A bécsi Ringstraße története
A bécsi Ringstraße története 1857. december 20-án kezdődött. Ezen a napon rendelte el Ferenc József császár, hogy a belvárost körülvevő erődítményeket lerombolják és az azelőtt a katonaság által használt területet, az ún. glacis-t (amely a régi bástyák és a városfal előtt terült el) pompás, impozáns épületek szegélyezte körúttá alakítsák át. Bécs történetének legnagyobb városépítészeti projektje összekapcsolta a császári rezidenciát és nemesi palotákkal teli belvárost a kispolgári elővárossal. A grandiózus építészeti terv ugyanakkor figyelembe vette Bécs lakosságának rohamos gyarapodását is. 1857 és 1868 között a város lakossága 30 százalékkal nőtt meg és 1890-ben már meghaladta az egymillió lakost. A Ringstraße kiépítése végeredményben a Duna menti monarchia feudális császári rezidenciavárosából európai nagyvárost formált.
A nemzetközileg meghirdetett pályázatra 85 iroda nyújtotta be javaslatát, azonban egyik tervet sem valósították meg teljes egészében. Ehelyett egy bizottság a legjobb tervezetekből kidolgozott egy „alaptervet”, amely egy pontosan 57 méter széles és 5 kilométer hosszú, közel kör alakú út kiépítését irányozta elő. A dupla fasort monumentális középületekkel, palotákkal, magántulajdonú bérházakkal, terekkel és parkokkal kívánták beépíteni. A védelmet szolgáló épületek lerombolása által felszabadult területeket (összesen 2,4 millió négyzetméter, azaz pontosan 300 futballpályányi terület), amelyet nem középületek, utcák vagy parkok építésére szántak, magánszemélyeknek adták el, ezáltal finanszírozva a középületek megépítését. A magánszemélyek is profitálhattak – amennyiben 5 éven belül befejezték az építészeti munkálatokat, 30 évig adómentességet élvezhettek.
A császárváros így hatalmas építési területté alakult át, ahol nagy erőkkel dolgoztak 1858-tól. A munkálatok kezdetétől az 1865. május 1-jei, a császári pár jelenlétében zajló hivatalos átadásig és megnyitóig csupán hét év telt el. Eddig az időpontig azonban a tervezett projektnek csak egy része készült el. Az építészeti munkálatok gyors lebonyolítását az építkezésen dolgozó munkások sínylették meg. Az építőmunkások és téglaégetők erejüket megfeszítve, alacsony fizetésért dolgoztak. Az építkezéseken használt tégla nagyrészt a város déli részén található téglagyárakból érkezett, így született a „Ziegelböhm” elnevezés, amellyel a többnyire Csehországból bevándorolt munkásokat illették.
A hatalmas építési projekt szerte Európából érkező befektetőket, építtetőket és építészeket vonzott. Gottfried Semper építész, a Várszínház és az Udvari Múzeumok (Hofmuseen) tervezője Hamburgból származott, míg a Ringstraße tervezői, Ludwig von Fröster Franciaországból, Theophil Hansen pedig Dániából. A Ringstraße palotáit olyan családok építtették, mint az Ukrajnából származó Ephrussi bankárcsalád, a prágai tehetős zsidó polgárságot képviselő Epstein család és a romániai nagykereskedő Todesco család.
Mesterséges építészettörténelem
A bécsi Ringstraße épületei a város legfontosabb látnivalói közé tartoznak. „Európa grandiózus köztere” (Edmund de Waal) a stílusok sokszínűségéből formálódik. A Ringstraße historizmusa a történelemből származó idealizált építészeti formákat használta mintaként. Minden olyan historizáló modellt kiválasztottak, amely az új épületek funkcióinak a leginkább megfeleltek, így szolgált mintaként a görög templom a Parlamentnek, vagy az antik fórum a császári rezidenciának.
A bécsi Ringstraße éjjel, Fotó: www.wien-bild.at
Neoreneszánsz stílusban épült az Állami Operaház (anno Udvari Opera), az Egyetem, a Tőzsde, a Szépművészeti és a Természettörténeti Múzeum. A Várszínház a neobarokk, a Városháza a flamand gótika, míg a Votivkirche (Fogadalmi templom) a neogótika jegyében épült.
