldalán. A krétai születésű El Greco, vagyis A Görög - eredeti nevén Domenikosz Theotokopulosz - 37 évig élt Toledóban.

1614. április 8-án halt meg Toledóban El Greco, a Görög - krétai születésű spanyol festő. Bár 1541-ben Kréta szigetén született Domenikosz Theotokopulosz néven, nála spanyolabb mester nem képzelhető el. Kamaszként került Velencébe, az idős Tiziano műhelyébe, ahol egy Szent Lőrinc-kép készítésénél segédkezett. Innen Pármába ment, megismerte Correggio fény-árnyék technikáját, s miniatúrákat festett, majd Rómában Raffaello és Michelangelo alkotásait tanulmányozta. Első ismert képei - Kufárok kiűzése a templomból, Krisztus és a házasságtörő asszony, A kánai menyegző - még a velenceieket követték, de az alakok felfokozott mozgalmassága már sajátja.

Az El Greco nevet még Itáliában kapta, az akkori spanyol fővárosba, Toledóba 1577-ben költözött. Az itteni Santo Domingo el Antiguo kolostornak festett oltárképei II. Fülöp király figyelmét is felkeltették, s nemsokára a spanyol udvar számára is dolgozott. Első megbízását 1580-ban kapta, amikor Szt. Mauritius és a thébai légió mártíromságát, majd II. Fülöp álmát festette meg. A bonyolult szimbolikájú, zsúfolt képek nem arattak átütő sikert, kapcsolata az udvarral megszakadt.

Spanyolországban született fia, Jorge Manuel, akinek anyját sosem vette feleségül, talán azért, mert Itáliában egyszer már megnősült. Egy idő után tekintélyt és némi vagyont is szerzett, a hajdani gettóban fekvő házában Toledo elitje látogatta. Rendelés nélkül, piacra is dolgozott, nagy műhelyt tartott fenn.

Az 1580-as években szinte minden Toledo környéki templomban volt festménye. Kiváló portréi közül kiemelkedik a főinkvizítor, Fernando Nino de Guevara arcképe, aki úgy néz a szemlélőre, mintha a lelkében kutatna. Több nagy oltárképet is festett, s a Talvera la Vieja-i plébániatemplom részére készített öt festménye máig eredeti helyén látható. Egyik főműve A pásztorok imádása, amely eredetileg a festő sírját díszítette.

Foglalkozott a művészet elméletével is, sajnos azonban írásai megsemmisültek. Építészeti terveket is készített, hagyatékában több mint száz befejezett kép volt. Könyvtára reneszánsz humanista műveltségről vall, a legfontosabb műveket görögül, latinul olaszul és spanyolul olvasta.

El Greco útja a pravoszláv ikonoktól Tizianón át vezetett saját, egyedülálló művészi világáig. Kora az ellenreformáció kora, a zsidókat és mohamedánokat ekkorra már kiűzték Spanyolországból, protestánsok is alig voltak. A spanyol katolicizmus az őszinte hit és az erőszakszervezettől való félelem sajátos vegyüléke volt; Greco alakjainak megnyúlt arányaiban is ez a felfokozott extázis lobog.

Az inkvizíció éberen figyelt, a képeket is cenzúrázta.

El Greco portréin éles pszichológiával ábrázolta alanyait, ő a táj- és városképek első nagy mestere. Mind jelenetei háttereként, mind önállóan megfestette kedves Toledóját, amely ma is majdnem olyan, mint Greco képein.

Halálakor a spanyolok mélyen gyászolták, Luis de Gongora, a kor nagy költője szonettben búcsúzott tőle. Követője volt fia, Jorge Manuel, és Luis Tristan de Escamilla, akik azonban csak zsúfolt és aprólékos kompozícióikban hasonlítanak rá. El Grecót halála után elfelejtették, expresszivitása érthetetlen volt a következő századok számára. Csak a 19. század végén ismerték fel jelentőségét az expresszionisták, mint nagy elődjüket.

Katedrális

A toledói katedrális a spanyol építészet egyik ékköve. A város érseke hagyományosan a spanyol katolikus egyház vezetője is egyben.

Zsidó Múzeum Toledóban

A Zsidó Múzeum Toledóban, a város zsinagógájában található. Ez a hely egyedülálló bizonyítéka annak, hogyan éltek együtt zsidók, arabok és keresztények a középkori Toledóban, amelyet a három világvallás városának is neveznek.

A világ legkisebb ablaka

Puy Du Fou España

Szórakoztató park.