Karpathos

Karpathos szigete csak 1947 óta tartozik Görögországhoz. Ezt megelőzően sokáig török és velencei, korábban római és bizánci uralom alatt állt. A sziget vadregényes tájain kisebb-nagyobb településeket, rengeteg természeti szépséget, és rejtett öblöket találunk.

Fővárosa Pigadia, 2 km hosszú homokos Xeonas strandja van.

Karpathos a Dodekániszosz második legnagyobb szigete, ahol a fővárost, Pigadiát olasz gyarmati építészet díszíti, az elszigetelt hegyi Olümposz falu pedig a mai napig őrzi a matriarchális örökséget és bizánci eredetű nyelvjárását.

Rodosz és Kréta között fekvő Karpathos a Dodekániszosz-szigetcsoport egyik legkevésbé feltárt tagja, változatos tájjal: a szigen déli, lapályosabb részén sűrűsödnek a homokos strandok és a lakosság nagy része, míg az északi felét meredek hegyek uralják.

A sziget fővárosa, Pigadia (nevét a régen bővizű kutakról, "pigadiákról" kapta) az ókori Potideon városának helyén épült, ma pedig a XX. század eleji olasz uralom építészeti örökségét (a városi palota "P" alakú, árkádos épületegyüttesét) és egy régészeti múzeumot is kínál.

A sziget kiemelkedő látványossága az északi hegyekben, mintegy 900-ban alapított Olümposz falu – nevét a görög istenek lakhelyéről kapta –, amelyet a part menti kalóztámadások elől menekülő lakosok építettek fel, s amely egészen a XX. század végéig (az aszfaltút csak 2011-ben épült meg) elszigetelt maradt a sziget többi részétől. Ennek köszönhetően Olümposz a mai napig él egy ritka, matriarchális öröklési renddel (a vagyont hagyományosan a legidősebb lánya örökli), a lakosság egy része máig hordja a hagyományos hímzett viseletet, és olyan dór eredetű nyelvjárást beszél, amely az ókori és középkori görög nyelv nyomait őrzi.

A sziget másik jellegzetessége a szélmalmok sora és a windsurfösök által kedvelt, erős szelű déli strandok, mint Afiartisz vagy Diakoftisz.