A bécsi Ringstraße historizmusát nem mindenki értékelte, egyik fő kritikusának számított Otto Wagner, a híres építész és várostervező,. „A Ringstraße tökéletes példája a stílusmásolatoknak, egyik nevetségesebb mint a másik.” – olvashatjuk Ottto Wagner szavait a szalonhölgy, Berta Zuckerkandl emlékirataiban. Robert Musil „A tulajdonságok nélküli ember” című művében a Ringstraße pompás épületeit „egy semmitmondó és tartalmatlan kor színházi díszleteinek” titulálja. Számos építész a későbbiek folyamán is rosszul sikerült építészeti projektnek tartja a Ringstraßet. A historizmust elutasító Adolf Loos egyenesen Bécs központi problémáját látta benne.
Heldenplatz, WienTourismus / Christian Stemper
A Ringtsraße legfontosabb építészei közé tartozik Theophil Hansen (Parlament, Tőzsde, Képzőművészeti Akadémia, Musikverein (Bécsi Zeneegylet) Ephrussi-palota, Epstein-palota, Hansen); Gottfried Semper és Carl Hasenauer (Neue Burg, Szépművészeti és Természettörténeti Múzeum, Várszínház); Heinrich Ferstel (Egyetem, Votivkirche (Fogadalmi templom), MAK – Iparművészeti Múzeum, Wertheim-palota, Ludwig Viktor-palota), August Sicard von Sicardsburg és Eduard van der Nüll (Állami Operaház), valamint Friedrich Schmidt (Városháza). A Ringstraße későbbi évtizedekből származó épületeit többek között Otto Wagner (Osztrák Postatakarékpénztár, 1904–12) és Max Fabiani (Urania, 1909–10) tervezte. Erich Boltenstern tornyát (Ringturm) 1955-ben nyitották meg, a Ringstraße kevés modern épületének egyikeként.
Szabadtéri múzeum Bécsben
A bécsi Ringstraße valóságos építészeti remekekkel teli bőségszaru, a paloták homlokzatdíszeitől kezdve a bejárati kapuk és lépcsőházak kialakításán át egészen az épületeket díszítő szobrokig. A várostervezési koncepció reprezentatív egységet irányzott elő, amely tudatosan állított egymás mellé magán- és középületeket. A Ring monumentális kormányzati, közigazgatási, kulturális és gazdasági épületei közé tartoznak többek között az Állami Operaház, a Várszínház, a Városháza, az Egyetem és a Parlament. A Szépművészeti és a Természettörténeti Múzeum, valamint a Neue Burg, azaz a Hofburg kibővítése a Habsburgok uralmát hangsúlyozni kívánó építészeti projektekhez tartoztak. A Kaiserforum a Hofburgot kötötte volna össze a császári gyűjteményeknek otthont adó ikermúzeumokkal és egészen a császári lóistállókig (amely napjainkban a Múzeumi Negyed területe) kellett volna elérnie. A második szárny az új Hofburggal (mai Heldenplatz) sosem készült el, a Kaiserforum befejezetlen maradt.
Bécsi Állai Operaház, WienTourismus / Christian Stemper
A Ringstraßen található magánépületek az új bécsi nagypolgárság magabiztosságának jelei. A bankárok, gyárosok, vállalkozók felemelkedése összekapcsolódott az iparosodással. Ez a tehetős „alapítógeneráció”, beleértve a liberális zsidó nagypolgárságot, megfelelő társadalmi színtérre lelt a Ringen. Sokan közülük fontos pénzadományozói voltak a császárnak, aki köszönetképp nemesi rangra emelte őket. Az „régi” udvari nemesség csak néhány épülettel képviseltette magát a Ringen. A nemzetiszocialisták idejében számos zsidó tulajdonban lévő palotát – például a különleges bútorzattal rendelkező Ephrussi-palotát „árjásították”, tulajdonosaikat pedig elhurcolták, deportálták vagy meggyilkolták.
Eredetileg a Ringstraße-ra nem terveztek szállodákat, az új körutat középületeknek, palotáknak és bérházaknak szánták. Az 1873-as világkiállítással azonban felmerült az igény reprezentatív szállások iránt, így születtek olyan előkelő luxusszállodák, mint például a Sacher.
