Szigetvár

1566. szeptember 8-án esett el a török által ostromolt Szigetvár, s halt hősi halált a rommá lőtt várból kirohanó védők élén gróf Zrínyi Miklós. Zrínyi Miklós és 2500 vitéze a várat védve 34 napon keresztül meg tudta állítani I. Szulejmán hatalmas seregét

A Zrínyi Miklós és mártírtársai 1566-os, törökök elleni hősi helytállásáról vált ismertté a vár.

A horvát-magyar Zrínyiek családfája az Árpád-korig vezethető vissza, a nagyhatalmú dalmáciai Subic grófokig. Nagy Lajos királytól kapták a dalmáciai Zrinj várát, a család ezen ága ettől kezdve nevezte magát Zrínyinek. (A horvát történelemben Zrinski néven szerepelnek; a költő és hadvezér Zrínyi Miklós öccse, a Bécsújhelyen kivégzett Zrínyi Péter Petar Zrinski néven a horvát irodalom klasszikusa.)

Zrínyi Miklós 1508 körül született, apja a mohácsi csata után Habsburg I. Ferdinánd híve lett. 1529-ben kitüntette magát a török által ostromolt Bécs védelmében, 1542-ben 400 horvát harcosának beavatkozásával mentette meg Pest alatt a súlyos vereségtől a császári sereget. Szolgálataiért - a Zrínyiek közül elsőként - horvát bán lett, még abban az évben Somlyó mellett fényes győzelmet aratott a török felett. 1543-ban vette feleségül Frangepán Katalint, aki hatalmas birtokot hozott a házasságba. Miután 1546-ban I. Ferdinánd érdemei jutalmául neki ajándékozta egész Muraközt, Csákvár várával, Zrínyi már inkább magyar, mint horvát főnemes lett.

Zrínyi egyszerre volt féktelen kiskirály és a honvédelem példás bátorságú hőse, aki 1556-ban Babocsánál ismét megverte a törököt. Mivel azonban Ferdinánd már nem bízott benne és a horvátok is zúgolódtak, amiért a magyarokért harcol, 1561-ben lemondott horvát báni tisztségéről, s Szigetvár kapitányának nevezték ki. 1563-ban bandérium élén vett részt Miksa királlyá koronázásán, abban a reményben, hogy elnyerheti a megüresedett nádori méltóságot.

1564-ben ismét megnősült, a cseh Rosenberg Éva grófnőt vette el. 1566 elején, mivel az udvartól támogatást nem kapott, tiltakozásul lemondott a szigetvári kapitányságról, majd mégis visszavette, amint híre kelt, hogy I. (Nagy) Szulejmán török szultán ismét Magyarország ellen készül.

A százezer fős török fősereg 300 ágyúval 1566. augusztus 5-én érkezett a szultán által "vakondtúrásnak" titulált vár alá.

Szigetvár tíz éve volt tüske a török körme alatt, amióta 1556-ban egy sikertelen ostrom után tízezer halott maradt falainál. Zrínyi lehetőségeihez képest megerősítette, olaszbástyás földvárrá alakította a várat, a 2500 védő azonban a szokatlanul forró nyárban már elvesztette egyik fő fegyverét: a várat övező mocsarak kiszáradtak, a maradékot az ostromlók viszonylag gyorsan lecsapolták.

A védhetetlen újváros két nap alatt esett el, az óváros és a mellette álló magaslaton fekvő vár azonban ellenállt, ágyúik súlyos veszteségeket okoztak a török táborban. A szerb származású Ahmed Sokolovic nagyvezír ekkor a megadásért cserébe felajánlotta Zrínyinek Horvátországot és Szlovéniát. Zrínyi nemleges válasza után a török négy nap és éjszaka lövette a várat, miközben az aknászok alagutak fúrását kísérelték meg. A falak védelmére kevés volt az ember, ám a lelkesedés és hősiesség megtette a magáét. Az ostromlók mind súlyosabb veszteségeket szenvedtek, élelemhiány és vérhas tizedelte őket. Az időből is egyre jobban kifutottak, bár augusztus 21-én elesett az óváros és a védők a várba szorultak vissza.

A várárok vízének lecsapolása, az ostromépítmények elkészülte alatt négy napig halálos csönd telepedett a környékre. A török augusztus 26-án támadott, ám a védők kitartottak, a csatamezőn holtan maradt Ali budai pasa és a török tüzérség vezetője is. A tomboló Szulejmán augusztus 29-én, a mohácsi csata negyvenedik évfordulóján személyesen irányította az újabb általános rohamot, ám hiába: az ostromlók több ezer halottat vesztettek és fogságba esett a janicsáraga is. A szultán a kudarcot látva állítólag sírva fakadt, még lováról sem tudott leszállni. Szeptember 5-én aztán a török aknászok sikerrel jártak, hatalmas robbanások rázták meg a várat. A megrongálódott falon janicsárok ezrei nyomultak át, ám Zrínyiék a rést törökök hulláival torlaszolták el. A hetvenkét éves Szulejmán másnap meghalt, bár hivatalosan még három napig élt: sőt a harci morál növelése érdekében a halott uralkodót díszruhában egy székbe ültették és elvonultatták előtte a sereget. (A halálhírt csak a vár eleste után jelentették be.)

