Megváltoztatta a történelmet: 530 évvel ezelőtt indult első útjára a nagy felfedező

Kolumbusz Kristóf (Cristoforo Colombo) életének 1470 előtti szakaszáról szinte semmit nem tudni. Saját állítása szerint 1451-ben Genovában született, de e változattal kapcsolatban számos kétely vetődött fel. Így származtatták már Portugáliából, Katalóniából, Baszkföldről, Korzikáról, Kiosz szigetéről, születési dátumai 1435-től 1456-ig terjednek.

Nem tudjuk, tanult-e egyáltalán, ám az bizonyos, hogy olaszul, spanyolul, portugálul, latinul és görögül is írt és olvasott. Tizennégy évesen már a tengert járta, az 1470-es évek elején René d,Anjou szolgálatában kalózkodott. 1476-ban egy csatában hajótörést szenvedett és a portugál partokon vetődött ki, ezután járt Izlandon és a Madeirákról indulva Afrikában is, s 1478-ban feleségül vette a portugál arisztokrata Felipa Monizt.

A geográfiai és teológiai irodalomban jártas, tapasztalt hajós Kolumbusz ténynek tekintette, hogy a Föld gömbölyű. (A korban ez - legalábbis a tengerészek között - nyilvánvaló volt, a hiedelem, hogy támogatókat a lapos földben hívő maradiak miatt nem sikerült szereznie, csak a 19. században terjedt el.) Kolumbusz úgy vélte, a fűszerekben gazdag Indiába nemcsak délnek és keletnek, Afrika megkerülésével lehet eljutni, hanem nyugat felől is. Azonban rosszul becsülte meg Ázsia nyugat-keleti kiterjedését és a Föld kerületét is, ezért lényegesen kisebbre kalkulálta a megteendő utat. (A Kanári-szigetek és Japán közötti 20 ezer kilométert az akkori hajókkal senki nem tudta volna megtenni, a legénység útközben éhen halt volna.)

Kolumbusz első javaslatát 1485-ben II. János portugál királynak tette, de elutasították, nem kis részben azok miatt a mértéktelen jogok és kiváltságok miatt, amelyeket siker esetére kikötött magának. (A király azért titokban hajót küldött nyugat felé a Zöldfoki-szigetekről, de nem találtak semmit.)

Kolumbusz ezután Spanyolországba költözött, ahol hét évig "lobbizott" a királyi udvarban; tervét sokáig nem fogadták el, de azért kegydíjat kapott, hogy ötletével ne házaljon máshol. Végül 1491 végén sikerrel járt, nem kis részben azért, mert a költségek felét összeadó kereskedők rábeszélték az uralkodókat (Kasztíliai Izabellát és Aragóniai Ferdinándot) a felfedezőút támogatására. Kolumbusz és utódai elnyerték a "Don" címet, kinevezték admirálissá és a felfedezendő szigetek alkirályává és főkormányzójává, továbbá megkapta az innen származó jövedelmek meghatározott hányadát.

Kolumbusz három hajója, a Santa Maria, a Nina és a Pinta 1492. augusztus 3-án futott ki Palos kikötőjéből, majd a Kanári-szigetekről szeptember 6-án indult nyugat felé. Huszonkilenc tengeren töltött nap után, 1492. október 12-én látták meg az Indiának vélt földet, a Bahamák ma San Salvadornak nevezett tagját.

Valójában új földrészre találtak, igaz ezt csak jóval később bizonyította be Amerigo Vespucci, akiről később az amerikai kontinenst elnevezték. Kolumbusz érintette Kuba és Hispaniola északi partjait, majd egy vihar miatt Lisszabonba tért vissza.

Felfedezésének híre gyorsan elterjedt, Spanyolországban hősként fogadták, a királyi felségeket lenyűgözték a magával hozott bennszülöttek, a dohány, az ananász és a pulyka - igaz, a keresett fűszerekből semmit sem talált.

Kolumbusz még háromszor (1493-96, 1498-1500 és 1502-04 között) járt az Újvilágban, felfedezte a Kis-Antillákat, Jamaikát, harmadik útján már Dél-Amerika partjait is érintette. Hispaniola szigetén a csalódott, a nekik ígért gazdagságot hiába kereső telepesek fellázadtak ellene, s szégyenletes alku megkötésére kényszerítették. A királyi udvarban is áskálódtak ellene, így a helyzet rendezésére kiküldött bíró letartóztatta és bilincsbe verve küldte haza.

Kolumbusz hosszú levélben magyarázkodott a királyi pár előtt, így szabadságát visszanyerte, de presztízse és kiváltságos helyzete odalett. Újabb csapásként érte, hogy az Indiáért vívott versenyt a portugálok nyerték meg, Vasco da Gama 1499 végén Afrikát körülhajózva diadalmasan tért vissza Indiából.

Utolsó, negyedik útján már semmilyen támogatást nem kapott az amerikai spanyol hatóságoktól, álomból és valóságból kevert elképzelései alapján kutatta az utat Indiába; emberei fellázadtak ellene, egy évig hajótörötten vesztegelt Jamaikában. 1504. november 7-én érkezett vissza Spanyolországba, ahol már senki sem törődött vele. Izabella halálával elvesztette legfőbb támogatóját, s mivel nem volt hajlandó lemondani alkirályi címéről és jogairól, állandó vitában állt a királyi udvarral. A testben és lélekben megtört (bár éppenséggel nem szegény) Kolumbusz 1506. május 20-án halt meg Valladolidban, még ekkor is meggyőződve arról, hogy Ázsia keleti partjait fedezte fel.

Holttestét Valladolidban, majd Sevillában temették el, 1542-ben végakaratának megfelelően Hispaniolára vitték, innen 1796-ban Spanyolországba szállították és a sevillai katedrálisban helyezték el. Azonban 1877-ben a Santo Domingo-i székesegyházban ólomkoporsót találtak "A nevezetes és kiváló férfiú, Don Cristobal Colón" felirattal, így Spanyolország és Dominika máig vitatkozik, ki őrzi Kolumbusz igazi földi maradványait. A felfedezőnek egyelőre tucatnyi szülővárosa és két sírja van.

Kolumbusz regények, filmek főszereplője, a közvélekedés bátor és rettenthetetlen hősként, minden idők legnagyobb felfedezőjeként tartja számon. Vannak azonban, akik másképp vélekednek: Amerika felfedezésének 500. évfordulóján az indiánok képviselői hódítónak, a fehér zsarnokság hírnökének minősítették, Japánban és Hondurasban is jelképes perben ítélték el gyilkosság, rablás, fosztogatás és még számos bűncselekmény miatt, Jacques-Yves Cousteau francia óceánkutató pedig úgy nyilatkozott: felfedezésével Kolumbusz több bajt okozott, mint bármely eddigi ökológiai katasztrófa.