1938-ig a bécsi fotóstúdiók háromnegyedét zsidó nők vezették: e megállapítás köré épül a bécsi Zsidó Múzeum új kiállítása. A kilenc hónapig tartó felújítás és elegáns belső átépítés után a nagyközönség számára ismét megnyitott épületben huszonöt fényképésznőt ismerhetnek meg a látogatók. Kitűnő felvételeket láthatnak és nem akármilyen életutakat követhetnek, amelyek együtt az osztrák fotóművészet jelentős fejezetét képviselik - egyben pedig Ausztria és Európa történelméről is eredeti szemszögből számolnak be.
Dora Kallmuss például az egyik úttörőként ismerte fel, milyen pályalehetőséget kínál ez a hivatás. Tehetős ügyvédcsalád gyermekeként 1905-ben ő az első zsidó nő, akit a bécsi fényképészeti társaság felvett a tagjai közé. Fotóit Madame d,Ora néven jegyezte és Benda nevű asszisztensével együtt 1907-ben nyitotta meg saját stúdióját, amely hamarosan a monarchia egyik legismertebb és legkedveltebb fényképészeti műhelyévé vált. Összetéveszthetetlen egyéni stílusának olyan sikere volt, hogy vállalkozása nem csupán túlélte az első világháborút, de 1924-ben Párizsban is üzletet tudott nyitni. A nácizmus elől oda húzódott vissza, Franciaország német megszállását egy kolostorba rejtőzve élte túl.
Az első világháború utáni Ausztria képeslapjait és folyóiratait lapozgató olvasó általában is azt érezheti, hogy Bécs a nők és közülük is főleg a zsidó nők városa volt - hangsúlyozzák a kiállítás rendezői. A vállalkozó szellemű hölgyek által létrehozott fotóstúdióknak komoly kisugárzása volt a városban. A fényképészek főleg szabadfoglalkozású értelmiségi családokból származó nők közül kerültek ki.
Az osztrák főváros zsidó családjaiban a nők oktatása fontos kérdésnek számított. A bécsi lányiskolákban nyolcszor olyan nagy volt az e kisebbséghez tartozók aránya, mint a zsidóké a város összlakosságában, és az iskolát elvégezve többen választottak maguknak önálló kereső foglalkozást, mint általában. Dora Kallmus pályája ebben is tipikus volt.
A fotózás azért is vonzó lehetőséget jelentett e körben, mert nem volt előfeltétele a felsőfokú diploma, amelyet abban az időben csak nehezen szerezhettek meg, viszont olyan szakma volt, amely jó esélyt nyújtott a sikerre és művészeti elismerést is nyújtott. A műhelyt akár a lakásban is be lehetett rendezni, komolyabb befektetést csak a felszerelés igényelt.
Ausztria zsidó női fotósai élen jártak a divat- a portré- a sport- a tánc- és az aktfotózás terén. A kiállítás több szép felvételt mutat be a háború után Amerikában még híresebbé vált Trude Fleischmann, illetve a világjáró Germaine Krull ebbeli munkásságából, bár az utóbbi felette kalandos életútja nem köthető közvetlenül az osztrák fővároshoz.
A kiállításon bemutatott nők felívelő pályájának az Anschluss, a náci bevonulás vetett véget. A műveikkel felidézett fotósok egy része - köztük Edith Barakovich, Friedl Dicker, Arabella Robitschek-Gyarmati - nem élte túl a holokausztot, mások emigráltak. Csak kevesen tudták úgy folytatni hivatásukat, mint Madame d'Ora vagy Trude Fleischmann.
A látogató nemcsak a híres fotós nőkről alkothat képet a múzeum több termét és még lépcsőházát is megtöltő gazdag fekete-fehér anyag alapján, hanem az osztrák főváros korabeli életéről, társadalmáról, az ott élő vagy oda látogató hírességekről is. (Néhány a kiállított portrék által megörökített személyiségek közül: Tamara de Lempicka festőnő, Alban Berg zeneszerző, Adolf Loos építész, Stefan Zweig, vagy a Bécsbe látogató Albert Einstein, Thomas Mann, stb.)
A Bécs zsidó fényképésznőinek szentelt kiállítás 2013. március 3-ig tekinthető meg.
|