Molat-sziget és Brgulje

A Molat-sziget a zadari-szigetcsoport miniszigetei közül a legnagyobb. A sziget zöldellő domboldalai, érintetten, elhagyatott öblei és az itt található homokos strandok miatt ismert.

Molat-sziget már ősidők óta lakott. Ezt igazolja számos, elsősorban a paleolitikumból származó régészeti lelet, melyek egy részét a zárai régészeti múzeumban őrzik.

A római jelenlétet egy tenger alatti lelőhely a kis Tovarnjak-szigetnél és a Zorljevica kőbánya tanúsítja.

Molat szigete a horvátok érkezésétől a velencei uralom kezdetéig, 1409-ig Zadar városához tartozott, amely 1151-ben a zadari Szent Kereszt bencés kolostornak adományozta. A bencések a későbbiekben is fontos szerepet játszottak a sziget fejlődésében. Miután Velence 1409-ben elfoglalta Zadart a szigetek is fennhatósága alá kerültek. Az 1421-től a velenceiek a szigetet bérbe adták horvát földbirtokos családok.

A 16. és 17. században a sziget gyéren lakott volt. A csekély lakosságot törökön kívül az uszkók kalózok is támadták és fosztogatták. Még 1684-ben is húsz molati lakost hurcoltak török kalózok rabságba. A 19. század elején amikor Dalmácia francia uralom alá került a törököket angol szolgálatban álló kalózok váltották fel, akik szintén többször támadták a szigetet. A kalózokon kívül a lakosságnak a Zárának és a Zára által nyakukba ültetett nagybirtokosok által támasztott terhekkel is szembe kellett néznie. 1615-ben a gróf még azt is megtiltotta, hogy földjeiken kívül más vagyont tartsanak, 1624-ben pedig a szabad favágást tiltotta meg 25 dukát büntetés megfizetésének terhe mellett. 1640-ben az olasz Lantana kereskedőcsalád vásárolta meg a szigetet, amely még kegyetlenebbül bánt a lakossággal. Az elnyomás ellen a lakosság számos panaszt emelt, de azok eredménytelenek maradtak. Amíg a lakosság kemény adókat fizetett a termények, a halászat és az állattartás jövedelmei után a Lantana család egyre gazdagodott. Végül a 19. század második felében a szigetet eladták a Abelić családnak. Petar Abelić fia Kazimir a szigetet húga fiainak adta át így került az olasz Gozzetti család tulajdonába.

Az I. világháborút követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 

A sziget közelében süllyedt el a SMS Szent István hadihajó 1918. június 10-én. A legnagyobb magyar építésű hajóként is számon tartott csatahajó maradványait 1974-ben találták meg 60-70 méteres mélységben. A horvát kulturális minisztérium a hajóroncsot hadisírrá nyilvánította, és búvárok számára csak engedéllyel merülhető.

Három település van a szigeten: Molat, Zapuntel és Brgulje. 

A sziget zöldellő domboldalai, érintetten, elhagyatott öblei és az itt található homokos strandok miatt ismert. A Molat szigeten számos kirándulóút, magaslat van, illetve sok-sok kis szigetecske, sziklazátony van körülötte.

Brgulje első írásos említése 1527-ben történt “Berguglie” alakban. A település története során mindvégig közeli Molatnak volt alárendelve. Káplánja, melyet a 17. században említenek először a molati plébániához tartozott. Plébániáját 1903-ban alapították. 

A sziget délkeleti részén a falutól délre található a sziget belsejébe mélyen benyúló mély vizű Brgulei-öböl, ahol a kis Brguljski-szigettől északnyugatra nagyobb hajók is horgonyozhatnak.

Megközelítés: A szigetet Zadarból, naponta közlekedő komppal lehet megközelíteni. Molaton nincs autóforgalom. A három település, illetve a tengerpartok között gyalogosan, illetve kerékpárral lehet közlekedni.