2022. március 9. | |
Orosz invázió Ukrajnában: kulturális nevezetességek vannak veszélyben |
|
Az UNESCO aggódik a kulturális emlékek pusztulása miatt. |
|
A Műemlékek és Helyszínek Nemzetközi Tanácsa (ICOMOS) közleményt adott ki, amelyben "fájdalmát fejezi ki" az ukrajnai orosz invázióban elvesztett emberélet miatt. Az UNESCO tanácsadó testülete azt is megjegyezte, hogy "tart az ország örökségét fenyegető súlyos veszélyektől", és emlékezteti a konfliktusban érintetteket arra, hogy "a kulturális örökség rendkívül sérülékeny a fegyveres konfliktusok során, még a nem szándékos károkozás esetén is".A szervezet arra is kéri őket, hogy emlékezzenek az UNESCO kulturális egyezményekben - például az 1954-ben Hágában aláírt egyezményben - vállalt gondozási kötelezettségekre. "Abszolút kötelességük, hogy mindent megtegyenek az örökség megőrzése érdekében" - olvasható a közleményben. Ukrajnában több mint 140 000 kulturális örökségi tárgyat és 132 000 történelmi és régészeti emléket tartanak nyilván. Ezek közül közel 500 országos jelentőségű. Különös figyelmet fordítanak a városi és építészeti műemlékekre, amelyek száma csaknem 16 000. A városok közül 402 történelmi emlékhely, és 56 olyan együttes van, amelyet kivételes történelmi értékűnek nyilvánítottak. Ukrajna hét csodája hét olyan történelmi és kulturális ukrán műemléket illetve védett területet jelöl, melyet 2007-ben szakértők és online szavazók segítségével választottak ki. Íme a legjelentősebbek:1. Szent Szófia székesegyház és a Pecserszka lavra barlangkolostor1990-ben, egy évvel a Szovjetunió függetlenné válása előtt a kijevi Szent Szófia-székesegyházat és a barlangkolostor komplexumát, Ukrajna legrégebbi kolostorát és az ortodox vallás egyik legbefolyásosabb kelet-európai spirituális központját felvették az UNESCO világörökségi listájára. Mindkét műemlék a Dnyeper folyó partján, egy erősen erdős dombvidéken található. Az UNESCO a közelmúltban kiterjesztette a védőzónát, hogy tiszteletben tartsa a tájképet és a városegyüttest, és így elkerülje az épületek olyan átalakítását, amely hatással lehet a történelmi és kulturális értékekre. Mind a székesegyház, mind a kolostor első épületei a 11. századból, Jaroszláv bölcs uralkodása idejéből származnak. A fehér homlokzatú, zöld és arany kupolákkal díszített Szent Szófia-székesegyházat a 11. században helyi és bizánci mesterek építették az azonos nevű isztambuli székesegyházra válaszul. Öt hajója van, piramis alakú kompozícióval és bordás kupolával. A XI. századi mozaikok és freskók talán a legnagyobb gyűjteményei ennek az időszaknak. A vörös kupolákkal díszített Pecserszka lavra kolostorkomplexum a spirituális hagyományról és a titkos ortodox istentiszteletről árulkodik, néhány földalatti templommal, amelyek több mint 600 méteren keresztül labirintusszerű barlangokon, cellákon, katakombákon és fülkéken keresztül vezetnek. Kiemelkedő központtá vált, amely hozzájárult az oktatás, a művészet vagy az orvostudomány fejlődéséhez. 2. Lviv történelmi központjaLvivet a késő középkorban alapították, és több évszázadon keresztül közigazgatási, vallási és kereskedelmi központként virágzott. Ukrajna hatodik legnépesebb városa, és Lengyelországgal határos. Az UNESCO 1998-ban felvette a városközpontot a világörökségi listára, mint a kelet-európai építészeti, városépítészeti és művészeti hagyományok Olaszország és Németország hagyományainak ötvözésének példáját. A mai napig megőrizte középkori városi topográfiáját és a különböző etnikai közösségek (örmények, németek, lengyelek, olaszok és osztrákok, valamint ukránok) bizonyítékait. Számos reneszánsz és barokk épület áll még ma is. 1975-ben az ukrán Miniszteri Kabinet határozatot hozott a város történelmi és építészeti rezervátumának létrehozásáról, amelynek köszönhetően a több mint 2000 műemléket katalogizálták, az épületeket leltárba vették, és restaurálási tervet szerveztek. A várost 1998-ban meglátogató ICOMOS-bizottság egyik legjobban értékelt tulajdonsága az volt, hogy Lviv gyakorlatilag sértetlenül került ki a II. világháborúból. 