Az előző szakaszon szökésből Micheal Rogers nyert, akinek már majdnem tíz éve ez az egyik legnagyobb győzelme. Az összetettben továbbra sem történt változás, Cadel Evans áll az élen. Holnap időfutam lesz, ami sok versenyzőnek sorsdöntő lehet, hiszen Quintana például nem jó időmérőmenő, azért akár perceket is veszthet Evansszel szemben.
Micheal Rogers
12. szakaszt a szervezők „borszakasznak” hívják, hiszen a start és a befutó is híres bortermesztő vidék. Egy 50 kilométeres egyéni időfutam Barbarescón, Albán, Boscassón és Barolón halad át.
A 12. szakasz
Barbaresco Piemont régióban található, 50 kilométerre Torinótól. A kis város a Tanaro nevű folyó partján fekszik, Langhe nevű dombságban, mely a borairól és más híres termékeiről ismert világszerte, mint például az albai fehér szarvasgomba.
Szarvasgomba
Már az őskorban lakott volt, egy Liguri Stazielli nevű barbár és kelta törzs által. Volt egy szent erdőjük, amit egy kelta istenségnek, Martiningen-nek szenteltek, aki az erejük szimbóluma volt. Mikor a rómaiak elfoglalták a területet, Marsnak, a háború istenének ajánlották az erdőt. Az első településeket valószínűleg a liguriak alapították, akik menedékeket építettek, hogy kiszabaduljanak a római gyarmatosításból, ami jelentősen növekedett Augustus uralma alatt.
A Barbaresco név a „Barbarica silva” szóból ered, mely barbárok erdejét jelent. Az első római települést Villa Martis-nak hívták. Ez volt az első település, ahol volt taberna, azaz téglakemence. Az erdőt sajnos kivágták az Alba Pompeia római út építésekor. A helyi dialektus még mindig őrzi a törzs emlékét, hiszen megtalálhatóak benne a kelta nyelv emlékei, mint a „bric”, ami dombtetőt jelent.
A Római Birodalom bukása után a Langhe dombságot először a longobárdok, majd a frankok foglalták el, és néhány dokumentum szerint a szaracénok is megjelentek néha, akik a 9. 10. században Liguriából jöttek.
Ezidőben Alba egyházmegye annyira szegény volt, hogy XIII. János pápa Barbarescót Asti egyházmegye fennhatósága alá helyezte. A középkor szinte végig Alba és Asti rivalizálásával telt. Az évszázadok során sok különböző hűbérura volt Barbarescónak, de hosszú csaták után a Savoyaiak kerültek ki győztesként.
A francia forradalom után, 1798. december 31-én jött létre a Barabrescói község.
A város jelképei a középkori tornya és a számtalan szőlőföld Barbaresco körül. A San Donato 19. századi templom ma borház. Az erőd a középkorból származik, mely egy tipikus példája a Piemonti erődöknek.
Legfőbb bevétele a turizmusból származik, hiszen nagyon sokan akarják megkóstolni a híres borait helyben. Számos Michelin csillagos étterme van. Májusban nagy gasztronómiai fesztivált rendeznek, a „Barbaresco a tavola”-t, júliusban pedig San Donatót üneplik meg.
Helyi ételek a panissa (risotto babbal és szalámival), a tajarin tészta vajjal és fehér szarvasgombával, finom a csoki és kávé puding, a zabaione (tojásból, cukorból és borból készített édes ital) és nougat semifreddo.
Panissa
A Barbaresco bort a Nebbiolo szőlőből készítik a Langhe dombságban, főleg Barbaresco, Treiso és Neive városokban. Sokszor hasonlítják össze a Barolo nevű borral, amit ugyanabból a szőlőből készítenek. Sokan ezt a kettő bort tartják a világ legjobb vöröseinek. Nem véletlenül hívják ezt a szakaszt „borszakasznak”, hiszen a befutó Barolóban lesz.
Treiso
Régebben Barolo bort jobbnak tartották a Barbaresco bornál, mert az kevésbé édes. Barbarescóban október végén szoktak szüretelni, a hideg miatt az erjedés mindig lelassul, és így sok cukor megmarad a borban. 1890-ben egy albai borászati szakértő felmelegítette a bort, hogy elősegítetse az erjedést. A bor cukor tartalma ezért csökkent, így lett a barbaresco is száraz bor. A második világháború után kezdték felkapni a bort, azóta nagy sikernek örvend. Általában legalább 5 évig érlelik, ebből legalább egyet tölgyfahordóban.
Alba is Piemont régióban van, a Langhe-dombság fővárosának szokták hívni, és híres a szarvasgombáról, a barackról és a boráról. Itt van a Nutellát gyártó Ferrerónak a székhelye.
Alba
A rómaiak előtt itt is ligur és kelta törzsek éltek. A rómaiak alatt Alba Pompeiának hívták. A Római Birodalom bukása után a burgundok, a lombardok, a szaracénok, a frankok és a magyarok is kirabolták. A 11. században a lombard liga tagjaként vált szabad várossá. Később Montferrat és Viscontik is harcolt érte, de később a Gonzágáké lett, majd a Savoyaiak, a franciák és a spanyolok is ostromolták, de 1631-ben véglegesen a Savoyaiak vették birtokba.
1944 őszén a partizánok szabadították fel, akik megalapították az Alba-i Köztársaságot, és így fel tudtk venni a harcot a fasiszta Salo-i Köztársaság ellen. Mivel a város részt vett az ellenállási mozgalomban, ezért bátorságáért a háború után aranyéremmel tüntették ki.
Évente tartanak itt szarvasgomba fesztivált. Itt született többek közt Publius Helvius Pertinax római császár, Savoyai (Áldott) Margaréta, Macrino d’Alba festő és David Berbotto európa- és világbajnok úszó, aki pont Budapesten lett európa bajnok.
Barolo is Piemontban van, 50 kilométerre Torinótól.
Barolo
Az alapítására nincs pontos adat, mert bár a környéken laktak ligurok, az első említés a középkorból származik.
Előbb a longobárdok uralma alatt állt, majd albai később torinói fennhatóság alá került. A várat I. Berengar építette a szaracénok ellen. Ezután Monferrino városhoz kerültek, majd a Savoyaiak Albával együtt elfoglalták.
Természetesen bormúzeum is van a városban, és gasztronómiai fesztivált is rendeznek.
A Barolo bort a Barabarescohoz hasonlóan Nebbiolo szőlőből készítik északon és egyike az ország legjobb borainak. Készítik Barolóban, Castiglione Fallettóban és Serralunga d’Albában. Meszes vagy agyagföldekben terem meg, a dombok lejtőin.
![]()
.jpg)
Barolo borvidék
Régebben nagyon sok csersav volt benne, ezért legalább tíz évig kellett erjeszteni, ma már csak ötig. Ez azért van, mert ma már tölgyfa hordóban vannak a borok. Sokak szerint ettől túl „tölgyes” lett az íze, mások szerint viszont pont így jó. Ezt a vitát hívják „Barolo háborúnak”.
A 19. század közepéig édes bor volt, a Barbarescónál leírt okok miatt. De egy francia borász rájött, hogy a must erejdését elősegíti, ha nagyobb higiénia van a pincékben, és így megteremtette az első modern, száraz Barolót. Ez az új verzió hamar elterjedt a Torinói nemesség és a Savoyaiak körében, akik a „borok királyának, a királyok borának” nevezték.
A bornak van aperitif változata is, a Barolo Chinato, melyet fahéjjal, korianderrel, vanília és mentával szoktak izesíteni.