Ithaka

Ithaka (görögül: Ιθάκη) a Jón-szigetek egyik gyöngyszeme, Görögország nyugati partjainál, Kefalónia szigetétől keletre: Homérosz Odüsszeiájának legendás helyszíne, Odüsszeusz királyságának székhelye és tíz éves bolyongásának végcélja. Homérosz köves síkságnak írja le Ithakát, amelyről nagy kilátás nyílik a messzi, alkonyi tenger felé.

 

Ithaka a hét fő Jón-sziget közül a második legkisebb, mindössze 118 km²-es területével és mintegy 3100–3200 fős állandó lakosságával. A szigetet Kefalóniától egy kb. 4 km széles tengerszorosok választja el, és kizárólag komppal közelíthető meg: járatok indulnak az asztakoszi és a küllénéi kikötőből, valamint Kefalóniáról és Lefkadáról is.

A sziget főváro­sa és legfőbb kikötője Vathy (más nevén Vathi), amelyet a 16. század körül, a késő velencei uralom alatt alapítottak, amikor a hegyi Palaiochora lakói a tengerpartra költöztek. A város egy mély, üveg­palack alakú természetes öbölben helyezkedik el, amelyet a hagyomány a Homérosz által említett Phorkysz-kikötővel azonosít. Az 1807-ben a franciák által emelt erőd romjai ma is láthatók a kikötőbejáratnál. A 19. századi virágkorban a hajógyárban több mint 200 hajó készült, a brit fennhatóság idején a lakosság elérte az 5000 főt. Az 1953-as nagy jóniai földrengés szinte teljesen elpusztította Vathyt, ám a velencei stílusú házak fokozatosan újjáépültek; 1978 óta törvény védi a városka építészeti örökségét.

Ithaka történelme a venetói–oszmán hatalmi vetélkedések jegyében telt: az 1500-as évekre a kalózpusztítások nyomán szinte teljesen elnéptelenedett, a velenceiek ösztönzőkkel kellett hogy új telepeseket csábítsanak a szigetre. A velencei uralom 1797-ig tartott, ekkor Napóleon foglalta el a Jón-szigeteket, majd 1809-től brit irányítás alá kerültek. A sziget 1864-ben csatlakozott Görögországhoz.

A régészeti leletek már az ókor óta összekapcsolják Ithakát Odüsszeusszal: a Polisz-öböl melletti barlangban a bronzkortól a Kr. u. 1. századig terjedő fogadalmi tárgyakat tártak fel, köztük egy Kr. u. 1. századi agyagmaszkot Odüsszeusz nevével. Stavros közelében, 2010-ben egy több emeletes mükénéi épület maradványaira bukkantak, amelyet számos kutató Odüsszeusz palotájával azonosít. Noha egyes tudósok vitatják a mai Ithaka és a homéroszi leírás egyezését (a sziget inkább hegyvidékes és kelet felé néz, míg Homérosz alacsonyan fekvő, nyugati fekvésű szigetről ír), a topográfiai párhuzamok számos ponton meggyőzőek.

A sziget belseje olívaligetek, szőlők, tölgy- és ciprusfák által borított hegyoldalakkal kápráztat; 1895-ben ithaki bor nyerte az első díjat a párizsi mezőgazdasági kiállításon. A legszebb falvak közé tartozik az egykori főváros, a kb. 500 méteres magasságban fekvő Anogi, amelynek középkori eredetű temploma bizánci freskóiról és velencei harangtornyáról nevezetes, valamint a 8 méteres Arakli nevű prehistorikus menhir közeléből csodálatos kilátás nyílik a Jón-tengerre. A festői Kioni halászfalu az északi parton szintén megkerülhetetlen látványosság.

A szigeten évente megrendezik a Pánhellén Színházi Versenyt (júniusban) és a Homéroszi Irodalmi Szemináriumot (szeptemberben), háromévente pedig az Odüsszeusz Nemzetközi Konferenciának ad otthont.