A rommá lőtt belső várba visszaszorult, reménytelen helyzetbe került védők esküjükhöz hűen felkészültek a halálra. 1566. szeptember 8-án páncél helyett ünneplőbe öltöztek, Zrínyi maga maréknyi aranyat tett zsebébe - mint mondta, temetésére. Ezután kinyittatta a kaput, a várhídon tülekedő ellenségtől két szögekkel töltött ágyú tisztította meg az utat. A megmaradt 300 ember kirontott a várból, élükön Zrínyi egyik kezében zászlóval, a másikban karddal. A kézitusában Zrínyit két golyó mellen találta, egy nyílvessző szemébe fúródott, a többi védő is elesett, csak hárman maradtak életben. Az ostrom utolsó mozzanataként törökök ezrei özönlötték el a várat Zrínyi kincsei után kutatva, amikor egy elrejtőzött fiatal magyar nő felrobbantotta a föld alatti lőszerraktárt, a romok 3 ezer janicsárt temettek maguk alá. Szigetvár ostroma összességében 2500 magyar és 25 ezer török életet követelt.

Zrínyi hősi halála azóta is a hűség és a hazaszeretet példája, unokája, a költő és hadvezér Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című művében állított neki méltó emléket. Kirohanása több festményt és irodalmi alkotást ihletett, Mikszáth Új Zrínyiászában a nagy előd és a törpe utódok szembeállításával mondott ítéletet saját koráról. A hős várvédők tiszteletére minden év szeptemberében megemlékezést tartanak Szigetváron, ahol 1994 óta magyar-török emlékpark is áll, benne Szulejmán és Zrínyi szobrával.

Az Országgyűlés 2016-ban az 1420 körül épült Szigetvári Várat nemzeti emlékhellyé nyilvánította.

Átadták a megújult szigetvári Zrínyi-várat

2023. május 19-én átadták a megújult szigetvári Zrínyi-várat, amelyen több mint kétmilliárd forintos turisztikai fejlesztéseket hajtottak végre az elmúlt három évben.

A Dél-Dunántúl egyik legmeghatározóbb - a 2016 óta a Nemzeti emlékhely címet viselő, idén pedig az Év emlékhelye díjat kiérdemlő - műemlékén elvégzett fejlesztések részeként új - egész évben látogatható - attrakciókkal bővült a létesítmény, megújult a várkert, a várfalsétány, különleges, interaktív kiállítás létesült. A korábban használaton kívüli kazamata épületébe új múzeumi funkciókat telepítettek.

A vár kazamatáiban kialakított élményalapú, egyedülálló atmoszférájú tárlaton az 1566-os ostrom emlékére egy Ikarusz 66-os buszból készült "időgép" segítségével invitálják időutazásra az érdeklődőket, akik "segíthetnek Zrínyi Miklósnak az ostrom elleni felkészülésben". A vendégek a kiállítás többi részében megismerhetik az ostrom menetét, a vár történetét, gyenge pontjait, a korabeli hadviselést és tűzfegyvereket, Zrínyi Miklós és I. Szulejmán szultán személyét.

A vár és a vármúzeum programjain felügyelet mellett nemcsak láthatók, hanem ki is próbálhatók a korszak fegyverei, lehetőség lesz íjászatra, dárdavetésre és szablyavívásra. A látványos berendezési tárgyakat felölthető kiegészítők és korabeli vitézeket mintázó viseletek egészítik ki.

A beruházás során a Zrínyi-várat körülvevő, csaknem nyolchektáros parkban megújították a növényeket, a sétaútvonalakat, a közvilágítást, és új utcabútorokat helyeztek el. Futókör és játszótér is épült, térfigyelő kamerarendszert telepítettek, valamint a látogatók fogadására, illetve a vendéglátóegységek számára alkalmas pavilonokat építettek.

A fejlesztés részeként megújították az Almás-patakon átívelő hidakat. 

Turbék

Szigetvár ostroma idején elhunyt Szulejmán síremléke, azaz türbéje világviszonylatban is unikális öröksége a magyarországi török hódoltság korának.

Az uralkodó 1566-os halála után a város melletti szőlőhegyen épült fel az a kisváros, Turbék, amely mauzóleumot, dzsámit, derviskolostort, kaszárnyát, zarándokok vendégházát, illetve ezeket védő erődöt foglalt magában.

A kutatások azt mutatják, hogy a szulejmáni sírkomplexum körül elterülő, a 16 század második felében létrejövő zarándokváros, Turbék a kor viszonyai között igen jelentős, a korabeli Szabadkához, Kecskeméthez mérhető nagyságú, mintegy 70-80 hektáros, laza beépítésű település volt. Valószínűleg egészen a 18. század eleji eltűnéséig álltak az oszmán kori városban a téglából épült épületek, de a törökök kiűzése után az építőanyag-szükségletek miatt elbontották a létesítményeket.

Az ásatások befejeztével a nagyközönség előtt is megnyílik, Zsibót-Szőlőhegyen található türbe.