A Ring legrégebbi szállodája az 1870-ben megnyílt Grand Hotel, amely a maga korában olyan modern technikai felszereltséggel rendelkezett, mint a gépekkel működő lift vagy a szobákban elhelyezett telefon. A Grand Hotelt egy lakóházból alakították át szállodává, és a monarchia megszűnéséig az osztrák nemesség és nagypolgárság kedvelt találkozóhelye volt. Így találkozhatott itt Rudolf koronaherceg szeretőjével, Vetsera Máriával.
A bécsi Ringstraße nappal, WienTourismus / Christian Stemper
A Kärntner Ringen található Württemberg-palota megépítését követően egy évvel már szállodaként üzemelt, és mind a mai napig itt működik a Hotel Imperial. A Schottenringen található, eredetileg az 1873-as világkiállításra már szállodának épült Hansen-palota az idők folyamán más célt is szolgált, 2013 óta azonban ismét hotelként működik (Palais Hansen Kempinski Vienna). A Parkringen elhelyezkedő Henckel-Donnersmarck-palotában a Radisson Blu Palais Hotel várja vendégeit (jelenleg zárva felújítási munkák miatt), a 2012-ben megnyílt The Ritz-Carlton Vienna-t pedig a Schubertring négy történelmi palotájából alakították ki.
Kávéházak és szalonélet a Ringstraße-n
A Ringstraße már létrejöttének idejében a polgárság kedvelt sétálóhelyének számított. A „látni és láttatni” helyszínéül szolgáló körút kvázi folytatása volt a korábban a városfal mentén tett sétáknak. Különös népszerűségnek örvendett a „Sirk-Ecke” (Ring és Kärntner Straße kereszteződése) és a Schwarzenbergplatz közötti szakasz. Ez a sarok (amely elnevezését egy üzletről kapta, ma azonban a Hotel Bristol található itt) volt „A” találkozóhely az Osztrák–Magyar Monarchia idejében. Karl Kraus „Az emberiség végnapjai” című művében örökítette meg ezt a helyet. A Ring ezen, Opernkreuzungnak is nevezett szakasza már akkoriban a város egyik legkedveltebb és legvárosiasabb helyének számított, amelyet gyalogosok, kerékpárosok, hintók és villamosok kereszteztek. Amikor a rákövetkező évtizedekben az egyéni közlekedés jelentősen megnövekedett, 1926-ban az Opernkreuzungnál elhelyezték Bécs első közlekedési lámpáját, nem sokkal később pedig felfestették az első gyalogos-átkelőhelyet.
Népszerű találkozóhelyek voltak a kávéházak is, amelyek a Ring új környezetében újra fénykorukat élték. Üzletemberek, a politika iránt érdeklődők, a művész- és irodalmi élet szereplői, sakk- és biliárdjátékosok találkoztak itt, noha az egyes csoportok különböző kávéházakat kedveltek. A 27 nagyobb kávéházból, amelyek 150 évvel ezelőtt a Ringstraßen helyezkedtek el, csak kevés maradt fenn. A második világháború utáni „aranykorban” az emberek szabadidős és fogyasztói szokásai megváltoztak, megkezdődött a kávéházi kultúra hanyatlása. A nagyvonalúan kialakított üzlethelyiségekben autószalonok, utazási irodák és légitársaságok képviseletei nyíltak. A tradicionális kávéházakat pedig az új típusú eszpresszók váltották fel, mint amilyen a még ma is üzemelő Café Milano a Stubenringen. Még napjainkban is működő klasszikus Ringstraße-kávéházak a Café Prückel, a Café Schwarzenberg és a Café Landtmann.
Café Prückel, WienTourismus / Christian Stemper
A kávéházakon kívül a társadalmi élet jelentős helyszínei voltak a Ringtsraße palotáinak szalonjai, ahol a művészvilág a tehetős arisztokráciával találkozott. A legnépszerűbb szalonok közé tartoztak például a Tobesco család szalonjai, például Kärtner Straße-n található palotájukban ismerte meg Johann Strauß későbbi feleségét, Henriette Treffz operaénekesnőt. A Parkringen található Leitenberger-palota a város társadalmi központja volt, a textiliparos Friedrich Leitenberger korának egyik legnagyobb művészeti mecénásának számított. Az író és újságíró Berta Zuckerkandl Lieben-Aiuspitz palotájának szalonjában Ausztria művész- és tudós elitjének jelentős hányada megfordult.
