Mária Terézia háziorvosa, Gerard van Swieten (1700-1772) a magyaroknak arról híres, hogy megteremtette az önálló magyar egyetemi orvosképzés alapjait. Talán likőrje mérgezte meg Mozartot. A bécsi városi legendák szerint pedig a vámpírvadász Van Helsing alakját Bram Stoker róla formázta.
A tudós orvos
I. (Lotaringiai) Ferenc, Mária Terézia férje hívta meg Bécsbe 1745-ben Gerard van Swietent (1700–1772), a hírneves holland orvosdoktort, akit Mária Terézia megtett udvari orvosnak.
A felvilágosult van Swieten gyökeresen átalakította az egész korabeli osztrák egészségügyi rendszert, a bécsi orvosi egyetem korszerűsítése és egyben szorosabb uralkodói ellenőrzés alá vonása az ő reformelképzelései alapján ment végbe. Ez lett a mintája a nagyszombati egyetem újjászervezésének és orvosi karral történő kiegészítésének is, mely ugyancsak az ő szervezőkészségét dicséri.
A nagyszombati orvoskar felállítására az általa szorgalmazott 1769. november 7-i királynői rendelet nyomán került sor, az oktatás pedig már egy évvel később 1770 novemberében megkezdődhetett. A kar első öt tanára van Swieten bécsi tanítványai közül került ki. Ezzel indult el a magyarországi rendszeres orvosképzés.
A méregkeverő
Van Swieten sokoldalú orvos volt. Az orvostudományban elért eredményei mellett a likőrkészítésben is jártas volt. Korabeli divatos erősítő szernek számított a Van Swieten likőr, amelyet antiszeptikus, antiparatiza, szifilisz-ellenes és egyéb tisztító tulajdonságai miatt javasoltak. A likőrt azonban Franciaországban 1868-ban mérgezőnek minősítették és 1880-ban kivonták a patikai forgalomból. Vesefájdalmakkal járó higanyt találtak benne és valószínűleg sok áldozata volt, egyesek szerint talán Mozart is, aki 1791. december 5-én halt meg.
Mozart életének utolsó negyedévében hihetetlenül túlterhelt volt. Júliusban rendelték meg nála a Requiemet, de akkor még a Varázsfuvolán dolgozott, amit csak szeptember 30-án fejezett be. Augusztusban három hét alatt kellett megkomponálnia II. Lipót császár cseh királlyá való koronázására a Titusz kegyelme operát.
Ilyen munkatempó mellett sok erősítő szert kellett szednie, szobája tele volt kis flakonokkal. Feleségének, Constance-nak, aki szülés után Badenben pihent és csak október 16-án tért vissza Bécsbe, nagy fáradtságról, szédülésről, vesefájdalmakról, hányásról, ödémáról panaszkodott.
Lehetséges, hogy Mozart Van Swieten likőrt ivott a halála előtti napokban?
Tünetei minden esetre megfelelnek az erős, gyors halállal végződő mérgezés jeleinek. A likőrhöz Mozart, közeli barátja, Gottfried van Swieten - Gerard van Swieten fia - révén juthatott hozzá.
Mozart Requiemjének ősbemutatójára 1793. január 2-án került sor. Egy, Gottfried van Swieten báró által az özvegy és az árvák javára szervezett jótékonysági koncerten hallhatta a bécsi közönség először Mozart utolsó művét.
A vámpírvadász
A bécsi városi legenda szerint róla mintázták a vámpírvadász Van Helsing alakját.
Van Swietennek különösen fontos szerepe volt a babonaság elleni felvilágosító harcban, kiváltképpen a vámpírok esetében, amelyekről 1720-as évektől Délkelet-Európa falvaiból ismételten tudósítottak.
Az utolsó török háborúk, 1718 után egyes régiókban – például Észak-Szerbia és osztrák Bosznia egy részében - menekültek települtek le, akik adózásmentes, különleges státusú parasztok lettek. Ellenszolgáltatásként mezőgazdasági művelésről, valamint határbiztonságról gondoskodtak. Ezeknek a telepeseknek révén jutottak el első ízben a vámpírtudósítások a német nyelvű térségbe. Így a gradiska-kisolovai “Plogojovitz”-eset is, ahol 1725-ben egy vámpír több embert megölt és megkínzott, a másik esetben, 1732-ben, pedig 22 vámpírt állítottak elő.
1755-ben Mária Terézia azért küldte Morvaországba Gerard van Swieten-t, hogy az ottani vámpír helyzetet felderítse. Ő maga úgy írta le a vámpír mítoszt, mint a „tudatlanság barbárságát,” amelyet minden eszközzel meg kell szüntetni. Alaposan tanulmányozta az állítólagos vámpír eseteket és ehhez a témához hasznos jelentést fogalmazott meg, amelyet "Értekezés a kísértetek létezéséről" címmel közölt, és amelyben a természetes okokkal magyarázta a vámpírhitet. Így az állítólagos vámpírként kihantolt halottak szokatlan állapotát, a szájban fellépő vért, a telt testet vagy a rózsaszín bőrt természetes okokra vezette vissza: a levegő hiányára, amely a bomlást megakadályozta.
Az 1768-os közleményének előszavában írta:
„hogy minden népnél az egész lárma nem másból származik, mint félelemből, babonás hiedelemből, sötét, élénk fantáziából, hiszékenységből és tudatlanságból.”
Más orvosok alátámasztották az elméletét vagy egyéb okokat azonosítottak a megnövekedett halálozásra a falvakban, például a járványokat. Ezzel van Swieten-t az „egyszerű” nép babonasága elleni harc legfontosabb küzdőihez sorolták. Mária Terézia az ő beszámolója alapján adott ki egy rendeletet, amely megtiltotta a vámpírok elleni hagyományos elhárító eljárásokat, mint a karóba húzást, lefejezést és elégetést.
A rendelet kiterjesztették Magyarországra is, így szinte itt is teljesen megszűnt a boszorkányok üldözése.
150 évvel később, amikor Bram Stoker a Dracula c. regényén dogozott, tanulmányozta van Swieten munkásságát is. Stoker végül AbrahamVan Helsing holland orvosprofesszor és vámpírvadász alakját van Swieten-ről mintázta meg.
Hol találkozhatunk a vámpírvadásszal?
Személyesen találkozhatunk Van Swietennel – aki 1772. június 19-én hunyt el - a bécsi Augustinerkirche kriptájában, ugyanis urnáját itt helyezték öröknyugalomra. Ez a templom ad otthont a Habsburgok szívkriptájának. 1654 és 1878 között a császári család 54 tagjának szívét temették el itt.
Van Swieten szobra a bécsi Mária Terézia emlékművön látható. Az 1888-ban leleplezett, Kaspar Zumbusch által alkotott, Mária Terézia császárnőről készült emlékművön nemcsak annak tanácsadói, tábornagyai, a zeneszerző Gluck és Haydn, valamint Mozart kisgyermekként jelenik meg, hanem udvari orvosa, Gerard van Swieten is.