Torcello

Torcello az egész lagúna legrégebb óta folyamatosan lakott része, egykor a Velencei Köztársaság legnépesebb települése volt.

A Római Birodalom bukása után, 452-ben Attila hun seregei lerohanták Altinumot, majd 568-ban a longobárdok. Az elmenekülő lakosság a lagúna szigetein talált menedéket, létrehozva a ma Velence részeit alkotó településeket. Torcello a lagúna szigetei közül az elsők között népesült be a menekültekkel. Torcello neve "kis tornyot" jelent, és a legenda szerint arra a toronyra emlékeztet, amelyből kitekintve a csillagok megmutatták Altinum egyik püspökének a biztonságos helyre vezető utat.

A 10. századra a korai lagúnaközösségek közül ez volt a legvirágzóbb és a legnépesebb, a sziget sokkal nagyobb és gazdagabb volt, mint Velence. A lagúna sós mocsarainak köszönhetően a sótermelés Torcello gazdasági életének alapjául szolgált.

A 12. században Torcello környékén a lagúna fokozatosan elmocsarasodott, ami a sziget virágkorának a végét jelentette. Hamarosan lehetetlenné vált a lagúnának ezen a részén a hajózás, a mocsár pedig a maláriát terjesztő szúnyogoknak adott otthont. A szigetet fokozatosan elhagyták a lakói, akik Muranóba, Buranóba vagy Velencébe települtek át. Napjainkban csak mintegy 20 fő lakja a szigetet. Az egykor pompás Torcellóból mára kevés maradt fenn. Az egykori számos palota, a 12 plébániatemplom és 16 kolostor mára teljesen elpusztult és feledésbe merült, csak pár épület maradt fenn.

Fő látnivalók:

A Santa Maria Assunta Katedrális (Cattedrale di Santa Maria Assunta). A templomban található Altinum püspökeinek trónusa, valamint Altinum első püspöke, Szent Heliodorusz síremléke. A bazilikában relikviaként őrzik Szent Cecília koponyáját.

A Santa Fosca templom (La Chiesa di Santa Fosca).

A templomok közelében áll két, 14. századi palota (Palazzo dell'Archivio és Palazzo del Consiglio), amelyek egykor a városi tanács épületei voltak, ma a helytörténeti múzeumnak adnak otthont. A múzeumban altinumi és a lagúnából származó régészeti leletek és az egykori torcellói templomok műkincsei mellett a katedrálisból származó, 13. századi ezüst oltár is megtekinthető. További, említésre érdemes látványosság az Attila trónjaként ismert kőszék, amelynek azonban vélhetően nincs köze a hun uralkodóhoz, valószínűleg a polgármester (podestá) ülőhelye vagy a püspök tónusa lehetett.

A sziget egyik folyója fölött ível át az Ördög-híd (Ponte del Diavolo vagy Pontecello del Diavolo), egy lapos ívű, oldalsó korlátok nélküli hidacska.

Valaha a sziget rajongója volt Ernest Hemingway, akit megigézett a sziget romló bája és elmélkedésre késztető légköre. 1948-ban a Locanda Cipriani híres vendégei egyikeként hosszabban időzött a szigeten, ott írta A folyón át a fák közé című regénye egyes fejezeteit.

A Velencétől mintegy 9 kilométer távolságban északkeletre fekvő sziget vaporettóval közelíthető meg. Az LN (Laguna Nord) vonalon Velence - Murano - Burano - Treporti útvonalon közlekedő hajókról Burano az átszállóhely a Torcello felé induló, néhány perc menetidejű ingajáratra. A fő látnivalók a hajóállomástól tíz perces sétára vannak.