Kis-Balaton

A Kis-Balaton név hallatán a legtöbb magyar embernek Fekete István ikonikus ifjúsági regénye, a Tüskevár jut eszébe a tengernyi nádassal, a vízi madarak sokaságával, Matula bácsival, Bütyökkel és Tutajossal. A mintegy 146,6 négyzetkilométeres vizes élőhely Európa egyik legjelentősebb madárparadicsoma, ahol több mint 240 védett madárfaj él, köztük Közép-Európa legnagyobb nagy kócsag telepe.

A természetvédelem bölcsője is ide köthető, ami 1921-re nyúlik vissza, Vönöczky Schenk Jakab, a Magyar Madártani Intézet ornitológusának erőfeszítései eredményeképpen a násztollai miatt vadászott és ezért kipusztulóban lévő nagy kócsag védelmére alkalmazták Gulyás József vörsi halászmestert, aki így az első fizetett természetvédelmi őr volt.

Az azóta eltelt több mint 100 év alatt a Kis-Balaton területe nagy változásokon ment keresztül. A Sió-zsilip megépítése következtében a terület egy része fokozatosan kiszáradásnak indult, az 1920-as évek második felétől pedig a lecsapolt területeket elsősorban mezőgazdaságilag hasznosították.

Az 1970-es években merült fel először egy átfogó vízvédelmi rendszer kialakítás a Balaton vízminőségének megóvása érdekében. A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer két fő ütemben valósult meg, 1981-2014 között. Az első ütem célja az volt, hogy a Zala folyó vizét egy mesterséges tározórendszeren keresztül vezessék a Balatonba, és eközben a lebegőanyagat, a tápanyagokat, különösen a foszfort kiszűrhessék.

A víz az I. ütemet a Zala-folyó medrében a 4T zsilipen keresztül hagyta el, és megérkezett a II. ütem, az ún. Fenéki-tó területére. A második ütem az ökológiai-, vízminőségi- és vízmennyiségi állapotokhoz igazítható, többirányú vízkormányzás kialakításával foglalkozott. A rendszer úgy lett kialakítva, hogy a víz a mesterséges és természetes vizes élőhelyeken áthaladva megtisztuljon, mire eléri a Balatont.

A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer üzemeltetését a Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság közösen végzi. A térségben uniós támogatások segítségével átfogó természetvédelmi fejlesztések valósultak meg, amelyek jelentősen javították az élőhelyek állapotát és a természetvédelmi feltételeket. A Zalavári belvízöblözetben korszerűsítették a vízgazdálkodási infrastruktúrát, új zsilipeket építettek, valamint nagy teljesítményű belvízszivattyúkat telepítettek a vízszintek szabályozására, ami segíti a vízjárás biztonságosabb kezelését és a természetes élőhelyek fenntartását.

A zalavári területen mintegy száz magyar bivaly legeltetésével támogatják a hagyományos területkezelést, továbbá létrejött a Kis-Balaton Látogatóközpont interaktív kiállításokkal és tanösvényekkel, valamint megújult a Diás-szigeti Fekete István emlékhely, így komplex módon nőtt a terület természeti és kulturális értékeinek megőrzése és bemutatása.

Kápolnapusztai Bivalyrezervátum (részletek)

A kápolnapusztai bivalyrezervátum egész évben nyitva tart, itt ma már nemcsak a századokkal ezelőtt legfontosabb haszonállatnak számító vízibivalyok, hanem szürkemarhák is élnek, de a természetvédelmi program keretében ide telepített ürgék vidám bújócskázását is élvezhetik a látogatók.

Amikor a Festetics-uradalom része volt a Kis-Balaton, az állattartás szempontjából fontos területnek számított. Szürkemarhák, disznókondák éltek itt és jelentős számú vízibivaly. Ez utóbbiak tenyésztését és génmegőrzését felvállalta a nemzeti park igazgatóság, ennek érdekében működteti Kápolnapusztán a rezervátumot.

Kányavári-sziget

A Kányavári-sziget a Kis-Balatonnál Balatonmagyaród közelében található.

A Kányavári-sziget bármikor megtekinthető, s hogy ne legyenek információ híján az ide érkezők, a Búbos Vöcsök tanösvényen sétálhatnak végig, s közben a táblák leírása alapján megismerhetik a terület jelentős madárállományát. Az ösvény majdnem 2 kilométer hosszú, 15 állomása 1-1,5 óra alatt végigsétálható.

A terület közepén egy fából épült madármegfigyelőhelyet találunk, de nemrégiben felújították a sziget többszintes kilátótornyát is.

A szigethez kiépített út vezet, melynek végén parkoló fogadja az autóval ideérkezőket. A sziget csak gyalogosan érhető el, és egy fahídon közelíthető meg. Ez a különleges, ívelt fa szerkezetű híd mára a Kis-Balaton jelképévé vált.

A Kányavári-sziget egész évben szabadon látogatható.

Fekete István emlékhely, Kis-Balaton / Fenékpuszta / Diás-sziget

A Zala folyó és a Hévízi-csatorna ölelésében elterülő sziget és annak környezete máig megőrzött valamit az egykor mocsaras-lápos Kis-Balaton szépségeiből. Költöző madarak, ragadozók és a vízi világ lakói népesítik be most is a környéket.

A kócsag tanösvény rövid betekintést ad az élőhely állat- és növényvilágába, az egykor itt élő emberek foglalatosságaiba.

