Korčula

A 47 kilométer hosszú és 8 kilométer széles Korcula az Adria legzöldebb és talán egyik legszebb szigete. 16 ezer lakosával a második legnépesebb horvát szigetnek számít.

Korčula szigete Dalmáciához tartozik, és a sziget azonos nevű fővárosa Horvátország egyik legszebb kikötővárosa. A fehérre meszelt, vörös tetős házak fölött a Szent Márk-székesegyház emelkedik a dombon. A templomban Jacopo Tintoretto világhírű oltárképe látható.

A kis félszigeten fekvő óváros számos történelmi épülete műemlék. A kikötő mentén a nyugati városhatár két erődített torony között húzódik. Mint az ország számos pontján, Korčulán is nyomot hagytak a görögök, rómaiak, illírek és velenceiek. Különösen az utóbbiak jól felismerhetők, hiszen a Szent Márk oroszlán sok helyen szerepel.

Állítólag a híres ázsiai utazó, Marco Polo 1254-ben született a szigeten, és még a feltételezett szülőháza is megtekinthető. Arra azonban nincs érvényes bizonyíték, hogy Polo valóban ott született volna. Ezt Velence is magáénak vallja.

Marco Polo

Egy helyi hagyomány szerint, Marco Polo 1254-ben Korčulán született egy kereskedőtelepen, bár erről nincsenek bizonyítékok. 1298. szeptember 9-én a korčulai csatában a Velencei Köztársaság megtámadta a Genovai Köztársaságot, Marco Polo egy egész gályát fegyverzett fel és irányított a háborúban, azonban elfogták, és egy évet töltött genovai fogságban, a börtönben írta le kínai útiélményeit. A mai napig a vita tárgya, hogy hol született Marco Polo, egyesek szerint Velencében, mások szerint Korčulán. 

Korčula városában meg lehet nézni Marco Polo "szülőházát".

Magyar történelem

1358-ban Korčula magyar birtok lett, I. Lajos magyar király uralma alatt állt. Zsigmond király 1397-ben Garai Miklós nádornak adományozta. 1413 és 1417 között a Raguzai Köztársasághoz tartozott, végül 1420-ban a Velencei Köztársaság fennhatósága alá helyezte magát.

Szabó Lőrinc költő dalmáciai utazásainak emlékét emléktábla őrzi Korčulán, a kikötőben, a Révkapitányság árkádsora végén. Szabó Lőrinc (1900-1957), a 20. század egyik legnagyobb magyar költője többször járt az Adriai-tenger keleti partvidékén, 1925-ben Fiuméból (Rijeka) újságíróként tudósította lapját, 1934-ben Abbáziában (Opatija) pihent.

Előtte 1932-ben feleségével és lányával Susakból, a fiumei kikötőből hajózott Dubrovnikig, ezt az utat 1937-ben megismételte, ezúttal fia társaságában. A hajó egyik állomása Korčula volt, a város annyira elbűvölte a költőt, hogy elhatározta, Dubrovnikból visszafelé eltölt ott pár napot. Ekkor írta a Beszélgetés a tengerrel c. versét, amely teljes egészében Korčula városához kötődik. A régi kikötőben, a mólón ülve nézte és hallgatta a tenger hullámzását, s ennek az élménynek a hatására írta:

"saját magadban ringva te/az öröklétet mutatod."

Szabó Lőrinc verseiben rendszeresen visszatér az utazás emléke, a Dalmácia tücskeihez című alkotásában emlegeti Raguzát (Dubrovnik) és Korčulát. Dalmáciai élményei "köszönnek vissza" az Egy raguzai leánderhez, a Adria, az Álom a tengeren című verseiben is.

A sziget települései: Korčula, Vela Luka, Blato, Lumbarda, Račišće, Žrnovo, Pupnat, Smokvica, Čara, Brna, és Potirna.

Vitézi Játékok

A vitézi egyesületek felvonulása, a vitézi táncok az óvárosi területeken történő bemutatása, a vitézi egyesületek seregszemléje és ünnepi fellépése feledhetetlen élménnyel ajándékozzák meg a Korčulára látogatókat és a helyieket egyaránt. 

Korčula

Az óvárost a 14. században épített vastag kőfalak és tornyok övezik, melyek egykor hatékony védelmet nyújtottak a támadókkal szemben.

Marco Polo szülőháza. A hagyomány szerint itt született a világhírű utazó 1254-ben. 1298. szeptember 7-én nagy csata zajlott Korčula előtt a velencei és a genovai flotta között, melyben a velenceiek vereséget szenvedtek. Marco Polo is genovai fogságba esett és a genovai börtönben mondta tollba élményeit Rustichelinek, aki könyv formájában adta ki. A Polo család korčulai háza nem maradt fenn, valamikor a színház helyén állt. Fennmaradt viszont Marco Polo szülőháza és a Depolo család ma is egyike a legrégibb korčulai családoknak.

Vela Luka

"Csak most látom, mit is jelent nekem Vela Luka, a tenger, és te, de mindez már csak az emlékeimben él tovább”

– hangzik szabad fordításban a dal, amely messze földön híressé tette Vela Lukát. A település Korčula szigetének nyugati részén található.