Történelmi helyszínek és sorsdöntő helyek
A Ringstraße mindig is olyan helyszín volt, ahol a történelmi események jelentőségét a köz számára is demonstráltak. Hatalmas látványosságnak számított például a Ferenc József és felesége, Erzsébet 25. házassági évfordulója alkalmából tartott ünnepi felvonulás 1879. április 27-én. A rendezvény művészeti vezetője Hans Makart volt, a kor híres bécsi festője, aki az eseményt egy 100 méter hosszú vázlaton részletesen megtervezte. A grandiózus felvonuláson 14 000 ember vett részt, akik reneszánsz és kora barokk kosztümökben, számtalan ünnepi kocsiban vonultak végig a Ringen a közel 300 000 érdeklődő előtt, akik között kereskedők, iparosok, mesteremberek, művészek és tudósok képviseltették magukat. A császári pár egy Otto Wagner által tervezett ünnepi sátorban szemlélte a történéseket. Ferenc József császár uralkodásának 60 éves jubileumát is a Ringen szervezett ünnepi felvonulással ünnepelték 1908-ban.
A Monarchia megszűnése után a Ringstraße továbbra is politikai helyszín maradt. A Parlamentben 1918. november 12-én kiáltotta ki az ideiglenes nemzetgyűlés az Első Köztársaságot, amely azonban politikai gyengesége és a belső ellentétek következtében a későbbiek folyamán megbukott. 1927. július 15-én az Igazságügyi Palota erőszakos összetűzések helyszíne volt, ezek végül 1934-ben polgárháborúhoz vezettek. Korábban a „schattendorfi ítélet” során minden tettest felmentettek, akik a republikánus védegylet és a frontharcosszövetség tagjai közötti harcok során Schattendorfban két ártatlan ember halálát okozták. Egy, ezen ítélet ellen szervezett tüntetésen a bécsi Igazságügyi Palota is lángokba borult. A rendőrség a tömegbe lőtt, 89 tüntető és 4 rendőr vesztette életét. A Hofburg előtt elterülő Heldenplatz 1938. március 15-én Adolf Hitler beszédének helyszíne volt, amelyben Ausztria Német Birodalomhoz történő csatlakozását jelentette be.
A nemzetiszocialista időket követően, 1946-ban a Bécsi Szociáldemokrácia újra követte a nagy májusi felvonulások hagyományát a Ringstraßen. Május 1-jét, a nemzetközi munkásmozgalmak nagy harci és ünnepnapját 1890-től kezdve ünnepelték a szociáldemokraták, és 1919-ben állami ünnepként is bevezették, amelyhez Ausztria Kommunista Pártja is csatlakozott. Május 1-jén napjainkban is masíroznak a kerületekből szociáldemokraták csoportjai a Ringen keresztül a Városháza előtti térre, a nagygyűlések helyszínére.
Rendezvények egész évben
A Ringstraße egész évben nagyszabású rendezvényeknek ad otthont, amelyek a körút palotáiban vagy terein kerülnek megrendezésre. Kiemelkedő kulturális eseményeknek számít a Bécsi Filharmonikusok újévi koncertje a Bécsi Zeneegyletben (Musikverein), tavasszal a Bécsi Ünnepi Hetek megnyitója, a Városháza előtti téren a Zenésfilm-fesztivál nyáron és az Állami Operaház előtt felállított hatalmas kivetítőn a kiválasztott operaelőadások nyilvános közvetítése („Oper live am Platz” áprilisban, júniusban, szeptemberben és októberben).
A sporté a főszerep az áprilisban megrendezett Bécsi Városi Maratonon, amelynek célja a Heldenplatzon van, illetve a nagy Kerékpáros Fesztiválon (Argus Bike Festival). Szeptemberben a lovaglósport a vendég a világszerte ismert tornaszéria „Global Champions Tour” a Vienna Masters keretében a Városháza előtti téren, ugyanitt található januártól márciusig egy hatalmas jégpálya, a „Wiener Eistraum”.
