Alberto Contador állt az élre a 98. Giro d'Italia országúti kerékpáros körverseny ötödik szakasza után. A háromhetes viadalon csütörtökön a Montecatini Terme és a Castiglione Della Pescaia közötti 183 kilométeres szakasz vár a mezőnyre.
A végső győzelemre is esélyesnek tartott Alberto Contador állt az élre a 98. Giro d'Italia országúti kerékpáros körverseny ötödik szakasza után, miután a hegyekkel nehezített 152 kilométeres etapon a negyedik helyen zárt. Szerdán a szlovén Jan Polanc volt a leggyorsabb.
Contador idén szeretné megnyerni a Girót és júliusban a Tour de France-t. Legutóbb 1998-ban az olasz Marco Pantaninak sikerült ez a bravúr. A Tinkoff Saxo kapitánya a nyolcadik kerekes lehet, akinek összejön a duplázás és olyan legendákhoz csatlakozna, mint az olasz Fausto Coppi (1949, 1952), a francia Jacques Anquetil (1964), a belga Eddy Merckx (1970, 1972, 1974), a francia Bernard Hinault (1982, 1985), az ír Stephen Roche (1987), a spanyol Miguel Indurain (1992, 1993) és Pantani (1998).
A 2010-es Tour- és a 2011-es Giro-elsőségétől doppingolás miatt megfosztott Contador 2008-ban már nyerte meg a Girót.
A háromhetes viadalon csütörtökön a Montecatini Terme és a Castiglione Della Pescaia közötti 183 kilométeres szakasz vár a mezőnyre. Az útvonal már teljes mértékben Toszkánában halad.
Dario Cioni, a Sky sportigazgatója: „Bár a középső rész elég kemény, igazából ez egy sprint szakasz lesz. A sprinter csapatok érdeke az, hogy csak egy pár főből álló szökevénycsoport alakuljon ki, mert azt sokkal könnyebb kontrollálni. A középső szektor folyamatosan fel-le megy, és az utolsó dolog, amit akarnak, hogy itt jelentős előnyre tegyenek szert. Az összetett állása ilyenkor már el kezd formálódni. Az abetone-i szakasz már a lábukban lesz, ezért a rózsaszín trikóra pályázó csapatok nem fognak dolgozni. A teher az olyan sprintercsapatokon van, amelyeknek nincsen összetettmenője. Nekik nagyon kevés esélyük lesz, ezért nem engedhetik meg maguknak, hogy ezt is elengedjék. Szóval így vagy úgy, egyszerre fognak a célba érkezni a versenyzők.”
Montecatini Terme, a szecessziós fürdőváros
Montecatini Terme Olaszország egyik legnagyobb fürdővárosa. Az Arno partján fekszik, 50 km-re Firenzétől.
Montecatini
Az 1380-as években figyeltek fel a termálvizükre: a következő két évszázadban virágkorukat élték a fürdők. Ma kilenc ilyen termálfürdő található a városban, szinte mind szecessziós stílusban épült.
A 20. század elején kezdtek el a nagy hotelek, kaszinók és színházak épülni. Hamarosan hírességek is felfedezték a várost: köztük volt Verdi, Mascagni, Leoncavallo, Luigi Pirandello és Grace Kelly. Christian Dior francia divattervező itt halt meg.
Nemsokára nemzetközi találkozóhellyé vált: fontos politikai, gazdasági kérdéseket vitattak meg itt. 1926-ban 75 ezer látogató járt erre, ami egy kiemelkedő szám volt akkoriban. 1930-ban meglátogatta Montecatinit Mussolini is.
A II. világháborúban egy árvaház nyílt Montecatiniben, ahol nagyon sok zsidó gyereket szállásoltak el.
A leghíresebb fürdő a Terme Tettuccio, ahol egy zenekar élőzenével szórakoztatja folyamatosan a látogatókat. Ezt I. Lipót Toszkán herceg építette, aki II. Lipót néven magyar király is volt.
Montecatini Terméből egy sikló visz fel az óvárosba, Montecatini Alto-ba, amely egy domb pár házzal és egy kis várral.
1978-ban itt rendezték a Játék határok nélkül döntőjét, amelyet egy olasz város, Abano nyert meg.
1986-ban a város rendezte az Öttusa Világbajnokságot. A férfiaknál az egyénit és a csapatosat is az olaszok nyerték, az utóbbi számban a magyar csapat lett a második.
Az elmúlt években rendszeresen ellátogat ide a kerékpárversenyek mezőnye. Legutóbb a Giro 2012-es szakaszát látta vendégül, amelyet Roberto Ferrari nyert, illetve a 2013-as világbajnokság része volt, ahol Rui Costa győzedelmeskedett.
A helyi specialitás az ostya, amelyet mandulával, tojással és cukorral készítenek. Híres a a Valdinievole, amelynek vörös és fehér változata is létezik.
Castiglione della Pescaia, középkori szúnyogirtás úttörője
Castiglione della Pescaia egy középkori tengerparti kisváros, amelynek – mint nevéből is kiderül – nagy halász hagyománya van.
Pont szemben van Elbával, amely Napóleon száműzetésével vált népszerűvé, bár ma már bortermesztése révén saját hírnevet is kezd szerezni.
A város középkorban nagyon sok kalóztámadást szenvedett el, emiatt szinte teljesen eltűnt. A 9. században újult meg már a mai nevén, amikor a Pisai Köztársaság elfoglalta a területet.
Castiglione kulcsszerepet játszott Pisa Tirrén-tengeri védővonalában. Először egy, majd három tornyot építettek a dombra, amelyek még ma is dominálják a látképet.
A 13. században a lakosságot a malária tizedelte, mivel az Ombrone folyó mellett fekszik a város, ahol nagyon sok szúnyog él. Miután Toszkána elfoglalta Castiglionét, az uralkodók egyik legelső intézkedése volt ezeknek a szúnyogoknak kiirtása.
2000-ben hellén kori etruszk maradványokat találtak a város mellett, ez ma látogatható.
A helyi ételek nagy része halakból és zöldségekből áll, illetve vadsültek kerülnek az asztalokra. Jellegzetes helyi borok a Monteregio di Massa Marittima (vörös), a Castiglione (vörös), és a Maremma Toscana (fehér, vörös, pezgő).
A mezőny útközben át fog haladni Larderello-n, amely régen aktív vulkános terület volt, ma is nagyon sok kráter borítja a környéket. Itt termelik a világ összes geotermikus áramának 10%-át.