Ha ekkor éppen nem tartózkodnánk Olaszországban, nem baj, mert ráadásul minden hónap utolsó vasárnapján is ingyenesen látogathatók a múzeumok.
A döntéssel együtt ugyanakkor megszüntették a múzeumok hetét, ekkor egy hétig ingyen lehetett belépni a 419 olasz állami múzeumba. A döntést azzal indokolták, hogy nem tudnak lemondani erről a bevételről.
A döntés érthető, hiszen több ezerre tehető azoknak a műkincseknek a száma, amelyeket a pénz- és helyhiánnyal küszködő olaszországi múzeumok nagyon ritkán vagy soha nem tudnak megmutatni a látogatóknak.
Az olasz lapok szerint a múzeumok raktáraiban porosodó festmények és régészeti leletek számáról és értékéről hivatalos nyilvántartás sem létezik Itáliában.
A római Barberini-képtárban ötszáz festmény látható és további négyszáz hever a föld alatti raktárakban. A firenzei Uffizi-képtár helyszűke miatt kétezer képet nem tud kiállítani.
Miközben az egész világ irigyli az olasz kulturális örökséget, Itália a bruttó nemzeti össztermékének mindössze 0,18 százalékát költi kultúrára. Ez az európai uniós átlag tizenötöd részével egyenlő.
Így valóban érthető, hogy szükségük van a múzeumoknak a jegybevételekre. Ráadásul míg a Mona Lisát birtokló párizsi Louvre 60 ezer négyzetméteren évente nyolcmillió látogatót fogad negyvenmillió eurós bevétellel, a Botticellit és Giottót őrző Uffizit hatezer négyzetméteren évente alig két millióan látogatják, valamivel több mint nyolc és fél millió euró bevétellel.
A római Colosseum-Palatinus régészeti területén, a pompeji ásatásokon, az Uffizin és a Dávid-szobrot kiállító firenzei Akadémián túl tavaly egy olasz múzeum sem vonzott egymilliónál több látogatót.