Pogánytorony

A titokzatos Pogánytorony a Jutasi és Pogánytorony utcák saroktelkén, az Arany-hegy csúcsa közelében áll.

A Pogánytorony, amely 1934-ben épült Täubel Géza tervei szerint, Wührl Géza építész kivitelezésében, a mai Jutasi és Pogánytorony utcák saroktelkén, az Arany-hegy csúcsa közelében, ami akkor Szász Farkas magántelke volt.

A hatszög alaprajzú építmény eredeti magassága körülbelül 12-13 méter volt, tetejét egy hatlapú márvány tömbön elhelyezett turulszobor díszítette. Építését a Turáni Társaság kezdeményezte, és a társaságból kivált Turáni Egyistenhívők Tábora avatta fel 1935. július 7-én, a szervezet szándéka szerint az ősi turáni vallás és kultúra feltámasztása jegyében. A szerveződés eredetileg több más hasonló létesítményt is akart emelni Budapest területén, de csak ezt az egyet sikerült nekik, ezt is titokban, s a megnyitón így is csendőrök jelentek meg, akik megpróbálták szétzavarni az egybegyűlteket. A turanista társaságot később is üldözték, majd 1942-ben a tagság zömét munkaszolgálatra vitték Ukrajnába.

A második világháború után a tornyot az Államvédelmi Hatóság légvédelmi megfigyelőtoronynak használta, majd magánkézbe került; az épület állaga azóta egyre romlik. A tornyot eredetileg díszkert vette körül, ez azonban a háború óta eltelt idő alatt ugyancsak nélkülözött minden gondozást, ennek következtében ápolatlan, őserdőszerű bozóttá változott.

Az arany-hegyi Pogánytorony többek közt Szamos Rudolf Kántor a nagyvárosban című könyvében is szerepel, mint a legendás nyomozókutya, Kántor által felgöngyölített egyik bűnbanda több tagjának búvóhelye.