.jpg)
Osztrák manufaktúrák és termelők kulináris specialitásait kínálják a májusi Ínyencfesztivál alkalmával (Genussfestival) a Stadtparkban, miközben a MAK a divatnak és hasonló művészeti ágaknak ad otthont. Az Blickfang ugyanitt októberben a dizájnra helyezi a hangsúlyt. November közepétől eljön a karácsonyi és adventi vásárok ideje – a Városháza előtti téren, a Maria-Theresia-Platzon a Szépművészeti és a Természettörténeti Múzeum között, illetve a Karlsplatzon.
A Ringstraße történelmi épületei számos bálnak adnak otthont, elsősorban januárban és februárban. Ünnepelnek és táncolnak a Hofburgban (többek között itt kerül megrendezésre a Le Grand Bal, a Kaffeesiederball – a kávémérők bálja, és a Vadászbál), az Állami Operaházban (Operabál), a Bécsi Zeneegyletben (Filharmonikusok Bálja), a Bécsi Koncertházban (Bonbonbál, Jelmezbál), a Városházán (Virágbál, Concordia Bál, Bécsi Vöröskereszt Bál), vagy az Auersperg-palotában (Rózsabál). A Life Ball, Európa legnagyobb AIDS-jótékonysági rendezvénye minden évben a Városházára invitál, és egy nagyszabású, ingyenes divatbemutatóval veszi kezdetét a Városháza előtti téren.
A szivárványparádéval és a Vienna Pride Fesztivállal ünnepel a meleg és leszbikus közösség júniusban a Ringen, a buliknak pedig az augusztusi Streetparade és a Streetfestival a Városháza téren ad otthont. Bécs egyik nyüzsgő, elsősorban nyáron aktív negyede az elmúlt években a Duna-csatornánál, a Franz-Josef-Kai mentén alakult ki. Ez az utcaszakasz a Ringturm és az Urania között található, lezárva a Ringet a belváros körül.
A Ringen villamossal és biciklivel, gyalog és lóval
A Ringet a kezdetektől fogva használta a tömegközlekedés, már 1868-ban közlekedett lovas vasút, napjainkban pedig már villamosok. Turisták kedvence a Vienna Ring Tram, amely teljes városnéző körutat tesz az óváros körül. A kereken 25 perces út közben képernyőkön és fejhallgatók segítségével 7 nyelven kaphatunk információkat a nevezetességekről.
Biciklivel is közlekedhetünk a Ringen, amelyet naponta 3000 kerékpáros használ. A Ringstraße egyes részeit már 1887-ben rendelkezésre bocsájtották a biciklisek számára.
A Ringstraße ugyan jelentős közlekedési ütőere a városnak, ugyanakkor a pihenés oázisa is. A körút kiépítésekor tájépítészeti elveket is figyelembe vettek: az út és az épületek között mindkét oldalon kettő-három ecetfa- és platánfasort ültettek, ezek között található egy gyalogos és lovaglóösvény. Az ecetfák azonban sajnos nem viselték jól a klimatikus feltételeket és többször újra kellett ültetni őket.Napjainkban 2400 fa kínál nyáron kellemes árnyékot – juharfák, hársfák, platánfák, nyugati ostorfák és vadgesztenyefák.
Történelmi parkok
Pihenőoázisok a Ringstraße mentén található gondosan ápolt történelmi parkok. A Volksgartenben – ahol nyaranta rózsák százai virágoznak – található a Theseustempel, az athéni Theseions kicsinyített mása, amelyet a Szépművészeti Múzeum aktuális művészettel tölt meg, illetve Erzsébet császárnő emlékműve. A Városháza parkját angolkertként alakították ki, és pompás, részben egzotikus faállománnyal rendelkezik. A Burggartenben a közkedvelt Mozart-emlékművön kívül található a Pálmaház, amelynek két üvegháza van: az egyik kávézó-étterem, a másik pillangóházként funkcionál. Az 1862-ben megnyílt Stadtpark Bécs legrégebbi nyilvános parkja, ösvényeit mezők, díszbokrok és vizes felületek tarkítják. A Stadtpark szobrokban is gazdag, itt található Bécs talán egyik legtöbbet fotózott emlékműve, ifj. Johann Strauß, a keringőkirály aranyozott szobra is.