2021. május 2.

Grandhotelek az Alpokban: óceánjárók a gyönyörű hegyvidéki tájban

A 19. század végén Tirol legszebb helyein palotaszerű hegyi szállodák épültek. Ma már csak néhány eredeti épület árulkodik a múltbeli pompáról.


Bettina Schlorhaufer innsbrucki építészettörténész most publikálta a hegyvidéki szállodaépítés első átfogó történetét.

A kitzbüheli Grandhotel egyike azon kevés épületeknek, amelyek még állnak a tiroli turizmus úttörő korszakából. Az 1903-ban Otto Schmid bécsi építész által épített épületben arisztokraták és nemzetközi vendégek jártak és mentek. Az épületet lifttel, központi fűtéssel és elektromos világítással hirdették, de a vendégeknek még többet kellett várniuk a folyóvízre - mondja Schlorhaufer, az Innsbrucki Egyetem építészettörténésze.

Hotelszobák, mint a kolostori cellák

"A századfordulón a kényelem alatt mást értettek" - mondja Schlorhaufer - "az emberek nem is várták el egy hegyi szállodától, hogy luxust kínáljon. Egy szállodai szoba spártai módon volt berendezve, nagyjából egy kolostori cellához hasonlóan, nagyon egyszerű, helyi asztalosok által készített bútorokkal."

Fájl: Trafoi Hotel Tyrol Austro-Hungary.jpg

Grandhotel Trafoi a Madatsch Fernerrel a háttérben impozánsan lett megépítve. Grandhotel Trafoi @wikipedia

Csodálatos építési telkek

A helyszíneket aprólékosan választották ki, és néha az utolsó pillanatban változtatták meg, hogy ne csak a Grandhotelek elhelyezkedése, hanem a szállodai szobákból a tiroli hegyekre nyíló kilátás is optimális legyen.

"A hegyi szállodák olyanok, mintha óceánjárók lennének, amelyek ezekben a gyönyörű hegyvidéki tájakban rekedtek volna, és önellátóan működő organizmusokként telepítettek volna oda"

- mondja Schlorhaufer.

"Ezek a struktúrák azért ilyen nagyok, mert már nagyon korán felvetődött, hogy nemcsak a hegymászók látogatják őket, hanem nagyon sok tüdőbeteg is, akik gyógyulás vagy utókúra céljából költöznek a hegyekbe."

A kórházból szálloda lesz

A hotel kifejezést a franciából vették át. Schlorhaufer felfedezte, hogy két modellt kombinál. "Egyrészt a szálloda épülettípusa a Hotel Dieu-ra vezethető vissza, amely a középkorban egy kórház volt, ahová az emberek nem annyira gyógyulni, mint inkább meghalni jártak. A második előfutár a Hotel Particulier, egy előkelő párizsi városi palota."

"Orvos egy szállodában" mint reklámszlogen az emberek szállodai orvosok kezelését hirdették, hogy vonzzák a számos tuberkulózisos beteget. A 19. században terjedt el a friss hegyi levegő egészségre gyakorolt jótékony hatása. Emiatt az emberek gyakran mentek a hegyekbe egy orvosi kúra befejezése után, hogy ott folytassák a gyógyulást hónapokig egy utókúra során.

Vacsorázz úgy, mint egy király

A figyelem középpontjában a pompás ebédlők voltak. Otto Schmid építész bonyolult fából készült mennyezeti boltozatokat tervezett. A gótikus megjelenésű építmények a dél-tiroli kastélyokra vagy az angol katedrálisokra emlékeztettek. Ez a benyomás szándékos volt, mivel a demokratikus Angliát politikai példaképként értékelték. Az olyan vállalkozók, mint Theodor Christomannos, az első világháború előtt ráadásul "germán" stíluselemekkel próbálták visszaszorítani a fokozódó olaszosodást.

Az ebédlőben a szálloda vendégei minden este ugyanabban az időpontban találkoztak hosszú asztaloknál, hogy elfogyasszák ugyanazt az ételt, amelyet a háziúr terített mindenkinek.

"Nagy volt a tülekedés, hogy egy prominens személy mellett foglalhassunk helyet, hogy tárgyalhassunk velük"

- meséli Schlorhaufer.

Sissi császárnő mint példakép

Abban az időben nem volt általános turisztikai reklám, így a vendégeket ajánlások alapján foglaltak szobákat. Az osztrák császári család kezdetben szkeptikusan állt a feltörekvő turisztikai iparhoz.

A császári pár például a Madonna di Campiglio-i Hotel des Alpes-ben nyaralt, és a hír villámgyorsan terjedt. Amikor Erzsébet császárné a Karer-tó melletti szálloda vendége volt, a helyi újságok megírták, milyen jót tett neki a tartózkodás, mert "dinamikus léptekkel" sietett át a szálloda hallján.

Rövid fénykor

1890 körül épültek az első hegyi szállodák, mint például a suldeni Grandhotel. A magánbefektetők, mint például az alpinista, politikus és író Christomannos megpróbálták alacsonyan tartani az építési költségeket. Az Alpok szerelmeseit Bécsben, Berlinben és Kölnben is sikerült megnyerni pénzügyi támogatóként. Az egyik helyi építőanyaghoz, a fához folyamodtak. Emellett kísérletet tettek az építési folyamat optimalizálására a sorozatgyártás révén. A Musch & Lun archívumában található tervek és képek tanúskodnak erről az innovatív megközelítésről, amelyet korai szállodaláncoknak lehetne nevezni.

A legtöbb alpesi szállodát csak a nyári hónapokban lehetett igénybe venni, így gazdasági szempontból nem volt könnyű sikeresen működtetni őket.

Több szálloda is a lángok áldozatául esett, akárcsak a Karer-tónál lévő szálloda. Nagy volt a káosz, az ünnepnapon a hegyekből kirándulásról hazatérő szállodai vendégeknek a szálloda előtti réten kellett összeszedniük a bőröndjeiket. A falu tűzoltósága a méretekre való tekintettel túlterhelt volt. Néhány évvel később a Hotel Karersee-t újjáépítették.

A szállodák visszabontása

Az első világháború alatt a katonák elhelyezése miatt néhány épületet súlyosan megrongáltak. Később más hegyi szállodákat is lebontottak, mert a természetvédelem iránti tudatosság nőtt, és az emberek már nem bántak olyan pazarlóan a tájjal.

Bár a hegyi szállodák fénykora csak körülbelül 40 évig tartott, még ma is sok történetet lehet mesélni. Például az első női alkalmazottakról a turizmusban, mert kezdetben csak frakkos férfiak szolgálhattak, később dirndlibe öltözött nőket is felvettek.

(Nyitókép: Österreich Werbung/Sebastian Stiphout)