A bécsi sramli

Már életükben a "bécsi tánc klasszikusaiként" tartották számon a Schrammel-kvartett tagjait. A sramli-muzsikával a 19. század végén megszületett a bécsi fiáker-dal instrumentális ellenpárja. Ennek a muzsikának egyik megteremtője, a hegedűművész és komponista Johann (Hanns) Schrammel 1850. május 22-én született Bécsben.

Johann Schrammel tíz éves korában hegedült először apjával és két évvel fiatalabb öccsével, Joseffal, valamint egy távoli rokonukkal együtt egy bécsi vendéglőben. A két fiú olyan sikerrel mutatkozott be, hogy felvették őket a bécsi konzervatóriumba. Hanns Schrammel és öccse több éven át hegedült színházakban, katona-, majd szalonzenekarban, míg végül a népzenénél kötöttek ki.

1878-ban "Die Nussdorfer" elnevezéssel társultak a basszus gitáros Anton Strohmayerral és a bécsi kiskocsmákban borozókat szórakoztatták muzsikájukkal. Amikor Georg Da:nzer csatlakozott hozzájuk pikolójával, megszületett a "Schrammel-kvartett", amely olyan módon szólaltatta meg a népzenét, ahogyan azt Bécsben még nem hallották. A "klasszikus" sramli-zene pedig azután szólalt meg először, hogy Da:nzer kivándorolt Amerikába, és a klarinétot a kromatikus harmonika váltotta fel.

Zeneszerzőként Schrammel több darabot is komponált, mint például a "Wien bleibt Wien" (Bécs Bécs marad) induló. 1888-ban megjelentette az "Alte österreichische Volksmelodien bis 1860" (Régi osztrák népi dallamok 1860-ig) című gyűjteményt.

Johann Schrammel 1893. június 17-én halt meg szülővárosában. Öccse két évre rá követte őt a halálba.