2014. május 30. | |
Porchetta |
|
A porchetta közép-itáliai étel (Marche, Abruzzo, Umbria, Lazio) fűszeres, egészben sütött disznó. A turisták elsősorban utcai árusoknál, szendvicsként kóstolhatják meg. |
|
Gyakran árusítják vásárokban, szabadtéri rendezvényeken. „Nagy népünnepélyek alkalmából, amilyen például a Festa di Noiantri (a Tiberis jobb partján elterülő Trastevere városrész ünnepe), a porchettát az egész szopós malacból készítik. A rokonszenves kis állatot megtűzdelik és bedörzsölik mind a nevezett fűszerekkel-ízesítőkkel, egészben megsütik, ekképp vár azután egész zsemlyehegyek mellett (lelhetünk ott pagnotta nevű kerek alakút, hosszúkás sfilatinó-t, angolna formájú ciriolá-t) az érdeklődőkre, akik választott péksüteményüket egy darab hússal tölthetik meg. Utána irány az osteria, ahol bőséggel fogy hozzá a frascati három fajtája: az asciutto (fanyar-száraz), a sulla vena (félédes) és a cannellino (édes).” (Lénárd Sándor: A római konyha. Magvető, 1986)
Eredete bizonytalan, az elsőségért többek között a Róma közeli Ariccia és az umbriai Norcia vetélkedik. Területenként eltérően rozmaringgal vagy édesköménnyel fűszerezik. A kissé északabbra fekvő Bologna is átvette a porchetta készítésének a szokását. A porchetta ünnepe a napóleoni időkig a város legjellegzetesebb népünnepélye volt. Enzo király, II. (Hohenstauf) Frigyes császár fia legyőzésének emlékezetére 1249-től ülték meg a nagy augusztusi vásár befejezéseként, Szent Bertalan napján (Festa di San Bartolomeo). A sült disznót jó néhány élő szárnyas jószág kíséretében a városháza erkélyéről a nép közé hajították, s a nemes urak és hölgyek az erkélyről nézték, mint tapossák egymást az emberek a zsákmány megszerzéséért. Az egyik legnépszerűbb és talán legfinomabb porchettát a Rómához közeli Ariccia -ben készítik. Olyannyira tradicionális, hogy az EU védelem alá vette. A „Porchetta di Ariccia” oltalom alatt álló földrajzi jelölés fekete borssal, rozmaringgal és fokhagymával fűszerezett, sült egész sertésre vonatkozik, amely egyik legfőbb ismertetőjegyének tartott – a megfelelő sütéssel elért – ropogós bőréről híres, ami több nap után is változatlan marad. A „Porchetta di Ariccia” sikerének titka az aricciai porchetta-készítők egyedi szaktudása, akik a sertés fűszerezésének, ízesítésének, kötözésének és lassú tűzön sütésének művészetét generációról generációra, egészen napjainkig öröklődő mesterségként adták tovább. A köznyelvben a „Porchetta di Ariccia” elnevezést a vásárlók ma már kizárólag az Ariccia városában előállított porchettával kapcsolják össze, pontosan a termék húsának és bőrének egyedi tulajdonságai miatt, amelyektől olyan különleges és ízletes. A „Porchetta di Ariccia” hírnevét bizonyítja C.E. Gadda „Quer pasticciaccio brutto de via Merulana” (1957) című regénye, amelyben az író említést tesz a terméknek egy Róma belvárosában található kerületi piacon történő rendszeres értékesítéséről. A „Porchetta di Ariccia” hírneve 1950-re nyúlik vissza, amikor az aricciai porchetta-készítők, a város polgármesterének vezetésével, legelső alkalommal szervezték meg a „Porchetta di Ariccia” búcsút. Aricciában azóta minden évben megrendezésre kerül ez a látványos és jellegzetes esemény, ahol aricciai népviseletbe öltözött árusok szépen feldíszített pultokról kínálják a látogatóknak a porchettát. És végül két porchetta receptet ajánlunk olvasóinknak: az első Lénárd Sándor által gyűjtött recept, a második Jamie Oliver receptje. Lénárd Sándor porchettája Lapos cserépedényben (szükség esetén vasserpenyőben), olívaolajban fokhagymaszeleteket, borsmentalevelet és édesköménymagot pirítunk, megsózzuk, megborsozzuk, végül leöntjük fanyar édesborral. Amikor a bor elpárolgott, az edénybe beletesszük a setésszeleteket és kisütjük.
3-4 kg-os bőrös sertéskaraj csonttal és dagadóval együtt |
|