Anyukájuk, Nancy kb. féléves vemhesség után hozta őket világra. Vízimalacok lévén a víz nagyon fontos szerepet játszik az életükben. A három kicsi is már együtt lubickol anyukájával és Sam nevű apukájával.
A vízidisznó egyébként Dél-Amerikában őshonos, megtalálható Kolumbiában, Uruguayban, Argentínában és az amazóniai esőerdőkben. A tengerimalacfélék családjába tartozik, más néven úszódisznónak is hívják. Mindig vizek környékén él, igazi „kétéltű”, kitűnően úszik.
A nőstény vízidisznó 130 napos vemhesség után 2-8 utódot hoz a világra. Az utódok a születés után azonnal követik anyjukat, aki még a vízhez is elvezeti őket. Már egynaposan képesek elropogtatni a növényeket, de 15-16 hetes korukig anyatejet is isznak.
_2_2)
A vízidisznó földünk legnagyobb rágcsálója. A kifejlett példányok testhossza elérheti a 130 centimétert, súlya a 65 kilogrammot. A vízidisznó egy óriási tengerimalacra hasonlít. Szőrzete rövid sörteszerű, színe vörösesbarna. Feje nagy, szemei sötétbarnák, fülei kicsik. Farka szinte alig van. Mellső lábain 4, a hátsókon 3 lábujja van. Lábujjai között kicsi úszóhártyák találhatók, amivel rendkívül jól úszik.
A vízidisznók 15-20 fős csoportokban élnek, melyeket hímek és nőstények vegyesen alkotnak. Egymás között szagokkal és hangokkal kommunikálnak. Többféle hangjuk van: ugatás, füttyentés, röfögés és jellegzetes kattogás.
Elsősorban vízinövényekkel, levelekkel, fakéreggel, magvakkal és füvekkel táplálkozik. Alkalomadtán megdézsmálja a termesztett növényeket is.
A mezőgazdaságban rágcsáló életmódja miatt komoly károkat tud okozni, ezért sajnos vadásznak rá, sőt egyes helyken meg is eszik. Fura módon a katolikus egyház afféle tiszteletbeli hallá, azaz húsát böjti étellé nyilvánította.