János-hegyi Erzsébet kilátó

A János-hegyet korábban Pozsonyi-hegynek hívták, mert állítólag ilyen messzire el lehetett látni a tetejéről. (Napjainkban kivételesen jó körülmények esetén látható a Mátra, a Bükk és a Balaton is.) Az 1900-as évek elején rögzült mai nevét vagy egy korábban a csúcsot díszítő Szent János-szoborról, vagy Óvári János grófról, Budavár 1318-37 közti rektoráról kapta, de köthető Hunyadi Jánoshoz is. Tetején sokáig csak egy fatorony állt, innen gyönyörködött Erzsébet királyné is a panorámában. 1902-ben javasolta Gluck Frigyes, a Pannónia szálló tulajdonosa, a Svábhegyi Egyesület elnöke, hogy építsenek kőkilátót. A cél érdekében a Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulata gyűjtést indított, húszezer forintot ajánlottak fel egy új kőből épített kilátóhoz, majd 1907-ben az ötletet felkaroló fővárosi vezetés is jelentős összeggel járult hozzá a költségekhez.

Az eredeti terveket Klunzinger Pál építész készítette, ezeket dolgozta át neoromán stílusban Schulek Frigyes, a Halászbástya építője, a Mátyás-templom megújítója. Az 1908-ban kezdődött építkezéshez a mai Libegő végállomásától kötélpályán vitték a követ a tetőre, a vizet a Sváb-hegyről szállították lajtos kocsin. A hegytetőre ugyanis nem vezetett autóút. A köveket Pilisborosjenőről, Budakalászról, Dunaharasztiból szállították. Negyvenezer téglát, háromszáz fuvar homokot és cementet használtak fel. A költségek végül a tervezett 180 ezer korona helyett 240 ezerre rúgtak. A 23,5 méter magas, négyteraszos, kerek alaprajzú kőtorony tetejére 101 fokú csigalépcső vezet fel, a lépcsőházban pihenőfülkéket alakítottak ki. A kilátó neve Erzsébet királyné emlékét idézi, akinek Stróbl Alajos készítette szobrát az előcsarnokban állították fel. 1926-ban az Erzsébet-kilátó kapott először állandó díszkivilágítást Magyarországon.

A második világháború után a kilátó sorsa kevéssé érdekelte az illetékeseket, a közönyt csak a Libegő 1970-es átadása oldotta némileg. A Kádár-korban ötágú vörös csillag virított a Budapest egyik jelképének számító épület tetején (a súlya alatt meg is roggyant az épület), de fenntartására továbbra sem költöttek, ezért leromlott műszaki állapota miatt be kellett zárni. Az 1980-as években részben felújították, 1992-ben rövid időre megnyílt a Vidám Színpad kezelésében, a teátrum üzemeltethette a vendéglőt is. Az inkább bakancsos turisták által látogatott hely azonban kevéssé volt alkalmas nagyobb létszámú rendezvények számára, aminek a környezetvédelem szempontjai is határt szabtak.

Több eredménytelen kísérlet és pályázat után 2001-ben fővárostól a XII. kerületi önkormányzat vette át a torony kezelését, és megkezdte a teljes felújítást. Az első ütemben a kilátó statikai szerkezetét erősítették meg, kicserélték a burkolatokat, ajtókat és ablakokat, megtisztították a kőfelületeket.

A második ütemben a Pilisi Parkerdővel közösen megújították a Libegő és a kilátó között vezető sétautat, a csigalépcsőt, helyreállították az éttermet, díszburkolatot kapott a torony melletti terület, kiépítették a díszvilágítást. Az újjászületett kilátót 2005. szeptember 17-én adták át.

A csigalépcsőn már többször rendeztek futóversenyt. A kilátó 100. születésnapját változatos programokkal ünnepelték, és 2010-ben az Erzsébet-kilátóról készítették el a világon akkor legnagyobb felbontásúnak számító, 71,3 milliárd pixeles körpanorámás fotót Budapestről.