3. Kárpátaljai fatemplomokEz a helyszín Lengyelország és Ukrajna között megosztva szerepel az UNESCO listáján. A helyszínen 16 fatemplom található. Ezeket a 16. és 19. század között építették rönkökből az ortodox és görögkatolikus vallású közösségek. Egy olyan építési hagyományról tanúskodnak, amely nagyon különbözik az ortodox egyházban gyökerező hagyománytól. A templomokat piramis alakú kupolák koronázzák. A törzsek vízszintes elrendezése a sarkoknál bonyolult kötéseket tartalmaz. Építőik képzett ácsok voltak, akik a templomokat kőalapra helyezett fapárkányokra (és fazsindelyre is) emelték. Belül a falakat polikróm díszítéssel látták el. Néhány ilyen templomnak fából készült tornya van. Közép-Európa keleti határain, a lengyel és ukrán Kárpátok hegyvonulatában találhatók. Ez az egyik oka annak, hogy nem fenyegeti őket a városfejlesztés. Ennek ellenére nem elhagyatottak, mert 13-at közülük még mindig templomként használnak. A másik három pedig múzeumként funkcionál. Majdnem mindegyik fatemplom megőrizte eredeti ajtaját és zárjait, a karzatokon feliratokkal, amelyeken az építés dátumát és az ácsok neveit találjuk. 4. Kherszonészos ősi városaAz egykori krími görög városállamot, Kherszonészoszt "ukrán Pompeji" néven is emlegetik. A 2013-ban az UNESCO listájára felvett kulturális érték a görögök által az i. e. 5. században alapított város maradványait mutatja be a Fekete-tenger északi partján. Kherszonészosz hat helyszínt foglal magába, amelyeken városi maradványok és több száz "chôra" (hasonló méretű, téglalap alakú telkek), osztott mezőgazdasági terület található. E telkek mindegyikén szőlőültetvények találhatók, amelyek termését exportálták. A 3. századra a hely a Fekete-tenger legtermékenyebb borászati központjaként volt ismert, és a görög, a római és a bizánci birodalom kereskedelmi központja maradt. A város egészen a 15. századig virágzott. A helyszínen számos középületegyüttes és lakóövezet, valamint kora keresztény emlékek találhatók a kőkori és bronzkori maradványok mellett. Római és középkori erődítési tornyok és vízellátó rendszerek is előkerültek. Az UNESCO nyilatkozata szerint "az ókori poliszhoz kapcsolódó demokratikus területi szerveződés kiemelkedő példája, amely tükrözi a város társadalmi berendezkedését". Az ókori romokat 1827 óta az orosz kormány ásatásai során feltárták, és népszerű turisztikai látványosság, régészeti parkként védett. Az orosz bombázások március 1-én a II. világháborúban megölt zsidók emlékművét, a Babij Jar-t is eltalálták. Az ukrán külügyminisztérium barbárságnak minősítette az orosz támadást. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök azt írta, mi értelme van 80 éve azt ismételgetni, hogy „soha többé”, ha a világ csendben végignézi, ahogy bombákat dobnak ugyanarra a helyre Babij Jarnál. Babij Jarban történt a II. világháború történetének egyik legnagyobb tömegmészárlása. Hetvenöt éve, 1941. szeptember 29-én és 30-án a német megszállók több mint 33 ezer zsidót tereltek össze és lőttek agyon egy szakadéknál. A következő több mint két évben további tömeges kivégzések történtek ott, az áldozatok között voltak romák, nem zsidó kijevi lakosok, partizánok, szovjet hadifoglyok, egyes források szerint magyarok és csehek is. A kivégzettek száma meghaladta a százezret. (Fotók: pixabay és wikipedia/Bestalex) |
|