"Semmi pánik! Őrizzük meg nyugalmunkat, tartsunk távolságot és érezzük magunkat szerencsésnek, hogy ebben a ritka élményben részesülhetünk" - ez az első számú pontja annak a medvekalauznak, melyet Trento autonóm tartománya adott ki a várost körbevevő Dolomitokban kirándulóknak.
A nyomtatott útmutatásra a medvenépesség szaporulata miatt volt szükség. Az olasz vadászok a 20. század közepére kiirtották a trentinói medvecsaládokat. Feltámasztásukat 1999 és 2002 között a szomszédos Szlovéniából ideköltöztetett tíz mackóra bízták. Jól tették dolgukat: jelenleg 25 medve él a keletolasz Alpoknak ezen a részén, és egyáltalán nem ritka, hogy itt élők és turisták is találkoznak velük. Sajnos az autósok is: az utóbbi években több esetben ütöttek el medvét Trento országútjain.
A most megjelent medvekalauz egyszerű szabályokat diktál. Az ezeket összeállító erdészek és állatvédők szerint a legfontosabb az, hogy tudjuk, tényleg egyedülálló élmény a bundásokkal való találkozás. De ha medvét látunk, tisztes távolságból figyeljük, ne közelítsünk, főleg ha kölykeit féltő anyamedvéről van szó. Ha mégis "harmadik típusú" találkozásra kerül sor - fogalmaz az útmutatás-, emeljünk fel hangunkat, kiabáljunk, csapjunk zajt, és szép lassan hátráljunk. Futni tilos, üldözéskor a medve fára mászásban és vízben is gyorsabb az embernél.
Akkor se essünk pánikba, ha az állat hátsó lábára állva felemelkedik. "Kíváncsiságát fejezi ki" - olvasható a kalauzban. Ilyenkor az a legjobb, ha elvonjuk a figyelmét, és a medve elé teszünk valamit, például a hátizsákunkat. Semmilyen esetben ne adjunk neki enni. Végső esetben feküdjünk le a földre, magzati pozícióban kuporodjunk össze karunkkal védve a fejünket.
A trentinói természeti park vezetői szerint azonban a medvék óvatos, bizalmatlan állatok. Jobban félnek az embertől, mint fordítva. Ha emberrel találkoznak, elszaladnak. Ha nem éri őket támadás, ők sem támadnak. Olaszországban medve még nem támadt meg embert.
|