Solymári vár

A Solymári vár egy eredetileg 1355 után épült, középkori vár, Solymár mellett, a Pilis és a Budai-hegység magaslatai között emelkedve, a Mátyás-domb nevű alacsony, de meredek oldalú dombon.

A 2005-2006 folyamán végzett nagyszabású fejlesztés (a várfalak eltérő magasságba történő felmagasítása, az eredeti öregtorony és kapuzat feltételezett alakját idéző kilátótorony és kapu, valamint színpad építése) révén nyerte el jelenlegi állapotát.

Az eredeti öregtorony és kapuzat feltételezett alakját idézi az kilátótorony és kapu.

Története

Nagy Lajos uralkodása idején a legfontosabb királyi tisztségviselők közé számítottak a Lackfi főnemesi család tagjai. A korabeli oklevelek szerint 1355-ben vásárolták meg ezt a területet, ahol rövidesen felépítették a kis alapterületű kővárat, ami a továbbiakban budai tartózkodásuk idején szállásául szolgált a dúsgazdag famíliának.

A törökkel vívott vesztes nikápolyi csatában a Lackfiak szembeszálltak Luxemburgi Zsigmond királlyal, ezért 1397-ben két vezető egyéniségüket az uralkodó hívei orvul meggyilkolták, váruradalmaikat elkobozták. Zsigmond később feleségének, Cillei Borbála úrnőnek adományozta, kárpótlásul annak (vélt) házasságtörése miatt régebben lefoglalt délvidéki birtokaiért.

A középkor további évszázadaiban magáénak mondhatta még a Korbáviai és a Rozgonyi família is. 1440-ben ostrommal foglalták el az ellenpártiaktól a lengyel származású I. Ulászló magyar király táborához tartozó fegyveresek. Négy esztendő múltán a Czudar család zálogba adta a Rozgonyi famíliának. Egy 1449-es feljegyzés szerint rövid ideig Hunyadi János kormányzó uralta, majd királyi kegyként Garai László nádorispán szerezte meg. Férfiágon való kihalásuk után Mátyás király a törvénytelen kapcsolatából született Corvin János liptói hercegnek adományozta, tőle 1490 után Ráskai Balázs főnemes ragadta el.

Már az 1526-os mohácsi csata után jelentősebb pusztítások érték a környéken fosztogató török lovas csapatoktól, de végleges romba dőlése csak az 1541-es budai megszállás után következett be.

Feltárása

A vár maradványait a XVIII. században letelepülő németajkú {sváb} lakosság jórészt elhordta, így a XIX. század végére a Mátyás-dombon semmi látható jele nem maradt annak, hogy ott egykor építmény állt. A falu szájhagyományában azonban megmaradt a vár emléke, ezért Valkó Arisztid fiatal műkedvelő régész, miután írott forrásokból is meggyőződött az egykori erősség létezéséről, az 1930-as évektől kutatni kezdte a lapos tetejű domb titkait. Feltárási munkáját mintegy tíz éven át, komolyabb segítség nélkül végezte, egyedül az ásatások fizikai munkájában kapott némi segítséget a község leventéitől.

Valkó munkáját az 1970-es években folytatták, majd az 1990-es évtized végétől tovább folytatódott a tényleges feltárás, majd a helyreállítás nagyszabású munkálatai. Lassan napvilágra kerülnek a hosszúkás ovális alakú várfalak, amelyek több lakóépületet és egy vaskos öregtornyot öveznek, a várudvaron létesített mély kúttal.

A vár jelenleg is látható, faszerkezetű tornya – amely méretezését illetően a feltételezett eredeti öregtorony paramétereit idézi –, továbbá a bejárati kapuzat, a falkonzerválások döntő része és a várkút felépítményének kialakítása a 2005–2006 során véghez vitt nagyszabású felújítási-várépítési munkák eredményeként valósult meg.