Budaszentlőrinci pálos kolostor

1300-as évek elején az itt lévő kápolnát a közelben élő remetékre bízta az esztergomi érsek, akik felépítették a Szent Lőrincről elnevezett pálos kolostort, amely 1308-tól a rend központjává vált. Nagy Lajos király itáliai hadjárata után a rend védőszentjének, Remete Szent Pálnak az testereklyéje ide került Velencéből, így vált búcsújáró hellyé a terület.

A pálos rend egyházjogilag végleges hatályú megerősítése 1368. február 29-én következett be azzal, hogy V. Orbán pápa Nagy Lajos király kérésére ratifikálta a rendet.

A budaszentlőrinci kolostor fennállásának talán legnagyobb ünnepe az az 1381-es esemény volt, amikor odakerültek a rend névadója, Remete Szent Pál földi maradványai.

A kolostor ettől kezdődően híres búcsújáróhely lett, s új szentéllyel, fürdőhellyel és gyűlésteremmel is bővítették.

1526-ban a mohácsi csata után a törökök elpusztították: ottani tartózkodásuk tíz napja alatt mindent feldúltak, szétromboltak, végül a kolostort felégették.

Területét a XVII. században kőbányaként használták, a budai pasa például ezekből a kövekből erősíttette meg a budai erődítményeket.

1756-ban a Buda területén fekvő romok megvizsgálásakor megállapították az egykori monostor romjainak helyét.

A régészeti kutatások 1846-47-ben indultak meg, a teljes feltárás megszakításokkal 2001-ben fejeződött be.

A Magyar Pálos Rend tagja volt Bátori vagy Báthory László (kb. 1420–1484). A szerzetes, hogy munkájának szentelhesse minden idejét, a perjel engedélyével felköltözött a kolostor melletti hegyen található, rejtélyes és róla elnevezett Bátori-barlangba, ahol 1437–1457 között lakott, és lefordította a Szentírást. Egészsége megrendülte miatt azonban visszatért a kolostorba, ahol 27 évvel későbbi halála után a Szent István oltár előtti kriptában helyezték örök nyugalomra. Később a törökök martaléka lett minden kódex, eltűnt a magyar Biblia is.

Megközelítés: A kolostorrom a Gyermekvasút Szépjuhászné megállójától pár száz méterre található, onnan néhány perces sétával megközelíthető.