» Spanyolország » Andalúzia » Andalúzia
Granadát 711-ben hódították meg a mórok, a város - a mór szultanátus fővárosa - V. Mohamed szultán uralkodása alatt élte virágkorát. 1492-ben Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella elűzte mórokat, s ezzel eltűnt az utolsó muzulmán territórium az Ibériai-félszigetről.
Őrült Johanna kasztíliai királynő (1479.11.06., Toledo-1555.04.12., Tordesillas), V. Károly spanyol király és német-római császár, valamint I. Ferdinánd német-római császár és magyar király anyja.
Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella harmadik gyermekeként jött a világra. A Habsburg-család kezdeményezésére I. Miksa császár fia, Szép Fülöp vette feleségül, és bár házasságuk az uralkodó családok óhaja volt, első látásra egymásba szerettek, házasságuk alatt hat gyermekük született, akik később mind királyok és királynék lettek.
Férje azonban kicsapongó életét élt, ezért egyre gyakoribbá váltak köztük az őrjöngésig fokozódó veszekedések. 1500-ban a spanyol trón örököse lett idősebb testvérei halála után, anyja azonban úgy rendelkezett, hogy halála után férje, Ferdinánd intézze az ország ügyeit.
Kasztíliai Izabella 1504-ben bekövetkezett halálakor tehát mind a férjének, mind az apjának az volt az érdeke, hogy Johanna a háttérben maradjon. 1506-ban Fülöp egy hirtelen és gyors lefolyású betegségben életét vesztette (egyes források szerint apósa mérgezte meg), Johanna pedig beleőrült a gyászba, hónapokig férje holttestét sem volt hajlandó eltemettetni.
Édesapja Tordesillas kastélyába zárta, 1509-re pedig eluralkodott rajta az "őrület". Ferdinánd 1516-os halála után legidősebb fia, Károly lemondatta őt a trónról, a betegségében teljesen elmerült Johanna így minden hatalmát elveszítette. Károly fia teljesen elzárta a külvilágtól, élete végéig "raboskodott" a tordesillasi kastélyban. Granadában temették el férje mellé.
Az Alhambra a mór építészet egyik leghíresebb alkotása Granada közelében, ahonnan a mór kalifák 800 éven át uralkodtak Spanyolország legnagyobb része fölött - mindaddig, amíg Ferdinánd király és Izabella királynő 1492-ben ki nem utasította őket. A palota ma az UNESCO világörökségi listáján szereplő nevezetes turisztikai látványosság.
Az Alhambra Andalúzia és Spanyolország leglátogatottabb történelmi emléke, amely évente több mint 2,5 millió látogatót számlál.
2000-ben Granada visszakapta a Vatikántól a 400 évvel ezelőtt Rómába küldött és ott eretneknek nyilvánított Sacromontei Ólomkönyveket.
1588-ban, amikor lerombolták a granadai nagymecset minaretjét, hogy katedrálist építsenek a helyére, találtak egy ládát, amelyben egy pergamen, a Szűz köntösének egy darabja, és egy István nevű ősmártír csontmaradványai voltak.
A pergamenről megállapították, hogy I. században készítették, a rajta lévő, kasztíliai nyelven írt szöveg azonban XVI. századi. Az írás olyan könyvek előkerülését jósolta meg, amelyek fontos vallási kinyilatkoztatást tartalmaznak.
Hét évvel később ezek a könyvek valóban fel is bukkantak Valparaisóban. (Ez volt Sacromonte akkori neve). Mellettük olyan szentek és mártírok relikviái és csontjai voltak, mint Szent Cecilé, aki később Granada védőszentje lett.
A 21 könyv voltaképpen kerek, tíz centiméteres átmérőjű ólomlemezekből áll, amelyre az arab nyelvű szöveget tűvel karcolták rá. Ez a szöveg pedig a keresztény és az iszlám vallás fontosabb tételeit igyekezett egybeolvasztani egy szinkretikus, azaz keverék vallásba.
A könyveket elküldték Rómába XI. Ince pápának, aki azonban, mint "mohamedán gondolatokat tartalmazó emberi kitalálást, amely a katolikus hit elpusztítását célozza", eretneknek nyilvánította azokat. De nem ez történt a csontokkal és relikviákkal. Ezeket az egyház szentnek tekintette, Granadában és az Escorialban őrizte. A Szűz köntösének darabja a legenda szerint kigyógyította II. Fülöpöt köszvényéből.
Sacromonte apátja a könyvek megjelenését azzal a helyzettel magyarázza, amelyben a XVI. században a spanyolországi mórok éltek. Számkivetett, üldözött nép volt, amely úgy próbált egy utolsó kísérletet tenni túlélése és vallási üldöztetésének megszüntetése érdekében, hogy kitalálták ezt a szinkretikus vallást, amelyben az iszlám és a kereszténység igen hasonló volt.
Érdekesség, hogy a hamisítók a könyvek szerzőiként Szent Cecilt és Szent Teszifont nevezték meg, olyan ismeretleneket, akik ráadásul araboknak voltak feltüntetve, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy szimpátiát ébresszenek a mórok iránt. Így lett Granadának egy kitalált védőszentje és több álmártírja.
A könyvek a Sacromontei Apátságba kerültek, amely megtalálásuk helyén épült fel.
|
Értékeld te is!