A Diás-szigetre már úgy érkezik a látogató, hogy a folyóparton a víz fölé hajló fák, nádas és sás fogadja. A kis szigeten a korabeli halászati eszközök is látható, többek között a vejsze, amely valaha nádfonatból készült, és függőlegesen a sekély vízbe eresztve halterelőként és csapdaként szolgált.

Amint belépünk a szárazulatra, takaros nádfedeles házhoz érünk, amely mellett egy nádkunyhó is áll. Ez utóbbi Matula kunyhójának hű másolata, az eredetit ugyanis még az ötvenes években lebontották, akkor épült a most is álló téglaház.

A Matula-kunyhó valójában az író szálláshelyéül szolgált. Berendezése egyszerű: két fából ácsolt ágy, rajta szalma szolgál "matracként", a fal mellett apró asztal. A döngölt földpadlós építmény talán négy négyzetméter lehet. Ebben a környezetben vetette papírra a Tüskevárt.

A kunyhót később elbontották, mert 1954-re megépült a ma is álló ház. Ennek dolgozószobájában született azután a Téli berek, és a kisróka kalandjait bemutató, rajzfilmként is óriási sikerű Vuk.

Aki végigjárja a túra útvonalát, hallhat arról, hogy ki is volt valójában Matula bácsi, élő vagy kitalált személy volt-e. Nevét és alakját az író több ember valós személyiségjegyeiből alkotta. Somogyfajszon egy gyerekkori barátjának nagyapját hívták Matulának, de az öreg regénybeli alakjában ott van a tavaly elhunyt természetvédelmi őr, Futó Elemér nagyapjának személyisége is.

A Diás-szigeten álló téglaház egyik szobája ma Fekete István emlékhelye. Korhű berendezése mutatja, hogy milyen körülmények között alkothatott a Kis-Balaton szerelmese. A sarokban álló könyvespolcon pedig szinte valamennyi művének megtalálható egy-egy példánya.

A ház egy másik helyisége ugyancsak emlékszoba, Vönöczky Schenk Jakabról nevezték el, aki a múlt század első harmadában meghonosította Magyarországon a madárgyűrűzést. Ebben a szobában a gyerekek és a felnőttek is számos érdekességet láthatnak: vannak itt madárszőtte fészkek, levedlett siklóbőrök, bogarak, kagylók és tojások, amelyek mind a Kis-Balaton gazdag élővilágát hivatottak képviselni.

Kis-Balaton Látogatóközpont

2020-ban adták át az új Kis-Balaton Látogatóközpontot. A Vönöczky Schenk Jakab kutatóház szomszédságában, mintegy 1300 négyzetméteren épülő létesítmény formabontó, tájba illeszkedő építmény lesz, földtakarással és növényekkel a tetején. Az épület külső energiaforrást nem igényel, napelemparkkal, talajszondás fűtési rendszerrel készül. Lesz benne moziterem, interaktív kiállítás, előadó terem, büfé. Játszótér, vízi és szárazföldi tanösvények, kenutúrák, családbarát létesítmények is várják a látogatókat. 

A beruházás részeként a Diás-szigeti emlékház mellett felújítják a Matula-kunyhót is.

Kerékpárral a Kis-Balaton körül

A Kis-Balaton körüli kerékpáros útvonal a legváltozatosabb bringás kör. A nyugati oldalon választhatod a falvak között vezető sík nyomvonalat, de érdemes egy-egy szőlődombra is felkapaszkodnod, hiszen a kisebb borospincék és a nagyobb borászatok igazi gasztroélményekkel várnak. A töltésen kiépített bringautakon, madárlesek mellett, egy különleges fahídon keresztül juthatsz el a Kis-Balaton szívébe, a Kányavári-szigetre. 

Vörsi tájház

Megnyílt a Somogy megyei Vörsön a talpasházból kialakított tájház.

Vörs község, mint a Kis-Balaton "fővárosa" történelme régebbi, mint a Zala folyó szabályozásával mesterségesen létrejött Kis-Balatoné, hiszen a térség már a bronz és vaskorban is lakott volt.

A tájház közel két évszázad kemény, keserves paraszti életéről mesél.

A tájház egy jó példája az állami természetvédelem és a helyiek összefogásának is. Amióta 1971-ben a természetvédelem megvásárolta az utolsó tulajdonostól a vörsi talpasházat, a helyiek üzemeltették. Az időközben pár felújításon, állagmegóváson átesett ingatlannak ma is az önkormányzat az üzemeltetője, és a helyiek tárgyadományai vannak benne kiállítva. A XVIII. század első felében a kert végében hullámzott még a Balaton egyik öble, és komp közlekedett Vörs és Fenékpuszta között.

Valaha itt élt és dolgozott az első hivatásos kócsagőr, természetvédő Gulyás József, aki 1922-ben állt szolgálatba. Innen számítjuk a hivatásos természetvédelem kezdetét.

A további tervek között szerepel az istálló belső felújítása és abban a hagyományos állattartás, illetve a korabeli jellegzetes vörsi foglalkozásokhoz - nádvágáshoz, tőzegvágáshoz, halászathoz - tartozó eszközök bemutatása. A további fejlesztések részeként az alsó kertrészben egy kis tavat szeretnének létesíteni, amin a régi balatoni halászok jellegzetes, egyetlen fatörzsből kivájt csónakja, bödönhajó is fog ringatózni.