Bakar

Bakar az Észak-Adria egyik legfestőibb városkája. Az egykori Szádrév Frangepán- majd Zrínyi-birtok volt, belvárosa az UNESCO világörökségi listáján szerepel.

A várost (egykori nevén Szádrév) mediterrán jellegű, szűk, lejtős utcák festői kilátással és látványos kis terekkel jellemzik.

A város 1557-ben a Zrinyiek birtoka lett. A Zrínyiek nagyobb szabadságot biztosító kereskedelmi politikája, különösen a várost 1649-től igazgató Zrinyi Péter idején azt eredményezte, hogy Bakar egész Horvátország területének legjelentősebb tengeri kikötője lett. 1550 és 1670 között Szádrév néven Zrínyi birtok volt. 1671-ben a bécsi udvar kivégeztette az összeesküvéssel vádolt Zrínyi Pétert és Frangepán Kristóf Ferencet, birtokaikat pedig elkobozták. Bakart is császári katonák fosztották ki. A város királyi kamarai birtok lett és az általa kinevezett kapitányok kormányozták.

A város fejlődésére óriási hatással volt Mária Terézi a1778-ban kiadott rendelete, melyben Bakart szabad királyi várossá emelte, kikötőjét pedig szabad kikötővé nyilvánította. A kikötő fejlődésével fejlődött a hajózás és a hajóépítés is. Megalapították a város alapiskoláját, egymás után emelkedtek új épületei és a 18. század végére Bakar Horvátország legnagyobb városa lett. 

1873-ban megépült a fiumei vasútvonal és ez csapást jelentett Bakar további fejlődésére.

(c) pixabay

Karnevál. A város hagyományos és egyedülálló karneváli felvonulása a „Párizs–Bakar rally”, melyben a Fiumei karneválhoz kapcsolódóan maskarákba öltöztetett autók és vezetőik teszik meg a Fiume-Bakar távolságot. Az eseményt a Fiumei Autóklub rendezi a Fiumei turisztikai egyesület, Bakar város és Kostrena község védnökségével, Tihomir Filipovićnak az 1990-es Párizs-Dakar rally vaó részvétele emlékére„bakarski baškot

Bakarski baškot. Bakar helyi jellegzetessége a „bakarski baškot” egy előre, avagy frissen sütött kerek péksütemény, melyet egykor a chioggiai halászok hoztak a városba. Valamikor hosszú hajóutakra vitték magukkal kenyér helyett és hagyományosan borba mártják.

Habzóbor. A bakari habzóbor gyártást fellendítése még Mária Terézia nevéhez fűződik aki a 18. század második felében engedélyezte jobbágyainak, hogy puszta területeiken szőlőt telepítsenek. Itt nevelték ki a Belina szőlőfajtát, mely a jellegzetes habzóbor a „Bakarska vodica“ alapanyaga lett. A gyártás a 20. századig folyt, 1956-ban szüntették be. 1972-ben a termőterületet védett övezetté és kulturális örökséggé nyilvánították 2001-ben a praputnjaki Dolčina társaság újra elkezdte a hagyományos bakari habzóbor gyártását az 1929-es szabványnak megfelelően.