A finom ételek rajongói nem hagyhatják ki a karintiai húsvétot

Karintiában egész sor lenyűgöző hagyománnyal ápolják a Húsvét ünnep hagyományát, és ezek egyrészt a régről származó népszokásokból táplálkoznak, másrészt pedig a jó ételekhez és a családi receptekhez kötődnek. A böjt után fajsúlyos ételkülönlegességekkel és csábító édességekkel ünnepelnek régi ügyességi játékok és a hagyományos kirándulás között. Éppen ezért oly vonzó a húsvét hétvége nemcsak az üdülőknek.

A tél búcsúztatásának és az első tavaszi rügyek köszöntésének ősi hagyományai vannak Karintiában. Ha még húsvét ünnepe is kopogtat, akkor feléled a régi hagyományvilág is. A készülődés java Nagyhéten zajlik már.

Virágvasárnap szentelni viszik a gyerekek a hosszú seprűvé kötött barkaágakat a templomokba. A tájnyelven „pálmabokornak” hívott ágakra édességet és sósperecet aggatnak, de nassolni csak mise után szabad. Ez a hagyomány főleg Felső-Karintiában kedvelt mind a mai napig, és ehhez az is hozzátartozik, hogy a megszentelt ágakat földbe dugják vagy otthon a feszület alá állítják, hogy elhárítsák a balsorsot a háztól.

Nagycsütörtök viszont zöldbe borul a hagyományos ebéddel, a pirított burgonyás-tükörtojásos spenóttal. A hitvő karintiaiak nagycsütörtök este eljárnak az „utolsó vacsorához” szentelt misére, majd három napig hallgatnak a harangok. A gyerekeknek a hagyomány szerint azzal magyarázzák a csendet, hogy ekkor repülnek Rómába a harangok.

Ebben az időszakban, mindenekelőtt a nagypénteki körmeneten fa kereplővel helyettesítik a harangjátékot. Karintiában oly nagy jelentősége van a kereplésnek, hogy az UNESCO még a világ eszmei kulturális örökségébe is felvette azt.

Nagypéntek szigorú parancsolású böjtnap, bár a konyhákban már pazar illat terjeng, hiszen már készülnek a túlnyomórészt konyhaművészeti jellegű húsvéti hétvégére. Megfőzik a sonkát és a kolbászkákat, festik a tojást és sütik a helyi kuglófot. A karintiai húsvéti kuglóf minden más csemegénél fontosabb rész az ünnepnek és a húsvéti uzsonnának. A kelt tésztacsemegét olvasztott vajjal, mogyoróval, mazsolával és egy csipetnyi rummal készítik.

A húsvéti uzsonna kalóriadús és ízletes a füstölt kolbásszal, a tormás marhanyelvvel és a tarkára festett keménytojásokkal. A főzéshez azonban kitartó önmegtartóztatás kell, hiszen Nagypénteken még böjt van.

„A húsvéti uzsonna ételeit húsvéti kosárba helyezik és a szombati misén meg is szentelik” – mondta el Dr. Heimo Schinnerl, a Karintiai Tartományi Múzeum néprajzi osztályának vezetője. Előtte azonban korán kell kelniük a fiatal fiúknak a faluban, mert húsvét szombatján szentelik meg a templomban a tüzet. A tüzet hosszú huzalokon pörgetett, izzó tapló formájában viszik haza a fiatalok.

A tűz egykor arra szolgált, hogy befűtsék vele a kályhát, amin a húsvéti sonka fő; ma már a húsvéti asztal gyertyáinak meggyújtására szolgál.

A karintiai húsvéti hagyományok egyik sajátossága a díszes megszentelt asztalterítő, amit a hús szentelésekor az uzsonnára terítenek. A szakrális motívumokkal és a viselője nevének kezdőbetűivel díszített vászonabrosz nem csupán a húsvéti uzsonnát óvja, hanem állítólag villámcsapástól is véd.

A kosarat ezen kívül az első tavaszi virágok friss csokrával is ékesítik.

Végre eljön a Húsvét vasárnap – mégpedig jó korán, a hajnali durrogtatással. A még sötét hegyi lankákról látszik a húsvéti tüzek fénye. A mise után a családok tízórai jönnek össze, ami ilyenkor a nap főétkezése kolbásszal, hússal, tormával, tojással és húsvéti kaláccsal – mondta el Dr. Schinnerl.

Ez már egy igazi ünnepi étkezés, a gyerekeknek pedig az édességgel teli nyuszifészkek keresése a nap fénypontja. A régi hagyományok szerint a gyerekek a keresztszülőktől is kapnak ajándékot, amit „Gotenstrutz“-nak hívnak a „Gotl”, a keresztszülő helyi tájnyelvi elnevezése után.

A húsvét vasárnapi és hétfői ünnepek Karintia-szerte meglehetősen eltérő hagyományokkal folytatódnak.

Felső-Karintiában és Villach környékén például a tekézéshez hasonló súlylökést gyakorolják, Launsdorf mellett, Gösselingben például a húsvéti tojásokat görgetnek egymással versengve két seprűnyélen vagy fáklyával is felvonulnak: a nők és férfiak méteres fatörzseket gyújtanak meg és hordoznak a sötét éjszakában. A gyermekek a tojásrepesztést, avagy pénzdobálást kedvelik: addig-addig dobálják a fémpénzt a tojásra, amíg az első beleragad. A bőséges étkezés mellett nem ért egy kis mozgás is, ezért sokhelyen Emmausz-túrát is szerveznek az ifjak Bibliában említett emmauszi menetét mintázva.

A húsvéti hagyományok a húsvét hétfővel sem érnek véget. Aki tényleg szeret és tud is futni, részt vehet Közép-Karintiában a Négy hegy futamon a nagypéntek utáni második pénteken: ennek résztvevői éjfélkor indulnak a Magdalensberg hegyi mise után a bő 50 kilométeres távon négy hegyen át a Lorenziberg csúcsára.