2026. augusztus 5.

Pompejiben kiállították az ókori világ elveszett híres szobrának másolatát

A szobor a Földközi-tenger világának szépségét jelképezi.

Pompejiben kiállították az ókori görög szobrász, Polükleitosz elveszett híres szobrának bronzmásolatát.

A szobor elkészítéséhez Polükleitosz művének egyik fennmaradt római márványkópiáját használták, amelyet Pompejiben találtak 1793-ban. Ez az ismert ötven római másolat közül a legjobb állapotban fennmaradt példány.

A szobor fejéhez pedig a Pompejihez közeli Herculaneumban, a Papiruszok villájában talált bronzszobor fejét vették mintául, amely szintén rendkívül jó állapotban őrződött meg.

A pompeji régészeti park rendkívüli vállalkozásának számít, hogy egy elveszett ókori görög szobornak elkészítették a mását. A görögök szobraikat bronzból öntötték, a rómaiak a görög szobrok másolatát márványból készítették el, és most az eredeti bronz változatot keltették életre.

Polükleitosz egyik leghíresebb művéről van szó, amely egy dárdavivő fiatal férfit ábrázolt. Az ókori források szerint a szobrász szintén elveszett Kánon című művében rögzítette a korában alkalmazott arányrendszert, amely a szobrok különböző részeire vonatkozott. Ezt a tökéletességet testesítette meg a dárdavivő.

Gabriel Zuchtriegel, a pompeji régészeti park igazgatója szerint a szobor a Földközi-tenger világának szépségét jelképezi.

Az új szobor a pompeji ásatások múzeumában látható.

A bronzmásolat a nápolyi Chiurazzi öntödében készült: a korábban bezárásra ítélt műhelyt a pompeji régészeti park mentette meg az öntöde több évszázados gipszmintáinak felvásárlásával.

Zuchtriegel hangsúlyozta, hogy az öntöde ugyanazt a viaszveszejtéses bronzöntési technikát használja, mint Polükleitosz.

"Van, aki az ókort halottnak tekinti, de a klasszikus világ tovább él, ha életben tartjuk a múzeumokban, az iskolákban, a kulturális életben" - tette hozzá a régészeti ásatási terület igazgatója.

A La Repubblica napilapban kedden megjelent írásában Gabriel Zuchtriegel úgy vélte, a pompeji házfalakon talált ókori graffitik, a műalkotások, a Vezúv kitörésében meghalt lakosokon végzett DNS-vizsgálat mind megerősítik, hogy az ókori városban különböző nyelveket beszéltek, ami arra utal, hogy a Földközi-tenger minden részéből érkező emberek éltek egymás mellett.

"A Polükleitosz kánonja alapján rekonstruált férfi érkezhetett Görögországból, Itáliából, Szíriából, Algériából vagy Marokkóból" - írta Gabriel Zuchtriegel.