Egregyi Árpád-kori templom

Rómer Flóris ezt írta a templomról: "Alig ismerek kisebb falusi templomot, illetőleg kápolnát, mely reám oly kellemes benyomást gyakorolt volna, mint az egregyi imola".

Egregy Hévíz központjától úgy másfél kilométerre található. Pincék, szőlők között sétálva találjuk az egregyi Árpád-kori templomot.

A belépés ingyenes!

A templom története

Hévíz községtől mintegy 3 km-re északkelet felé, a régi Egregy határában, a mostani temetőben áll a középkori falu kis románkori temploma. Karcsú, kőből falazott tornyával, kitűnő arányú tömegével nagyszerűen illeszkedik a tájba.

Egregy a XIII. század elejétől (1221)— oklevelesen kimutatottan — az Atyusz nemzetség birtoka. Kőtemploma római alapréteg felett, valószínűleg a XIII. században, pontosabban e század második negyedében épülhetett. Arányaiban, tömegképzésében, alaprajzi elrendezésében az egregyi templom egyike a legfejlettebb falusi románkori templomainknak.

A templom környékén egy római villa és több római sír van. A régészeti feltárás is talált római kerámiát a középkori templom alapozása alatt. Mindenképpen bizonyított tehát, hogy a római korban is lakott volt ez a terület.

Az első okleveles említés, melyben Egregypuszta szerepel, a XIII. századból maradt fenn (1221). Ebben az Atyusz nembeli Sal comes feleségére hagyja ilyen nevű pusztáját (praedium). A század második felében (1273) egy határjárásban említik Egregy nevét.

1266-ban elzálogosították a birtokot a Lőrentéknek. 1328-ban egy oklevél Pán (Alsópáhok) község határjárásában említi a falut. A Lőrenték a tulajdonosok a XIV. század közepén is. 1341-ből olyan oklevél maradt ránk, amely már kifejezetten a templomról is beszél: „possessio Egreg — in qua ecclesia lapidea in honorem beatae Katharinae virginis et martyris existit fundata et constructa." Eszerint akkor alexandriai Szent Katalin a templom patrónája. Ebben az okmányban a Lőrenték birtokain osztozkodnak és Egregy ekkor Gyiással (Gyenesdiás) Lőrinte fia Bekének jut. A XIV. század végén a falu sorsa összefonódik Gyiáséval.

1396-ban Koppányi Péter és Szentbenedeki Péter a birtok urai, majd a XV. században tovább is a Szentbenedeki családé. (Jakab fia György; 1455). Az 1480-as években a Hertelendieké és Foki Jánosé (1486). 1508-ban Foki János részét Sárkány Ambrus kapta. A XVI. század első harmadától kezdve, mint annyi más faluról, erről is a rovásadó összeírások tájékoztatnak bennünket. 1531-ben különböző nemesek lakják a falut, majd a híres dunántúli oligarcha, Csoron András birtokolja rövid ideig. 1534-től 1555-ig a Hertelendi, Buchay, Ölbey, Diskay, Rády, Aykay és Csernél családoknak volt itt birtokrésze. A birtokösszeírásban csupán egy-két porta szerepel.

1550 körül a faluban nagyobb török pusztítás lehetett. 1555 után valamennyi listán feljegyzik, hogy; ,,sub turcis" — török uralom alatt van. Birtokosai továbbra is a fenti kisnemesek. 1564-ben és 1574-ben hallunk ismét komoly török pusztításról; ,,per turcas, penitus destructa et déserta". A század utolsó harmadában 1576 után, ugyancsak különböző nemeseké a falu. A XVII. század végéig folytatódó összeírásokban, 1626-ben szerepel utoljára a falu neve. A templom a településsel együtt nagy károkat szenvedett.

1731-ben végzik azt az újjáépítést, amely a templom külső megjelenésében és belül ma is erőteljesen látható (belső és külső díszítő festés, hajómagasítás, boltozatok pótlása, stb.)

A XVIII. században a kis templom az alsópáhoki egyház filiája. A környékkel együtt az egykori falu is a Festeticsek hitbizománya. A község már korábban elhúzódik, távolabb települ a templomtól. Újkori temető kerül a templom köré és ettől kezdve temetőkápolnának használják. Új titulusa: Szent Magdolna.

A XIX. század közepén ismét renoválják.