Zalavári Történelmi Emlékpark

Zala legjelentősebb honfoglaláskori emlékhelye, a Zalavár vársziget, Szent István kápolnájának maradványai.

A honfoglalás korát megelőző időszakban a Kárpát-medence legnagyobb lélekszámú települése volt az egykori Mosaburg, amely a Karoling Birodalom egyik királyi székhelye, a magyarok bejövetele után pedig az egykori Kolon - ma Zala - megye központja volt.

A Dunántúl a 8. század végétől a Karoling Birodalom része volt, ahol Priwina fejedelem építette ki központját. A 9. századi városias település legalább három nagyobb részből állt, 870-ben három templomát említik.

A Zalavár-Várszigeten emelt palotát Arnold király - Nagy Károly (742-814) dédunokája - a 880-as években építette. A király többször megfordult Mosaburgban, ezért rangjának megfelelő szállást kellett számára biztosítani. A régészeti leletek mellett írásos dokumentumok igazolják, hogy a reprezentatív épület a lakhelye volt; a 880-as évek végén Arnold király adományleveleket adott ki, amelyek a mai napig megmaradtak. A pontosan keltezett okleveleken a kiállítás helyeként Mosaburgot tüntetették fel, egy alkalommal pedig királyi városként említik.

A honfoglalás idején a lakosság egy része távozott, az épületek pusztulásnak indultak, majd az államalapítást követően, 1019-ben a templomok közül Szent István csupán egy templomot építtetett újjá, és azt Szent Adorján tiszteletére szenteltette. Mellette monostor létesült, és itt működött a megyeközpont gazdasági egysége is.

A 15. században erőddé alakított monostor a kora újkorban végvárként, mocsaras környezetében megbújva, sikeresen állt ellen az oszmán támadásoknak, de az 1702-ben elrendelt felrobbantással végleg pusztulásra ítélték.