Aszófő

Aszófő a Balatonra nyíló és minden képzeletet felülmúló panorámája miatt is közkedvelt úticél.

Aszófő a Balaton északi partján, a tihanyi félsziget lábánál fekszik, ott ahol a balatoni 71-es út, elhagyva a félszigetet, egyenesen északnak tart. 

A falu felett elterülő Vásárhegy és a domboktól körülvett település már a rómaiak idején is lakott volt. A falu déli oldalán található Kövesdi templomrom is római épület maradványain áll. Neve, Aszófő, száraz völgyet jelent. 1093-ban ”Azzofeu“ néven említik és a tihanyi apátság birtoka, később a veszprémi káptalan és nemesek is szereztek itt birtokokat. Aszófőn folyik át a Vékény vagy Séd patak. Vize ma is ott csobog a házak falánál, egykor számos malmot hajtott. Némelyiknek régi kereke még látható az egykori malomépület oldalánál.

Aszófő körzetében a középkorban három falu állott: Kövesd, Örvényes és Apáti, utóbbi már a Tihanyi félsziget nyakánál, az árkon belül. Kövesd község első hiteles említésével 1211-ből találkozunk, akkor a tihanyi apátság birtoka. Temploma a feltárás adatai szerint 1260-70 körül épült. A községgel együtt 1552 után pusztult el, amikor Veszprémben már a török volt az úr, és a Gyulaffyak támadása miatt a veszprémi pasa parancsára a tóparti falvakat a lakossággal együtt a törökök elpusztították. A török kiűzése után, a XVIII. századtól kezdődően békés korszak következett a falu életében. A XIX. század közepén lakosai betelepítették szőlővel a falu keleti oldalán található vörösmáli dűlőt, majd a következő évtizedekben a ma már műemléki védelem alatt álló pincesor is megépült. 1834-ben elkészült az új római katolikus templom, ami ma felújított formájában várja a híveket és turistákat egyaránt.

Aszófő történelmi emlékeivel, népi építészeti alkotásaival, a zömében a XIX. század derekán épült, műemléki védelem alatt álló híres Vörösmáli pince-présház sorával, a környék gazdag, gyönyörű kiránduló helyeivel, mediterrán klímájával, a dombvonulatról élvezhető csodálatos panorámával, a tó mindenütt felcsillanó ezüst tükrével olyan helyet nyújt a pihenni vágyóknak, amelyekből egyre kevesebb lesz a Balaton mellett.

LÁTNIVALÓK

Középkori templomrom

A vasútállomástól délre, közel a Balaton-parti nádasokkal körülvett természetvédelmi területhez található a román stílusú Kövesdi templomrom, ami római kori maradványokon az 1260-70-es években épült egyhajós templom maradványa. A feltáráskor a templomban talált sírok, elszenesedett maradványok, a falban lévő ágyúgolyó-becsapódások arról tanúskodnak, hogy a török hatalmas pusztítást végzett a faluban.

Az 1958-ban végzett restaurálás adatai szerint a templom egyhajós alaprajzú volt, egyenes záródású szentéllyel és sekrestyével. A szentélyben 1500 körül helyezték el a szép megformálású szentségtartót (pasztofóriumot), amely ma a Tihanyi Múzeum féltett kincse. Egyetlen megmaradt díszítménye a nyugati, bejárati homlokzat csúcsíves, gömbökkel díszített ívsoros párkánya, amely a lébényi-jáki templomok formaeleme.

A feltárás során bebizonyosodott, hogy a templom helyén korábban római épület állott, ugyanis a szentély oltára alatt kiástak egy felirat nélküli római oltárkövet. Ezt a rom előtt fakadó forrás mellé állították, lehajló fűzfák árnyékába, idillikus hangulatot nyújtva a szemlélőnek. Az egész terület, szépen parkosítva, hangulatos pihenőhely, és új szokás szerint már esküvők színhelye is.

2023-ban helyreállították a templomromot. A munkálatok a kőfal állagmegóvásán túl kiterjedtek a műemléki szempontból kiemelkedően értékes szerkezetek restaurálására, a faragott párkánysor és a vakolt felületek megerősítésére, valamint az épület körüli környezetrendezésre is. Kiigazították a hatvanas években készült helyreállításokat, a sekrestye belső terébe egyedi gyártású padot helyeztek, információs táblát készítettek és 160 méter hosszan kézzel készült vesszőkerítést állítottak az épület köré.

Főhomlokzatának freskója a vándorok védőszentjét, Szent Kristófot ábrázolta. Az 1552-ben elpusztult épület alatt georadaros mérésekkel beazonosították a középkori templom körítőfalát is, amely részben az alatta található római kori épület falainak felhasználásával épült.

Beazonosították egy római kori vízvezeték nyomait is, amely egy nagy kiterjedésű épület fürdőjében végződött. A napjárás és a templom tájolásának összevetése szintén páratlan eredményt hozott, ugyanis kiderült, hogy a tavaszi és az őszi napéjegyenlőség idején a homlokzat körablakán késő délután átsütő nap fénye a főoltárra esett. A templomrom környezete ugyancsak jelentős érték, a Natura 2000 ökológiai hálózat részeként fontos turisztikai célpont.

Pincesor

Érdekes látnivaló a vasút és az Aszófőt Balatonfüreddel összekötő felső út között a Vörösmáli dűlőben elterülő pincesor. A présház-pincék sora különösen Tihany felől közelítve megkapó látvány az előtérben dús növényzetű vizenyős rétekkel, a háttérben a hegyoldalra felkúszó, nagyobb facsoportokkal tarkított szőlőkkel. A zömében 1848-1883 között épült, változatlan állapotban megőrződött épületek présházból és az ebből nyíló, részben a földbe épült dongaboltozatos pincéből állnak. Az átlag 4×4 méter belméretű, nyeregtetős présházba a homlokoldalon egy ajtó vezet, aminek díszítésében, úgyszintén az oromfalak vakolatdíszein barokk hatás érvényesül. A pinceajtók gyönyörű napsugaras mintázata különleges látványt nyújt.

Kilátó

Az Aszófőről Pécsely felé vezető országút erdő előtti magaslata szép kilátópont. Látva a gyönyörű képet, megértjük, miért éppen ide, a tóra néző lejtőkre építették a természet szépségeit oly nagyra értékelő rómaiak díszes villáikat.

Műemlék tornácos ház

A községben találunk néhány szép régi helyreállított tornácos házat, mint a Balaton u. 6. számút, amelyet műemlékké nyilvánítottak.