2024. június 19.

Lángolnak a hegyek

A nyári napforduló tiszteletére hatalmas tüzeket gyújtanak az Alpok hegycsúcsain és a magaslatokon.


Amikor a fényláncok a hegynyergen áthúzódnak, keresztek, szívek és más szimbólumok a sötétség beálltával a hegycsúcsokon felgyulladnak, akkor az év legrövidebb éjszakája – a napforduló éjszakája - kezdődik.

Kétszer egy évben, június 21-én és december 21-én napforduló (solstitium) van. Az északi féltekén a nyári napfordulókor délben a nap a legmagasabban áll, a téli napfordulókor a nap legalacsonyabban delel a horizont felett.

Pogány és keresztény ünnep

A tüzet már a kereszténység előtti korban a kelták, germánok és szlávok is megünnepelték. A nyári napforduló szinte az összes kultúrában a Nap, és ennél fogva a fény diadalának ünnepe volt, amely a pogány ember hiedelmei szerint a világosság és a sötétség állandó harcán alapult. A természettel összhangban élő, kereszténység előtti ember a nyárközépi tűzgyújtással elsősorban a Napot kívánta megsegíteni a sötétséggel vívott küzdelmében, a tűz fényének erejével pedig az ártó szellemeket igyekeztek minél messzebb űzni.


János tűz St. Margarethen-ben

Később az egyház szemében tüske volt a pogány napfordulótűz és évszázadokon át megkísérelte ezt a régi szokást kiirtani. Amikor ez nem sikerült, az ünnepet és a szokást keresztény hátterűvé tették – Keresztelő János születése tiszteletének ünnepe lett –, amelyet megünnepeltek már a korai keresztény korban, június 24-én. A János tűz (Johannisfeuer) tánccal, tűzkerékkel egyértelműen a régi népszokásra utal.

 
János tűz St. Margarethen-ben

Keresztelő Szent János napjának előestéje, a június 23-ról 24-re virradó éjszaka, tehát évszázadok óta a nyári napforduló ünnepe. Teológusok Keresztelő János születésének ünnepét (június 24.) a karácsonnyal (december 24.) hozták összefüggésbe, mivel János egy fél évvel idősebb volt, mint Jézus. A középkor János ünnepét éjféli misével és tűzszokásokkal „nyári-karácsonnyá” tette.

Egy 1456-ból fennmaradt irat Zsigmond herceg János-tűz körüli táncáról tudósít. A 15. század második felében szokássá vált a János ünnepeken a tűz körüli lovaglás, valamint koszorúk, ételek és italok osztása. A körben lovaglás alkalmával a polgármesterek pompásan öltözködve, és nagyszámú kísérettel mutatkoztak.

A 16-18. századig sokasodtak a tiltások azért, hogy a napfordulós tüzekhez fát gyűjtsenek és rakétákat használjanak. Mária Terézia korában a tűzgyújtást, a köznép ellenállása ellenére, erővel megszüntették.

Napjainkban, az osztrák tartományokban a nyár kezdete alkalom régi rituálék egész sorára. A hegyeken hatalmas farakásokat gyújtanak meg, amelyek körül az emberek összegyűlnek. Zenét játszanak, énekelnek és a tűzön át ugrálnak.

Lángoló Duna

A nyárforduló tüzek a Dunában is tükröződnek. Ezeket 1835-ben az utazók, mint „váratlan pompás színjátékot” írtak le. Vendéglősök, egyletek és tanulók egyesületei 1900 körül elevenítették fel ezt a szokást, amely máig Wachau (Alsó-Ausztria) attrakciójának számít.

Niederösterreich Wachau Donau Sonnenwende Sonnwendfeier

Wachau, napforduló tüzek (c) Österreich Werbung/ Donau Niederösterreich/Robert Herbst

Az év legrövidebb éjszakáján a Duna mindkét partja ünnepi fényekbe öltözik. Ezrével fények a Duna sodrásában, a romantikusan fáklyákkal megvilágított szőlővidék, a megragadó tűzijátékok csodálatos színjátékká teszik a napforduló ünnepségeit Wachauban és Nibelungengauban. Ezek hajóról különösen jól megcsodálhatók.

Napforduló Salzach-ban

A Salzach-hajósok életeleme volt a víz. Salzachban emlékezésül a megfulladt hajósokra és az árvíz elleni védelemért Salzach-t a tüzeknek adják át. „Áldozatul” egy fakarón lévő” napforduló - figurát” – egy hosszú rúdra erősített szalmabábut gyújtanak meg.

Oberndorf/Laufen-ben a Salzachon a napfordulót ezernyi fénnyel, tűzfolyóval a parton, muzsikával, tűzijátékkal ünneplik.

Tiroli hegyi tűz

Sonnwendfeuer, Tiroler Zugspitz Arena

Sonnwendfeuer, Tiroler Zugspitz Arena (c) Österreich Werbung/Tiroler Zugspitz Arena

Fényláncok a csúcsokon és fáklyák a hegyoldalakon - a Johannis- illetve napfordulótűznek hosszú tradíciója van Tirolban, különösen Innsbrucktól keletre az Unterinntal-ban (az Alsó - Inn völgyében) és Außerfern-ben, még mindig egy megragadó színjáték. Kis fénypontok százai fénylő girlandot alkotnak - a hegygerinceken túrázók, túraegyesületek, hegybarátok délután fáklyákat állítanak fel, mécseseket helyeznek el és a sötétség beálltával azokat meggyújtják.

A Silberregióban, Karnwendelben szíveket, kereszteket és más szimbólumokat formálnak meg és a tűzgirlandok az egész hegygerincen lángolnak.

Zugspitze régióban - Ehrwald, Lermoos és Biberwier hegycsúcsain - egyedülállóan a tüzek a mitológia és a keresztény szimbolika motívumait formázzák meg.

Tirol bármelyik hegyét meglátogathatjuk, ezen a hétvégén mindenhol fellángolnak a tüzek.