Meteorák

A Meteorákon 24 bizánci kolostor található, amelyek egyenként 600 évnél idősebbek – a környék ennek köszönhetően igen híres zarándokhellyé vált. A kolostorok közül ma már csak ötöt használnak valójában a szerzetesek.

A mintegy 25 millió évvel ezelőtt hatalmas tektonikus mozgások eredményeként megemelkedett tengerfenék anyagaként keletkezett Meteora sziklák az emberiség számára menedékké váltak.

Az első remeték spirituális elszigeteltséget keresve érkeztek erre a területre, és kizárólag kötelek és létrák segítségével lakták a sziklák barlangjait.

Meteora és szerzetesi közösségei

A közös egzisztenciális szükségletek és az erős vallásos hit arra késztette őket, hogy szerzetesi közösségekben éljenek, és a hit vezette őket a legmagasabb építészeti és művészeti értékű kolostorok építéséhez.

A 14. századtól a 16. századig 24 kolostor épült a sziklák csúcsain, amelyek közül hat maradt fenn.

Ezek a kolostorok a bizánci korszakban az ortodox világ központjaivá váltak, mivel a vallásos művészet és a kézművesség legjobb darabjait hozták létre - és máig értékes kéziratok gyűjteményével rendelkeznek, amelyek ma múzeumaikban láthatók.

A kolostorokba való bejutás eredetileg (és szándékosan) nehézkes volt, és vagy hosszú létrákat kellett összefogni, vagy nagy hálókat kellett használni az áruk és az emberek felhúzására.

Ez elég nagy hitet igényelt - a köteleket a történet szerint csak akkor cserélték ki, "amikor az Úr hagyta, hogy elszakadjanak".

A 17. századig az áruk és az emberek szállítására a kosarak és kötelek segítségével került sor.

Az 1920-as években lépcsőket vágtak a sziklába, így a közeli fennsíkról egy hídon keresztül lehetett megközelíteni a komplexumot.

A meteorai kolostorok felkerültek az UNESCO világörökségi listájára, és a Meteora-Antichassia régiót a görög környezetvédelmi minisztérium hivatalosan Natura 2000 ökológiai övezetté nyilvánította a ritka madár- és virágfajok védelme érdekében.