Türjei Árpád-kori templom

A Zala megyei Türjén, az Árpád-kori templom felújítását megelőző régészeti ásatások során, többek között egy középkori sírkamrát találtak, amelyben nők, papok és egy gyerek földi maradványai feküdtek.

A Csornai Premontrei Prépostsághoz tartozó türjei Gyümölcsoltó Boldogasszony plébániatemplomban az Árpád-kori templom középkori padlószintjének feltárása során került elő a váratlan sírlelet. Nem volt írásos említés arról, hogy a templom főhajójának közepén, a padozat alatt egy boltíves sírkamra található, ahol a 18. század közepéről származó koporsók fekszenek.

A 2018 óta tartó régészeti feltárás keretében bukkantak rá az üregre, amelyben három előkelő hölgy, két papi személy és egy kisebb koporsóban egy gyerek földi maradványai voltak. Szokatlan módon a csontok nagyobb részt elporladtak, de a fa és a textil viszonylag épen maradt.

A koporsó felirata alapján sikerült azonosítani az egyik férfit, aki az 1757-ben elhunyt Nolbeck Rafael prépost volt, a másik férfi pedig szintén papi személy lehetett. A papi sírokból stóla, bőrkesztyű és lábbelimaradványok kerültek elő, a három előkelő hölgy maradványai között viszonylag jó állapotban maradtak meg rózsafüzérek, illetve előkerült egy selyemkendő is - sorolta a régész.

A rekonstrukció előtt sikerült rábukkanni a templomtoronyba vezető lépcső egykori belső ajtajára, a pillérek másfél, sőt csaknem háromméteres mélységbe nyúló bazalt alapjaira. A török korban erődítményként is szolgáló templomban valószínűleg helyben öntött, de soha ki nem lőtt puskagolyókat is találtak, de több középkori pénzérme, valamint bronzolvadék is előkerült, utóbbi egy tűzvész nyomán lezuhant és megolvadt harang maradványai lehettek.

Az templomhoz majorsági látogatóközpont is épül.

A 2016-ban kezdődött rekonstrukció révén kívül-belül teljesen megújult a türjei Árpád-kori templom 1 milliárd 670 millió forintos kormányzati támogatással. A 13. század első felében alapított monostor kiemelkedő értéke a 14. századi, Szent László-legendát feldolgozó falképciklus, a díszítőfestések többsége már 15. századi, majd az 1760-as években Dorffmaister István festette ki a templom szentélyét és oldalkápolnáját.

Az épület homlokzatát teljesen felújították, csakúgy mint a freskókat és a falfestéseket, a történeti berendezési tárgyakat, a padozatot és az orgonát. A templom teljes belső és külső környezetének régészeti feltárásánál a szakemberek megtalálták az alapító sírhelyét, valamint egy eddig ismeretlen barokk kori kriptát is.