Virtuálisan újraépítették a római gettót

Multimédiás kiállításként hirdetik, a látogatók azonban valójában az egykori római gettó virtuális, de teljesen hiteles háromdimenziós rekonstrukcióját láthatják a tárlaton.

Az 1555-ben született római gettó a korábbi ókori és középkori épületekre épült rá, amelyeknek maradványai a mai napig fennmaradtak. A 16. század közepén kevesebb mint háromezer ember lakta a római gettót, számuk hétezerre emelkedett 1883-ra. Ekkor az olasz főváros zsidók lakta kerülete háromhektáros volt.

Az olasz egységesítést követő évtizedekben azonban Rómában több városfejlesztési tervet is megvalósítottak, és 1873-1883 között a régi gettó épületeinek egy részét is lebontották. A cél elsősorban az addigi szűk sikátoros utcák szélesítése volt. Hasonlóképpen bontották le a Szent Péter-bazilika körül az apró lakóházakból álló népnegyedet is, amelynek helyén megépítették a Szent Péter térre vezető sugárutat.

A gettó rekonstrukciójához elsősorban Ettore Roesler Franz (1845-1907) olasz festő képeit használták fel. A művész egész sorozatot készített a bontás előtti római zsidó negyedről. Korabeli fényképek is segítettek, valamint a megsemmisített épületekért fizetett kártérítések megmaradt igazolásai is tanúsították a korábbi épületek létezését. A források segítségével a legkisebb részletig vissza tudták adni az egykori gettó felépítését és hangulatát.

Az állandó kiállítást a Rothschild Alapítvány finanszírozta 60 ezer euróval.