Salzburg 20 éve az UNESCO világörökség része

Egykori egyházi rezidenciaként Salzburg városközpontja egész Európában egyedülállónak számít. A megtisztelő cím odaítélésében három tényező játszott szerepet: a környező természet, amely jelentős mértékben meghatározza magát a városképet is; a középkori polgári város és a püspöki rezidencia történelmi örökségeinek sajátos kombinációja; valamint a különböző építészeti korszakokból és évszázadokból származó világi és egyházi épületek nagy száma. Salzburg kulturális öröksége jelentős mértékben az Európa északi és déli területei között éppen itt folytatott intenzív eszmecserének köszönhető, amelyet a városba meghívott olasz építészek és művészek csak tovább erősítettek.

Az UNESCO számára az építészeti látnivalók mellett Salzburg zenei és kulturális metropoliszként betöltött vezető helye is meghatározó szerepet játszott a világörökségi cím odaítélésében. Wolfgang Amadeus Mozart és az általa létrehozott zenei hagyományok, valamint Max Reinhardt, aki a világhírű Salzburgi Ünnepi Játékokat életre keltette, csak két példa erre a különleges jelentőségre.

A történelmi központ UNESCO világörökségek közé történő felvételére egyébként 1996 decemberében került sor, de a ratifikálást csak 1997-ben hajtották végre.

2016 szeptemberétől újabb salzburgi attrakcióval bővült az emberiség szellemi kulturális örökségeinek listája. A Salzburgi Bábszínház előadásmódja a „bábszínházak különösen fejlett formájaként” került a megőrzésre érdemes kulturális értékek közé. „A Salzburgi Bábszínház 1913 óta a művészeti ág elkötelezett képviselője. A bábok faragásához, festéséhez, öltöztetéséhez és mozgatásához a művészi képességek mellett a kézműves tudás továbbadása is szükséges” – indokolta döntését az UNESCO. További különlegességnek számít, hogy az egész világon a Salzburgi Bábszínház az egyetlen, amely operák előadásával is foglalkozik.

Ausztriából 96 hagyomány és tradíció került már fel az UNESCO szellemi kulturális örökségeinek listájára, Salzburg tartományból pedig összesen 25 – többek között a „hóhajtó pattogtatás” (Aperschnalzen) a történelmi Rupertiwinkelben, a salzburgi csipkeverés, a salzburgi „ünnepi durrogtatás” (Festschüztenwesen) és a Csendes éj! Szentséges éj! kezdetű karácsonyi dal.