Kiderült, hamis apostoli ruhákat állítottak ki a Vatikáni Múzeumban

Szent Péternek és Szent Jánosnak tulajdonított ruhadarabok láthatók a Vatikáni Múzeumban péntektől, amelyekkel a világ egyik leglátogatottabb múzeuma elindította a 2025-ös szent évre való készülés kulturális-egyházi programsorozatát.

Alessandro Vella, a múzeum keresztény régiségek osztályának munkatársa szerint a 3., illetve a 6-7. századból származnak. A Vatikáni Múzeumban csütörtök este mutatták be a restaurált miseruhákat és a mintegy ötéves elemzés új eredményeit.

Az egyházi szertartásokhoz használt ruhadarabokat a Vatikáni Múzeum kiemelt helyén, a Sixtus-kápolnát követő teremben állították ki egymás mellett.

Két nagyon egyszerű, fehéres-világosbarna ruhadarabról van szó, amelyek kegytárgyaknak számítanak. A tunikát az egyházalapító Szent Péternek tulajdonítják, a dalmatikát pedig Szent Jánosnak. Az előbbit az alsó ruházatra vették fel, utóbbi a diakónusok liturgikus öltözékének részét képezte.

A kincsnek számító ereklyék a pápák legféltettebb gyűjteményeiből származnak.

A Péter és János apostolnak tulajdonított ruhadarabokat a kereszténység első évszázadaitól a lateráni Szent János-bazilikában őrizték, majd a bazilikával szembeni Szent Lépcső-kápolna ereklyetárába kerültek át, a Sancta Sanctorumba, ahol a legértékesebb kegytárgyakat helyezték el.

A 9. században élt János diakónus a Nagy Gergely pápa életéről írt művében Szent Péternek és Szent Jánosnak tulajdonította a ruhadarabokat. Később a két ereklyének évszázadokra nyoma veszett. A Sancta Sanctorum kulcsa elveszett, és a kegytárgy-gyűjteménybe senki sem tudott bejutni. 1903-ban egy lakatos törte fel a zárat, és számos ereklye, így a két ruhadarab is a Vatikánba került át. Az akkori konzerválási módszereket követve, a tunikát és a dalmatikát üveglapok közé préselték, és a Vatikáni Múzeum raktárában helyezték el őket.

A modern technológiával végzett restaurálásuk 2019-ben a Covid-járvány hónapjaiban kezdődött el, és idén ért véget a múzeum tudományos laboratóriumaiban. A helyreállítás során a ruhadarabokat megtisztították, hiányzó részeiket az eredetivel egyező vagy hasonló anyagokkal pótolták, valamint vizsgálatokat is végeztek rajtuk.

A tunikát len - és gyapjúszövetből varrták, a dalmatikához csalánszövetet is használtak.

A C14 szénizotópos kormeghatározás kimutatta, hogy a tunika és dalmatika Szent Péter és Szent János koránál későbbi korból származik, az első a 2. századra, a második a 6. század utáni korszakra datálható.

A tudományos vizsgálatok szerint Egyiptom kopt térségéből származnak, és a korai keresztény egyház kegytárgyainak számítottak, mivel Rómába a pápák tulajdonába kerültek. Számos darabot vágtak ki a ruhákból, ami arra utal, hogy a hívek ereklyeként kezelték őket, és más templomokba, szentélyekbe vitték át darabjaikat.  

Vella szerint maga a kincs nem tartalmaz információt a miseruhák eredetéről. Csupán néhány írás és legenda tartalmaz utalásokat a textíliákra, amelyek ma már nem követhetők nyomon. Ráadásul az értékes ereklyéket feltehetően áthelyezték a kápolnán belül, ami megnehezíti az irodalmi utalások hozzárendelését. 

A téves feltételezés másik lehetséges oka Vella szerint egy különleges ereklyetartási gyakorlat. A szentekkel ténylegesen kapcsolatba került tárgyak ritkák voltak, ezért másodlagos ereklyéket használtak. Például egy tunika, amelyet néhány napig áhítattal viseltek Szent Péter sírjánál, magába szívhatta a szent erényeit, és így maga is ereklyévé válhatott - magyarázza a tudós. Ugyanez vonatkozhatott esetleg az evangélista Szent Jánoshoz kapcsolódó dalmatikára is.

A ruhadarabok most a "Szent Péter és Szent János miseruhái, a Sancta Sanctorum két rendkívüli ereklyéje" című kiállítás részeként láthatók a Sixtus-kápolna mögötti teremben. A rendkívüli tárgyak kiállításával megkezdték a december 24. éjszakáján kezdődő szent évre való készülést. A tavaly több mint 6,8 millió látogatót fogadó múzeum 2025-ben még nagyobb forgalommal számol, hiszen a szent évre mintegy harminc millió zarándokot várnak Rómába.