Vela Luka egy mélyen benyúló, tágas völgyben búvik meg. A várost sok apró öböl veszi körül, amelyekben szőlőlugasok, olajfaligetek, fügefák, fenyőfák és más mediterrán növények nőnek. Csaknem ötezer fős lakosságával ez a második legnépesebb település az adriai szigeteken. Különleges elhelyezkedése miatt itt található az Adriai-tenger legvédettebb kikötője, amely kiválóan alkalmas a vitorlázók számára. Vela Lukát a 18. században alapították. 

A Kaštel nevű régi üdülővillában berendezett kulturális központban értékes régészeti gyűjtemény található, amely a környékbeli újkőkori lelőhelyen és a római kori településeken talált leleteket mutatja be, valamint egy, hazai és nemzetközi művészek műveiből kialakított, kortárs művészeti tárlatot is megtekinthetünk itt.

A Pinski rat nevű hegy déli lejtőjén található a Vela špilja nevű régészeti lelőhely, amelynek tanúsága szerint ezen a területen már a történelem előtti időkben (i. e. 3200-ban) is éltek emberek. A barlang bejárata előtti fennsíkról kiváló kilátás nyílik a vela lukai öböl valamennyi részére, de láthatjuk Blatsko polje nyugati csücskét, valamint a Vis, Sveti Andrija, Biševo, Sušak és Lastovo között elterülő nyílt tengert. Szép időben a közeli dombokról láthatók a Palagruža-szigetek, a túloldalon pedig Hvar és Pelješac déli oldala, valamint a Biokovo csúcsai. 

A középkorban Vela Luka a korčulai fejedelmek és nemesek kedvenc nyaralóhelye volt, így számos nyaraló és kastély épült itt. Vela Lukán ma is él a klapa-éneklés hagyománya, és a település gazdag kulturális örökséggel rendelkezik. A helyi kulturális fesztivál, a Luško Lito június 24-én, Szent Iván napján kezdődik. A rendezvény hagyományos nyitóeseménye a Gradin-öböl és a település központja közti szakaszon rendezett evezőscsónak-regatta. A szeptember elejéig tartó rendezvény keretében csaknem 40 estén tartanak különféle kulturális programokat. Külön kiemelnénk a Kumpanija folklórtársulat rendezvényeit, amely hagyományos helyi néptáncokat és lovagi játékokat ad elő, a halászesteket, az olivaolaj-esteket, a drámaesteket, valamint a klasszikus-zenei rendezvényeket. 

Vela Luka látogatóinak – főként a nyári hónapokban érkező turistáknak – a kedvenc kirándulóhelye Ošjak és Proizd szigete. Az egyik közvetlenül az öböl bejáratánál helyezkedik el, és teljes felületét sűrű fenyőerdő borítja, amelyeket számos sétány szabdal. A sétányok sziklás helyekre és strandokhoz vezetnek. A sziget nyugati részén egy sziklákkal és tengerrel övezett, különleges szépségű barlang található. Ošjakot a helyiek „a szerelem szigetének” nevezték el.

Proizd mindössze fél órás hajóútra található a település központjától, és főként rejtett öblökben fekvő strandjaival, türkizkék tengerével, és a fenyő és a só átható illatával nyűgözi le látogatóit.

Közülük különösen a Bili Boci névre hallgató három strandot érdemes kiemelnünk, amelyek a sziget északi részén helyezkednek el, s amelyekről kitűnő kilátás nyílik Hvar szigetére és a környező tengerre. Proizd pár éve elnyerte az év strandjának címét az Adria horvát részén.

Lumbarda

1975 óta minden évben teszteli egy horvát turisztikai újság az adriai tengerpart nyaralóhelyeit. 2019-ben a legjobbnak választott Lumbardát választották. A "coelho-i" indoklás szerint:

„Itt magadat hallod meg, a saját gondolataidat. Rájössz, hogy nem azért élsz, hogy dolgozz, hanem azért dolgozol, hogy olyan helyeken élhess – és azt meg is engedhesd magadnak – mint Lumbarda.” 

Lumbarda olyannak őrizte meg a környezetét, amilyet ritkán lehet ma már Horvátországban találni.

Lumbarda a sziget keleti felében fekszik, Korčula városától kevesebb mint tíz kilométerre található. 

A Korčula szigetén élő első ismert nép az illírek voltak, majd az ókori görögök is gyarmatosították. A Lumbardán talált leletek, egy feliratos kő az ún „Lumbardai psephisma" és a kolónia temetőjéből származó "Gnathia" váza jelenleg a korčulai városi múzeumban található. A római korból fennmaradt villagazdaságok maradványai megtalálhatók Lumbardia határában Vela Solinán, Javićon és Mindelen is.

A középkorban a sziget keleti partvidéke lényegében lakatlan volt, ugyanis a középkor folyamán állandó kalóztámadás veszélyének volt kitéve, ezért a lakosság többnyire a sziget belsejében alapított településeken élt. Benépesülése a közeli Korčula városának fejlődésével hozható összefüggésbe. Lumbarda első, Szent Rókus tiszteletére szentelt temploma 1561-ben épült.