Hajdúszoboszló

Fürdők

1925. október 26-án Hajdúszoboszlón hőforrást találtak. Az erre épült első fürdőt 1927-ben adták át.

Magyarország az első világháború utáni békeszerződések következtében elveszítette néhány jelentős szénhidrogén-kutatófúrásának eredményét Erdélyben, a Felvidéken és a Délvidéken is, ezért az addig ismeretlen Pannon-medence várt feltárásra. A Magyar Királyi Földtani Intézet kezdeményezésére a tiszántúli területen már 1917-ben megindult a torziós ingával való mérés, 1918-ban pedig a Nagyhortobágy-1. sz. fúrás elmélyítése. A háború után a pénzügyminisztérium (a szénhidrogén-kutatás ehhez a tárcához tartozott) az alföldi mélyfúrások megindítása mellett döntött, és a mérések nyomán Böhm Ferenc bányamérnök és Böckh Hugó geológus ki is jelölték az első szénhidrogén-kutatófúrás, a Hajdúszoboszlói I. sz. fúrás helyét a Vérvölgyben.

Amikor Böckh 1923-ban külföldre távozott, Böhm Ferenc Pávai Vajna Ferencre, a minisztérium bányászati főosztályának geológus-főmérnökére bízta a kutatás folytatását. Ekkor már a Vérvölgyben 33o m-t ért el a fúrás, amelyet Pávai Vajna leállított, és saját módszerével új helyre, az úgynevezett Bánomkert délkeleti részére kívánt telepíteni. Hosszas tárgyalások után a város vezetősége beleegyezett ebbe, és végül a Pávai Vajna javasolta hely lett a Hajdúszoboszló I. sz. fúrás, illetve hévízkút helye. A munkálatokat, amelyeket Pávai Vajna személyesen felügyelt, 1924. december 16-án kezdték el. A fúrás célja a szénhidrogén feltárása volt, bár Pávai Vajna már ekkor sejtette, hogy a felszín alatt termálvíz is lehet.
A több mint 300 napig tartó fúrás eredményeként 1925. október 26-án földgáz kíséretében 1090,87 méter mélységből felszínre tört a 73 fokos víz. Az eseményről a Független hajdúság című helyi lap így örvendezett: "A fúrócső 1080 méter mélységben dolgozott, amikor hallatlan erővel, a fúrótornyot megrázva, derékvastagságú vízsugár tört elő a biztosító járaton. Forró volt a víz, párába burkolta a tornyot és környékét, s amint leesett a földre, a gyorsan képződő tócsákban gázbuborékok képződtek. Megszületett a nagy szenzáció, amely három nap óta izgalomban tartja a hajdúvárost. A forró víz, a földgáz, fürdők és gyárak képét festette az őszi napsugárban fürdő mező fölött a látóhatárra."

A bársonyosan barna, ekkor még ismeretlen összetételű meleg víz hamarosan elárasztotta a környék gödreit és mélyedéseit. Az első meglepődés után az itt élő emberek a lábukat áztatták vagy fürödtek benne, az asszonyok többsége pedig mosásra használta. Akik valamilyen módon kapcsolatba kerültek a vízzel, egy idő után azt kezdték tapasztalni, hogy reumatikus fájdalmaik elmúltak, és a sebeik is gyorsabban gyógyultak. Ez a hír már felkeltette a szakemberek érdeklődését is, és alaposabb vegyvizsgálatnak vetették alá a csodatévő vizet. A kémiai elemzésekből aztán kiderült, hogy a hévíz konyhasós, jódos, brómos jellegű, és jelentős mennyiségű szénsavat tartalmaz, töménységét és összetételét tekintve közel áll az emberi szövetnedvek összetételéhez, tulajdonképpen nem más, mint egy Triász-kori tenger konzervált vize. A tengervízhez képest azonban alacsonyabb a sótartalma, illetve magnézium-, kalcium- és hidrokarbonát-tartalma is csekélyebb.

Az akkori városvezetés felismerte a hévízben rejlő lehetőségeket, és fürdőépítésbe kezdett, amelynek eredményeként 1927. július 26-án megnyílt a fövenyfürdő, a mai gyógyfürdő elődje. 1937-ben itt nyitották meg Magyarország első és sokáig egyetlen hullámmedencéjét. Az azóta eltelt közel nyolc évtized alatt a gyógyfürdőhöz csatlakozó 30 hektáros parkban az ország egyik legszebb strandját alakították ki gyógy-, strand- és gyermekmedencékkel, hullám- és pezsgőfürdővel, nyitott és fedett versenyuszodával.

2000 nyarán itt nyílt meg Magyarország első vízi szórakoztatóközpontja, az Aquapark, 2010-ben pedig Hajdúszoboszló történetének legnagyobb turisztikai beruházása, az Aqua-Palace fedett élményfürdő.